Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
Atzsiiipelés létrán imbolyogtunk, majd mintha bányába jutottunk volna, bementünk a gáttábla belsejébe. Csöpögő víz, átható nyirkosság, a zajok pedig a visszhangtól sokszorosan felerősödve verődtek ideoda a vasszerkezetben. — Most az iszapot mosatják — kiabálja Nagy János. A gáttáblában ugyanis nincs légzsák, a víz beáram'lik, hiszen így lehet csak lesüllyeszteni. Ha az iszapot kitakarítják, hat rétegben lefestik a falakat. Éppen 25 éve működik a duzzasztó, elkél az ötévenkénti karbantartás. Veszélyes munka ez. Csúszik minden, a víz pedig annyi, hogy naponta többször lehet ruhát cserélni. A gáttábla 300 tonna, 36 méter hosszú és 6 méter széles. A lefestendő felület 2400 négyzetméter. A duzzasztóműnek három ilyen táblája van. Mikor a zsilipen átmegyünk, s a zsilipkamrában várjuk, hogy a víz csónakunkkal a további szakasz szintjére süllyedjen, még egyszer visszanézünk a mögöttünk nyújtózó Tiszára. A csendesen fodrozódó viz nyugalmát semmi sem zavarja. Pedig Nagy János azt mondta, az erőmű itt csak másodlagos fontosságú volt, amikor Tiszafök megépült. Elsősorban a hajózhatóvá tétel miatt készült minden. A zsilipkapu becsukódik mögöttünk. Veszélykeresők Megyünk néhány kilométert, amikor fütty jelzi: térjünk ki, hajó közeledik. Túljutunk egy kanyaron és feltűnik a dohogó vontató, mögötte az üres uszályok. Kőért mennek Tokajba. Mintha barátunk lenne, úgy intünk neki. 520. Balra feltűnik a Keleti-főcsatorna bejárata. 519. A lelkesedésen kívül más is hajt Tiszalök felé. A tucatnyi pőcsik. Csípnek. A levegő forró. 518. folyamkilométer. Még négyszáz méter, s elérjük a jó ideje látható erőművet. Ez a mai utunk végcélja. A sólyatérnél, egy elkészült uszály hatalmas teste mellett kötünk ki. Itt már érezni a kapukon lehúzódó víz sodrát, erejét. Hátulról, mintegy orvul jutunk be a hajójavító és építő üzem, az erőmű területére. Itt is, mint másutt, a csónakon érkező embereknek kijáró barátsággal fogadnak. Kovács Gábor, az üzem helyettes vezetője vesz pártfogásába: — Lesz szállásuk, dolgozhatnak is tetszés szerint. Csak mindig mondják meg, miben tudunk segíteni... Letelepszünk a víz mellé, jólesik szuszszanni egyet. Nézzük az erőművet, amelynek építése körül oly sok komor legenda leng. Nézzük a hatalmas gátat, amélynek közelségét oly kevéssé tisztelik az itt nyaralók. Míg nézelődünk, 10—12 éves gyerek száguldozik egy motorcsónakkal, ügyet sem vetve a tiltó táblára. Mesélik, nemegyszer jönnek erre ittas csónakosok, olyanok, akik vezetni sem tudnak. Családok, forogva a víz közepén, s egyre jobban közeledve az erőmű billenője felé. A víz húz, a turbina felé, ahonnan pedig nincs viszszaút. Mondják az itt dolgozók, nemegyszer nekik kell beevezni, hogy kimentsék a komoly veszélybe jutókat. Gyakorta akad fenn víz'befült az erőmű szűrőrácsán is. összeülünk egy kis beszélgetésre a hajóépítők brigádjával. Haraszin Gyula, Demkó Miklós, Nagy László, Siku Albert, Suhai Sándor, Gulyás Zoltán és Siku László beszél az itteni munkáról. — Hajókat, főleg 200 tonnás uszályokat, különböző úszó járműveket, úszótagokat, csónakokat építünk. De a fejlődés is látszik. Most alakul ki az új hidromechanizációs úszó. Az építés mellett javítunk is. Fontos hajóépítő bázis alakul ki — (magyarázzák beszélgető társaim. — 1964-ben csupán egy kis barakk volt az egész műhely. Akkoriban egy-két kisebb csónak készült. Most tízmillió forintos beruházás fejeződik be, két új üzemcsarnok épült, hogy munkánkat könnyítse. — Mert nem könnyű munka ez. Télen nyáron, esőben és hőségben a szabadban dolgozni nehéz. Bár a jó friss levegőt, a napfényt IrigyÜk a műhelyben dolgozók, de csak nyáron. Tudjuk azt is, hogy a következő időben újabb fejlesztés lesz Tiszalökön. Új sólyatér is szükséges, és a nagyobb járművek gyártásának a feltételeit is megteremtik. — Van a Tiszán másutt is javító, például Szegeden vagy Tiszafüreden. De úgy látjuk, ez lesz a legjelentősebb. Gyártunk majd 400 tonnás uszályokat fis, hiszen várható a hajózás fellendülése. Szépen és pontosan A zsilip felé éppen most halad két uszály. A fiúk nézik. Ők gyártották ezeket is. Rettentően megterhelték őket — mondja az egyik. —• Büszkék vagyunk a hajóinkra — mondja Haraszin. — Hosszú évekig állják a sarat, és igen hasznosak. Ha elmegy egy hajó, amelyet mi gyártottunk, mindig megnézzük. — Nem mindegy, hogy egy hajó, amelyet fél évig gyártunk, hogyan váltja be a hozzá fűzött reményeket. Míg ide nem kerültem — így Demkó — én sem tudtam, milyen szép, s mennyire felelősségteljes munka ez. A tét: vagy elmegy a hajó, vagy elsüllyed. Ez utóbbi pedig nem lehet! — Ahhoz, hogy a hajó elsüllyedjen, elég egypár centis hegesztési hiba. Márpedig egy ilyen uszályon több 21
