Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-07-01 / 7. szám
Vízikerék és himbás szivattyú Két regi magyar vízgépész Eleinte fa-, és bőrvödrökben emelték a vizet. Létrákra állva adogatták egymásnak felfelé a vízzel telt, lefelé az üres vödröket. Ez volt a „vödörlánc”, amit tűzoltáskor még ma is alkalmaznak. A vízemelés ezen kezdetleges módja csak addig tarthatott, amíg emberi erővel bírták. A magyar és más nyelvekben is a „vízemelés" voltaképp vízmentesítést jelentett. Nem is kell a kőkorszakba visszamenni, párszáz évvel ezelőtt még voltak bányák, ahol valóban vödörláncba emelték a vizet a bányában levő „aknazsomp”-ból a „napszint"-re, azaz szabadba, esetleg a kifelé vezető „altáró” szintjére. A vízemelés kegyetlenül nehéz munkájára saját elhatározásából nem sokan vállalkoztak, ezért kényszermunka jellege volt. A régi bányákban rengeteg munkás dolgozott, s minthogy a kincstáraknak, királyoknak tömérdek aranyra, ezüstre volt szükségük, az embereket kényszerítették bányamunkára. Egy 1720—30 között megjelent királyi rendelet a koldusokat, naplopókat, bűnözőket különféle rendű bányamunkára kényszerítette. Bécsben az elítélteket időnként hajóra rakták és Pozsonyból a selmecvidéki bányákba szállították. A „kisbűnösök" a naplopók, a csavargók napszinten dolgozhattak, a „középbűnösök" a tolvajok, a betörők, bányamunkára jutottak. A „nagybűnösök” (akiket nem akasztottak fel, hogy ezzel is munkáskézhez jussanak) vízemelésre kerültek. Nagyobb mélységekből kötélre kötött vödörben húzták fel a vizet. Ez már fejlettebb munkamódszernek számított. A kötelet hengerkerékre csavarták, és a kereket hajtókarral, kézzel forgatták. A nagyobb térfogatú vödröket, bőrbödönyöket lovakkal hajtott vitlával emelték. Bányavidékeken azonban lovakat is nehezen lehetett kapni, hiszen a hadakozó világban a lovakat a katonaság elrekvirálta. Az 1600-as évek végén a selmeci bányákban a vízemelésen több, mint ezer ember tevékenykedett. Háromszáz ló járt körbe, és emelte a vizesbödönyöket, forgatta a vitlákat. A vízemelés költsége a selmeci bányakerületben heti 500 arany forintba került a bányakincstárnak. A régi Magyarország északi részén levő Selmecbánya — Banska Stiavnica — Szélakna — Stiavnicke Bane — azután Bélabánya, Újbánya, Libetbánya, Körmöcbánya voltak a bécsi udvar aranyszállítói. A bányákban rablógazdálkodás folyt. Olyannyira, hogy a XVII. század végefelé már csak nagy ráfizetéssel tudták a műveleteket fenntartani. De az arany sürgősen kellett, tehát tovább dolgoztak. A bányavidéket a bécsiek úgy látták, hogy tőlük lefelé van, ezért „alsómagyarországi"-nak mondták (a magyarok meg felsőmagyarországinak.) A víz elleni küzdelem méretét jellemzi, hogy 1687-ben a 2173 munkással Hell-féle rudasmüves szivattyúmeghajtás dolgozó bányákban a munkaerő 33%-a vízemeléssel foglalkozott. 1693-ban az ún. felsőbibertárói műveletekbe betört a víz, ezért majdnem az egész művelés hosszú időre megszakadt. Nagyobb mélységekből lójárgányokkal hajtott vitlákkal emelték a vizet, a munkaerő nagyon rossz kihasználásával. A lengyelországi Wielicka múzeum bányájában ma is láthatók a csodálatos ácsművészettel készült fa-gépezetek, amelyekkel a múlt században a felfakadó bányavizet emelték. Selmecen a világon először robbantottak bányában, és a robbantással történő jövesztés az értermelést hirtelen megnövelte. A feldolgozás — érczúzás — energiaigénye hatalmasan megnövekedett, ugyanakkor a mélyművelés miatt a vízzel való küzdelem is fokozódott. Tenni kellett valamit. Az egyik megoldás altáró építése lehetett, de a 10—15 kilométer hosszú alagút építésére akkor nem vállalkozhattak. Az idő különben is sürgetett. Ekkor — a XVII. század végén — lép színre a Hell család, amelynek első, kiemelkedő tagja Hell Máté Kornél. A selmeci bányakerület gépészeti vezetőjének ajánlatára 1699-ben elhatározták, hogy a drága emberi és még drágább állati erő helyettesítésére, pótlására, a vízi erőt alkalmazzák. Mivel az aknák közvetlen közelében sebes folyású, bővizű patakok, vízfolyások vizét közvetlenül nem vezethették a vizikerekekre, völgyzáró gátakat, vízfogóárkokat építették. Ezekben elegendő víz, ún. „erővíz" gyűlt össze, amelyet aztán megfelelő csatornákban elvezethettek a vízikerekekre. A vízikerekek aknaszállítókat, szivattyúkat működtettek. Az ércfeldolgozó zúzónyilakat ugyanígy vízikerekek hajtották. A Hell család csehországi származású. Hell Máté Kornél 1650-ben született, 1694-ben Selmecen telepedett meg. Attól kezdve a család Magyarországon élt, amit hazájuknak tekintettek. Munkáját Hell Máté a felsőbibertárói műveletek gépmestereként kezdte meg. A terebélyes családnak számos, híres tagjáról tudunk. így Hell József Károlyról, aki kora legjelentősebb csillagásza. Nevéhez fűződik a Föld-Nap távolság első szabatos meghatározása. Hell Máté Kornél elkészítette az első nagy szivattyú művet, amit a kuruc vezér Bercsényi Miklós is megtekintett, de a gép teljesítményét kevesellette. Hell javított a szerkezeten, meg is indult a gép, de szabotázs miatt komoly törések történtek. Hosszabb időre le kellett mondani az üzembe helyezéséről. Olvasmányos, művelődés-, és technikatörténeti könyvet lehetne — és kellene — írni a selmeci bányák történetéről. Itt csak annyit, hogy az idős Hell végül vízikerekekkel hajtott szivattyúkat szerelt fel, amelyek a bányákat a befulladástól megmentették. Hell Máté Károly vezette be a rudasművek használatát is. Ezeket a sajátos erőátviteli szerkezeteket a vízikeréktől távolabb dolgozó szivattyúk, aknafelvonók hajtására használták. Forgattyúvai mozgatott, csuklós rudak voltak, amelyekkel több száz méter távolságra is lehetett erőt átvinni. Hajlatokat, magaslatokat, szögleteket is le lehetett győzni velük. A gőzgép előtti kor egyik legérdekesebb technikai alkotásának tekinthetők. Az öreg Hell tevékeny életét Szélaknán, 93 éves korában fejezte be. Fia, Hell József Kornél Szélaknán, 1713-ban született. Apja technikai készségét, szorgalmát, találékonyságát örökölte. 14—15 éves korában már apja mellett szorgoskodott, 19 éves korában lépett a bánya szolgálatába. Feljegyezték, hogy a fiatal bányagépész sokat tanult a nála 13 évvel idősebb Mikoviny Sámueltől, akinek előadásait szorgalmasan hallgatta a szélaknai bányaiskolában. Itt európai színvonalon folyt a mechanika és hidraulika tanítása. 28
