Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1981-09-01 / 9. szám

tönként változó mértékben — átlagosan 17—25 százalékkal — növekedett. A jövőben is törekedni kell a reáljövedelmek szintentartására.

Tényadatok tanúsága szerint javult az értelmiségiek lakáshelyzete. Sok vállalatnál és intézménynél nincs az értelmiségieknek lakásgondja. Lakásproblémája főleg a költségvetési szervekben dolgozó. valamint az egyedülálló és pályakezdő értelmiségnek van.

A vonatkozó minisztertanácsi határozat alapján a vízgazdálkodás egyes intézményei, költségvetési szervei létszámcsökkentésre kötelezettek. A határozatból adódó intézkedéseket többszöri egyeztetéssel és vitával, intézményi szinten — a munkahelyi demokratikus fómentesen megtárgyalni. Kedvező, hogy a létszámcsökkenést ösztönző bérezéssel lehet megoldani, így azok a dolgozók, akik az intézkedésekből adódóan több munkát vállalnak, magasabb jövedelemben részesíthetők.

A vízgazdálkodásban dolgozó értelmiség — csakúgy, mint a népgazdaság egyéb területén — rétegekből áll; érdeke, életmódja és felfogása helyzetéből adódóan eltérő. Ez a körülmény és az ágazatból adódó sajátosságok a megoldásra váró tennivalókat különböző szinteken eltérő jelleggel vetik fel. Felméréseink alapján a főbb problémák a következőkben összegezhetők:

1. Szakszervezetünk területén az értelmiséget általában foglalkoztatja az a probléma, hogy az ágazat hazai és nemzetközi viszonylatban is jelentős eredményeinek elérésében nem jutott kellően kifejezésre, az értelmiség kutató-, oktató-, tervező-, fejlesztő és irányító munkájának elismerése.

A felmérések adatai azt bizonyítják, hogy a vállalati vezetők, valamint az egyes tudományos munkakörökben foglalkoztatott értelmiségi dolgozók életszínvonala az elmúlt években tovább fejlődött. A középvezetőknél, a tett intézkedések ellenére (bérfejlesztés, alsó bérhatárok emelése), változatlanul tapasztalhatók feszültségek. Különös gondot jelent a pályakezdő fiatal értelmiségiek anyagi helyzete.

2. Az tapasztalható, hogy a műszaki pálya korábbi vonzereje csökkent az ifjúság előtt. A munkáscsaládok tehetséges gyermekei kevésbé törekszenek egyetemi, főiskolai továbbtanulásra, mert diplomájukkal sok vonatkozásban kisebb erkölcsi és anyagi megbecsüléssel kezdik pályájukat, mint az azonos munkaterületen dolgozó alacsonyabb végzettségű fiatal szakemberek.

A beosztott mérnökök kezdő keresete általában nem haladja meg a szakképzett munkásokét. Egyes területen a mérnökök úgynevezett „életkeresete" valamikor 45—50 éves korban éri utol a kisebb képzettségű szakemberekét és munkásokét. Ezen túlmenően az értelmiségiek számos kedvezményben nem részesülhetnek, több esetben hátrányosan megkülönböztetik őket pl. lakásproblémájuk megoldásában).

3. A beszélgetések és vizsgálatok során felvetődött, hogy olyan feltételeket, légkört, szakmai lehetőségeket kell teremteni az értelmiségi szakemberek számára, hogy minden képességüket, és erejüket a munkahelyi feladatok legjobb elvégzésére összpontosítsák, előmenetelük és az „átlagból való kiemelkedésük" ettől függően alakuljon.

4. A kutató- és háttérintézményeknél kialakult új helyzet miatt sok értelmiségi nem érzi helyzetét stabilnak. A létszámcsökkentési előírások miatt sokan egyszerre vonulnak nyugdíjba, ugyanakkor a fiatalok nem mennek ezekbe az intézményekbe, részben helyhiány, részben az itt fokozottan jelentkező pályakezdési nehézségek (alacsony kezdő fizetés, lakáshiány stb.) miatt. A felsorolt okok miatt fokozódik az intézményekben a negatív szelekció.

5. A viták során kifejezésre jutott, hogy a nagy tapasztalattal, szellemi rumok bevonásával — sikerült zökkenőtökével rendelkező nyugdíjas értelmiségiek foglalkoztatása is nehézségekbe ütközik egyes adminisztratív intézkedések miatt.

