Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-07-01 / 7. szám
hogy nem fizetik az alapdíjat. Mások (nem mindenki) olyankor kérnek a Keletiből üzemi csatornáikba vizet, amikor annak a minősége ellen kifogásokat tehetnek, s így a befizetett összegből visszakapnak bizonyos hányadocskát a TRVV-től (Tisza menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat). Ők inkább azt számítják ki, miért nem éri meg öntözni? Természetesen vannak szövetkezetek, mint például a Vörös Október Nagyhegyesen, a Vörös Csillag Nádudvaron, a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaság, vagy a hajdúszoboszlói Búzakalász Termelőszövetkezet, amelyek öntözési arzenáljukat nemcsak aszály idején vetik be az első számú közellenség, a pusztító szárazság ellen. — Ne feledjük, hogy megdrágult a víz, s ez nem buzdít mindenkit, főleg a gyengébb termelőszövetkezeteket nem. Ügy hiszem azonban, itt mégsem gondatlanságról, inkább vétkes könynyelműségről beszélhetünk. EGYÜTT ÉLÜNK A VESZÉLLYEL A kikötőnél a Debrecen tanya alatt fékeztünk. A bögéken, a vízlépcsőkön át korábban sétahajó szelte a vizet Európa egyik legszebb barokk városába Salzburgba utazó magyar turistákat elsősorban Mozart szülővárosa, az „ünnepi játékok városa" érdekli, pedig Salzburgtól délre 5 km-re a salzburgiak kedvelt kirándulóhelyén Hellbrunnban a vízügyi szakemberek számára érdekes, egyedülálló látnivaló található. Marcus Sittus érsek 1613-ban 15 hónap alatt építtette fel Santino Solazi olasz mesterrel azt a barokk stílusú hellbrunni kastélyt, amely körül Ausztria legrégibb csodálatos parkja terül el. A park különös vonzóereje egy furfangos mechanizmusú vízijátékrendszer, amelyet 1750-ben építettek. Rejtett játékos szökőkutak vizét lehet hirtelen megindítani, és nem csak vízsugarak szökellnek a magasba, vagy futnak a Tokaj felé igyekezve. A Magdolna-ér vonalában vagyunk. A part alját, s magát a partot elkeserítő tarvágás csúfítja. A tüskök, mint odvas fogak, otthagyva, kiszedetlenül. — Mit szól ehhez a környezetvédelmis? — Majd megtudjuk, miről van szó — néz körül kissé meglepetten Tóth József. — Lehet, hogy a földhasznosítási törvényt értelmezzük túl radikálisan? Tóth József később fellélegezve értesít: „Partmegerősítés miatt van a felfordulás, s az övárok tisztítása miatt." — Tehát beültetik majd csemetével? — Be kell hogy ültessük, ha nem is ilyen szélességben. A Keleti ékessége a part mentén vonuló erdő. Dr. Pádár a túlsó oldalra bólint. Rosszall valamit. A Magdolna-éri bújtató fölött egy MA—200 típusú öntözőszivattyú víz felől telepítve. E makacs vízfelől iség magyarázata a szivattyúk hatásfokának jobb kihasználásában rejlik. Hiszen a szívó oldal így megrövidül. — Sok veszély van, amivel együtt kell élni — mondja ki az ide vágó igazságot dr. Pádár, és átmutat a másik oldalra. — De nem így. Szalai Csaba gyanútlan járókelők lába előtt, alkotnak vízfüggönyt a barlang ajtaján, vagy alagutat a park útjain, hanem a víz bábszínházát is mozgat, emberi alakokkal játszik. A parkban elhelyezett márvány asztalokból, ülőkékből, amelyen a kirándulók megpihennek, váratlanul vízsugár tör fel, s lehullva a szivárvány minden színében játszó párafüggönyt alkot. Séta közben csicsergést és madárfüttyöt utánzó hangok törnek elő a titkosan elrejtett vízzel működtetett hangszerekből. Sajátos barokk mulatság gondtalan főurak kedvtelésének lehetünk részesei, amely azt is elfelejteti, hogy a visszahulló vízcseppek néha a vigyázatlan látogatók ruháit is benedvesítik. Nagy Illés Antológia a helytállásról Még valamennyiünk emlékezetében élnek az 1980-as Békés megyei árvíz napjai. Mindenki naponta láthatta a televízió filmtudósítását, olvashatta a napilapok és folyóiratok írásait. Rohanó napjaink — sajnos — egyre sűrűsödő nemzetközi katasztrófái, merényletei és tragédiái közepette bizonyára sokan sorolták ezt az árvizet az „egy a sok közül" kategóriába. Tévesen! Túl azon, hogy emberi életeket, milliárdokat kitevő vagyontárgyakat fenyegető természeti csapásokat egyszerűen nem lehet sablonszerűén csoportosítani, a békési árvíz története több szempontból is megköveteli, hogy külön foglalkozzanak vele. Erről tanúskodik a Gátszakadás című dokumentumgyűjtemény, amely a Békés megyei Tanács gondozásában jelent meg. A kötet azokat a vészterhes napokat idézi, amikor a gátat áttört, megáradt Körös egész falvakat fenyegetett pusztulással. A korabeli újságcikkekből összeállított kiadvány megrázó erővel — ám heroizáló szándék nélkül — állít emléket a vészterhes napoknak. Az írásokat olvasva szinte ismét megelevenednek a küzdelmes napok. Őszintén szólnak a gátszakadásról, ugyanakkor a kiadványt kézben tartva érti meg igazán az olvasó, milyen emberfeletti munka mentette meg — többek között — Doboz, Tarhos és Bélmegyer községeket. Az egyedi történetek, riportok mellett nem egy cikk figyelmeztet féltő gonddal a jövő tennivalóira is. Csurka István a megváltozott külső tényezőkre hívta fel a figyelmet a Magyar Nemzetben : „A Kárpát-medence természeti egysége megváltozhatatlan, folyókat nem lehet visszafordítani. Olyan folyókat kell az új, gyökeresen megváltozott körülmények között megrendszabályoznunk, amilyeneket kapunk ...” A nagy gonddal készített kiadványt számos, helyszínen készült fénykép illusztrálja. A kis könyv méltó módon állít emléket azoknak az embereknek, akiknek éjt nappallá tevő helytállásával sikerült megzabolázni a megvadult Kőrösöket. (Gátszakadás. Szerk. Dr. Kőváry E. Péter. Békés megyei Tanács kiadása. 149. oldal, fűzve.) Prohászka László 27 И játékos uiz
