Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-10-01 / 10. szám
A battonyai agrárszocialista emlékmű is együtt szavazott az átkos Kormánypárttal a földművesek megrendszabályozására.” A szegényparaszti rétegek körében a kíméletlen terror ellenére tovább erősödött a felismerés és elhatározás, hogy élet- és munkakörülményeik, szociális helyzetük javításáért, demokratikus szabadságjogaik kivívásáért folytatott küzdelmeiket csak akkor koronázhatja siker, ha megalakítják az országos szövetséget, és annak keretében a földműves lakosság helyi szervezeteit minden községben és mezővárosban. Az alfödi szervezett földmunkások küldöttei elhatározásukhoz híven 1896 nyarán Orosháza székhellyel hozták létre az „Előkészítő Bizottságot”. A bizottság „Földművelő” címmel csakhamar országos lapot indított, melynek első száma 1896. augusztus 29-én jelent meg. Következő —. 1896 szeptember 22-i — budapesti kibővített ülésén a bizottság javaslatára 20 tagú ideiglenes ügyvezető bizottságot választottak. A bizottságot a „Földmunkások Országos Szervezetének" megalakításával összefüggő teendők végzésével s a „földművelők szakügyeinek” intézésével bízták meg. Az értekezlet szervezeti kérdésekre vonatkozó határozataiból az is kitűnik, hogy az alapszervezetekben és a Szövetség központjában foglalkozás szerinti szövetségek (kamarák) létrehozását tartották szükségesnek. A városokban és nagyobb községekben „földművelő titkárságok” választását, a mozgalom vezetésére „Országos ügyvezető Bizottság”, „Lapbizottság” és „Földművelő Titkárság” szervezését tervezték. Az agrár-szegénység megszervezésének fontosságáról, módozatairól, a „Földművelő" és a korabeli „szocialista vándorapostolok” írásaikban és élőszóval hirdették és tanácsolták: "...Ha másként nem lehet, hatósági jóváhagyás nélkül kell szervezkedni . . . Semmiféle hatalom meg nem tilthatja, hogy esténként összejöjjetek, ügyes-bajos dolgaitokat megbeszéljétek, lapokat a magatok pénzén járassatok, könyveket olvassatok. Ha egyik helyen rátok találnak és elkobozzák a könyveket, újságokat, azonnal, vagy másnap este menjetek egy másik elvtárs lakására és megint van szakegyletetek. S ha százszor elkergetnek, százegyedszer is jöjjetek össze”. A szervező és fölvilágosító munka eredményeként 1897. február 14—15— 16-án került sor a földmunkások és kisgazdák első szakkongreszusának megtartására. A szervezők Ceglédet választották, ahol a jelzett időpontban 54 helyi szervezet 105 küldötte jelent meg és vett részt a kongresszus munkájában. A küldöttek elé terjesztett 12 napirendi pont alapján elfogadott határozat az agrárszegénység valamennyi rétegének hosszú időre szólóan adott bátorítást, harci programot és útmutatást. Az MSZDP irányítása alá vont Földmunkás Szövetség a ceglédi kongreszszussal szinte megegyezően a napszámosok, részesaratók, cselédek, kubikosok, pásztorok, szőlőmunkások, kocsisok, fuvarosok, a mezőgazdaságtól még el nem szakadt ipari munkások, a kisbirtokosok, kisbérlők, s mindazon földművelő rétegek egyesítését írta elő és azok érdekvédelmi teendőinek ellátását jelölte meg, akik birtokaik jövedelméből megélni nem tudnak, és időről-időre bérmunkát vállalni kénytelenek. Az alapszabályban azt is rögzítették, hogy a szövetség és annak szervezetei ezen társadalmi rétegekhez sorolható földművesek részére bérharcok esetén, munkaközvetítésnél, munkás és bérleti szerződések megkötésénél, hatóságok előtti jogvédelmet biztosítanak. Az MSZDP-nek a „békés eszközök" alkalmazására, az „egyezkedésre" buzdító felhívásaival ellentétben a Földmunkás Szövetség és szervezetei a későbbiek során is forradalmi eréllyel léptek fel a nagybirtokosokkal és az azok érdekeit védelmező szervezetekkel szemben. A jogelőd szövetség alakuló kongreszszusát követően másfél év alatt az alapszervezetek száma 597-re növekedett. Taglétszáma megközelítette a százezret. A szervező munka eredményeként csakhamar az ország legnagyobb szervezetévé fejlődött. A mozgalom korabeli és későbbi vezetőinek álláspontja az volt, „hogy a 2