6. Az értelmiséget foglalkoztató főbb kérdések közül az alábbiak érdemelnek még említést:

— Általában sérelmesnek tartják az egyetemre jelentkező fiatalok származás szempontjából történő hátrányos megkülönböztetését.

— A létszámcsökkentésre, illetve a munkaerő átcsoportosítására vonatkozó intézkedésekkel kapcsolatban felvetődik, hogy a kampányszerűség egyre nehezebbé teszi az érintett dolgozók elhelyezkedését szaktudásuknak és képzettségüknek megfelelő munkakörökben.

— A törzsgárda-tagságra vonatkozó rendelkezésekben megfogalmazott korlátozásokat merevnek tartják és úgy ítélik meg, hogy indokolatlan különbségeket hozott létre a vállalati és intézményi dolgozók között.

— Az 1981. január 1-én megjelent rendelkezések közül negatívan érinti az értelmiséget is a nyugdíjalapba beszámítható jutalom korlátozása, mely szerint azt csak az átlagbér 10%-áig lehet figyelembe venni.

—• A munkahelyi demokratikus fórumok vizsgálatával kapcsolatos elemzések azt igazolják, hogy ezek működése — főleg a költségvetési szervek területén — még elmarad a kívánalmaktól. A megjelent állami intézkedések és rendeletek gyakorlati végrehajtása késik, a végrehajtás szorgalmazása az állami szervek részéről sem kielégítő.

Szakszervezetünk elnöksége — a vizsgálat tapasztalatai, valamint az előterjesztés és a sokoldalú vita alapján — az alábbi időszerű feladatokat szükségesnek tartja kiemelten kezelni és munkánk során érvényesíteni:

1. A különböző erkölcsi és anyagi elismerésre való jogosultság ne egy-egy

társadalmi réteghez való tartozás alapján, hanem a fejlődés, a műszaki fejlesztés, a termelés hatékony növelése szempontjából kifejtett munka szerint kerüljön elbírálásra.

2. Kezdeményezni kell az illetékeseknél az egyetemi felvételi rendszer felülvizsgálatát és az új követelmények kidolgozásánál javasolni kell a hátrányos megkülönböztetések megszüntetését.

3. A képzési és továbbképzési feladatok meghatározásánál figyelembe kell venni az egyes szintek között kialakult kedvezőtlen arányokat, illetve a gyakorlat igényét.

4. Az anyagi lehetőségeket figyelembe véve szükséges valamennyi értelmiségi dolgozó, de különösen a kezdő szakemberek, valamint a hosszabb ideje dolgozók fizetésének — a végzett munka alapján történő — az eddigieknél nagyobb mérvű differenciálása. A pályakezdő fiatalok érdekében más kategóriákhoz viszonyított korlátozó rendelkezéseket fokozatosan fel kell oldani.

5. A nyugodt munkahelyi légkör megtartása miatt meg kell gyorsítani a Tudománypolitikai Bizottság 30.019/1980. számú határozatából adódó átszervezéseket. Az érintett szakszervezeti bizottságok fordítsanak különös figyelmet az átszervezésnél a dolgozók elhelyezésére, a szocialista törvényesség és a szocialista humánum messzemenő érvényesülésére.

6. Szükségesnek tartjuk, hogy a megyebizottságok a kialakult gyakorlatnak megfelően a velük együttműködő állami szervekkel vizsgálják felül a költségvetési szervek által elkészített munkaügyi szabályzatokat Jogszabályellenes szabályozás esetén a szükséges intézkedéseket tegyék meg.

7. A költségvetési szervek gazdasági vezetői és szakszervezeti bizottságai az intézményi demokrácia tartalmi továbbfejlesztését tartsák fontos politikai feladatnak. Az elnökség felkéri a főhatóságok vezetőit, hogy az intézményi demokrácia fejlesztésére vonatkozó központi intézkedések érvényesülését fokozott mértékben — saját hatáskörükben — ellenőrizzék.

8. Szükséges, hogy az alapszervek — a gazdasági vezetőkkel karöltve — differenciáltabb rétegpolitikai munkát végezzenek és külön is foglalkozzanak az értelmiségen belüli egyes csoportok (közvetlen termelésirányítók, vállalati központok, költségvetési szervek dolgozói, stb,) sajátos problémáival.

Meggyőződésem, hogy elnökségünk ismertetett állásfoglalásának végrehajtása érdemben fogja szolgálni az értelmiségi dolgozók helyzetének további javulását, a még jobb közérzet kialakítását, az alkotási vágy fokozódását.

Varga György a MEDOSZ titkára

2