Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
nyezésére készült el hazánk első mélyfúrású kútja. Tevékenységének koronája az ország történetében mindmáig legnagyobb hatású és jelentőségű munka: a Tiszaszabályozás megindítása, a Tisza-völgy vízrendezése. A Tisza szabályozásának szükségessége az Alföld alkut problémája volt. A szabályozás igényére az 1830-as árvíz ismételten ráirányította a figyelmet. Az árvíz nyomán egyedül Torontó! megyében több mint 400 000 kh került víz alá. Az események hatására 1834-ben megindult a Tisza első összefüggő geodéziai felmérése. A több évig tartó terep- és mederfelvételi munkát követően, a folyószabályozás megindításához szükséges döntő lökést az 1844/45. évi árvíz adta meg. A Tisza és mellékfolyóihoz tartozó vízgyűjtő területe 15 720 000 ha volt, melyből 3 317 000 ha — a teljes vízgyűjtő terület 21,1%-a — vízzel borított, vagy árvizektől rendszeresen fenyegetett terület volt. Eleddig a XIX. század Európájában két jelentős vízszabályozási munka folyt: a holland ármentesítés és az olaszországi Pó síkság vízrendezése. Műszaki súlyában, gazdasági jelentőségében és az elért eredményekben mindkettőt meghaladta a Tisza-völgy szabályozásának terve. A probléma megoldása ugyan már régen a kor méhében érlelődött, de a megoldást több körülmény kialakulása, így: a szabályozási munkálatokat sürgető közvélemény aktivitása, Széchenyi barátjának, Apponyi Györgynek — a kormány támogatását sugalló — kancellári kinevezése, Vásárhelyi Pál szabályozási tervének elkészülése, és legdöntőbben Széchenyi István határozott, az egész országrész felemelkedése érdekében kifejtett áldozatkész, akadályokat nem ismerő, fáradhatatlan tevékenysége indítja meg. A terv legfőbb érdeme, hogy a folyó szabályozását és a térség ármentesítését egymással 'összefüggő kérdésként kezelte, vagyis a folyó árvízi medrét és a hullámteret elválaszthatatlan egységnek tekintette. Ezzel egyszerre oldotta meg a folyó közép- és nagyvízi szabályozását. A terv 105 kanyar átvágását tartalmazza. Az átvágások hatására a Tisza hossza 1419 km-ről 962 km-re csökkent, (egyben árvízszintjének esése, lefolyásának sebessége megnőtt), az árvizek levonulása hevesebb, időtartama rövidebb lett. A töltésezéssel való folyószabályozás sikerét a külföldi szakemberek is elismerték. Az elkészült magyarországi vízrajzi térképek feltűnést és általános szakmai elismerést keltettek. Egy ilyen alkalomról maga Széchenyi számolt be megható büszkeséggel — a Lánchíd ügyében folytatott londoni tárgyalásait követően: „mi Is tudunk már olyan műszaki eredményt felmutatni, ami az angolokat is bámulatba ejti.” Széchenyi a Tisza-szabályozás érdekében háromszor indult el szervező szemlekörútra. Helyszíni útjain közvetlenül meggyőződött arról, hogy a szabályozást az egész Tisza völgyén egységes rendezési elvek szerint szükséges végrehajtani. Az igény, a megoldást kínáló tervek és a végrehajtást biztosító mérnöki kar mór megvolt, de hiányzott az európai viszonylatban egyedülálló méretű feladathoz a megfelelő szervezet, annak működési mechanizmusa törvényes és jogi alapja, valamint hiányoztak a szükséges anyagi eszközök. Széchenyit évtizedes tapasztalata meggyőzte arról, hogy a nagy feladat megoldásában kizárólagosan sem a kormányra, sem az országgyűlésre nem építhet, ezért más úton az érdekeltek összefogásával: társulati úton keresett új lehetőségeket a Tisza-szabályozás végrehajtásá ra. A bontakozó eredmények nyomán az uralkodó 1845 nyarán Széchenyit — királyi biztosként — a közlekedési bizottság ügyei vitelével megbízta. Megbízatása — hasonlóan korábbi al-dunai kiküldetéséhez — nem volt egészen hátsó gondolatok nélküli: a kormány el akarta távolítani egyre veszélyesebb refonmtevékenységének színhelyéről, az országyűlésrőí, s egész idő alatt titkos megfigyelés alatt tartotta. Ennél is súlyosabb megaláztatást jelentett számára a magukat hazafiaknak tartó ellenzékieskedők magatartása. Szemükben „a kormányhivatal elfogadása” bűn volt, hitehagyottnak nevezték, aki eladta magát, Kinevezésekor a megyék közül egyedül csak Sáros megye üdvözölte. Széchenyi nagy önuralommal viselte a megpróbáltatásokat — azt egyedül általa világosan látott cél érdekében. Nem hátráilt meg a nehézségek láttán, hanem annál nagyobb erővel látott a nagy cél megvalósításához. Ehhez igénybe vette: a kormány által kilátásba helyezett anyagi támogatást és a vízszabályozásban érdekeltek aktivitását. Több — megyénket is érintő — agitációs utat tett. A megyék küldötteivel folytatott tanácskozásain előkészítette a társulatok megszervezését, és elfogadtatta a helyi érdekeltségű társulatokat regionálisan összefogó Tiszavölgyi Társulat létrehozásának tervét. A Tiszavölgyi Társulat 1846 január 20-án tartotta alakuló ülését. Legfontosabb, a társulat későbbi eredményes működését biztosító alapelvek a következők voltak : 1. A Tisza-völgy ármentesítésének és lecsapolásának költségeit mindenki a ráeső haszlon arányában fedezi. 2. A Tiszavölgyi Társulat önkormányzati szervezet. 3. A Tisza-völgy rendezésébe az öszszes mellékfolyók beletartoznak. A Széchenyi által megfogalmazott vízügyi program a feladatok alapos felismeréséről, a megoldás módjának helyes kijelöléséről és a megfelelő szervezeti forma kialakításáról tanúskodik. Korában egyedülálló gazdaságpolitikai mű és ugyanakkor időálló műszaki alkotás is. Benne egy teljes és tökéletes vízrendezési program körvonalai állnak előttünk. Egyfelől a vizek kártételei elleni védekezés: az ármentesítés, a lecsapalás és a belvízrendezés, mint legsürgősebb feladat: másfelől a vizek hasznosítása: a vízi utak fejlesztését, a hajózást és az ármentesítést egyaránt szolgáló folyószabályozások, valamint a távolabbi jövő perspektíváját jelentő öntözés; a kettő között pedig a csapadék-visszatartás és megőrzés első és legtermészetesebb eszközeként tekintett erdősítésben a modern víztározási törekvések előzményei is felismerhetők. A Tiszavölgyi Társulat második, debreceni nagygyűlése után a Választmány tagjai — Széchenyi irányításával a helyi szervezetek — megkezdték a nyolc vidéki osztály: az ugocsai, szatmári, beregi, zempléni, szabolcsi, hevesi, csongrádi és bácsi osztályok megszervezését. Elsőként már Vásárhelyi halála után — a szabolcsi osztály megszervezésére került sor, s az alakuló ülés elhatározta a munka azonnali megindítását a tiszadoibi—szederkényi átvágás és a tiszadobi töltés munkálatainak megkezdésével. 1846 augusztus 27-én reggel Széchenyi tette meg az átfogó Tisza-szabályozás munkálatainak megindítását jelentő első kapavágást. A szervező körutat lezáró óbecsei és szegedi gyűlésen a bácsi és csongrádi osztály megalakulásával fejeződött be a szervezés, s ezzel mindenütt megindulhattak az ármentesítési munkálatok. Az érintett szakmai és — hatalmas munkát igénylő — szervezeti feltételek megteremtésének vázolása mellett, külön fejezetet érdemelnek — a kormány és az érdekeltek anyagi támogatásán túl — a hazai és külföldi tőkeérdekeltségek bekapcsolódásának izgalmas és tanulságos részletei, nemkülönben a munkálatok nyomán elért eredmények taglalása is. Csupán a végcél egy momentuma: a védelmi rendszerek kiépítése, a lecsapolás és vízrendezés következtében Magyarország összesen 4,1 millió katasztrális hold mezőgazdaságilag hasznosítható területhez jutott, amelyből 3 millió a Tisza völgyére esett. Ezt joggal nevezhették második magyar honfoglalásnak. Értelmi szerzőjét, szervezőjét — Széahenyit — tettének történelmi jelentőségét leginkább Kossuth Lajos róla mondott szavai fejezik ki, amikor „a legnagyobb magyarnak” nevezte. Alkotó életét, emberi tartását találóbb szavakkal aligha méltathatja az idéző emlékezés. Együttműködési szerződés Dr. Illés György, az OVH elnökhelyettese és Dr. Czibere Tibor, a Nehézipari Műszaki Egyetem rektora Szocialista Együttműködési Szerződést írtak alá a következő tíz vére. A szerződés a korábbi együttműködési szerződésnél szélesebb körben határozza meg a közös érdekeltség határait. Eddig a vízügyi szervek elsősorban az egyetemen folyó hidrogeológus képzésre fordították figyelmüket. Az új szerződésben a felek rögzítették a gépészképzéssel kapcsolatos vízügyi érdekeltséget is. A szerződés az oktatási, valamint a kutatási-fejlesztési területre terjed ki. 15
