Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
A HITEL 150. ÉVFORDULÓJÁN SZÉCHÉNYI ES A TISZA-SZABÁLYOZÁS (Emlékülés Nyíregyházán) zésére. 1943-ban még három gépegységet helyeztek üzembe, és 1945 tavaszán az erőmű újra teljes kapacitással működött. Az evakuáció során a berendezések egy része elkallódott, illetve megsérült. A szerelők a hiányzó, vagy sérült részeket a helyszínen helyreállították. Ezek a berendezések működnek a mai napig is. Az eltelt 54 év alatt az erőmű 18 milliárd kWó villamos energiát termelt. 1976-ban jóváhagyták az erőmű gépeinek rekonstrukciós tervét. A rekonstrukció során új, 12,5 ezer kW-os turbinákat szerelnek be, s így az erőmű beépített teljesítménye 100 MW lesz. A gépek rekonstrukciója jelenleg folyik. Joggal mondhatjuk történelmi jelentőségűnek a GOELRO-tervnek ezt az első vízerőművét. A GOELRO-terv alapján a rendkívül nehéz időkben és körülmények között megvalósított vízerőművek mindegyikén találkozhatunk rendkívül ötletes műszaki megoldásokkal. Például megemlíthetjük az alsó Szviri erőművet is, mely az első nagy vízlépcső volt, amit plasztikus anyagra alapoztak. A tervezők a műtárgy egyenetlen süllyedését betervezték, s ezért a műtárgyat ferdén építették meg azzal, hogy az üzemi állapotban merőlegesre álljon be, mivel a géptengelyek elferdülése nem volt megengedhető. Ezt a nagyszerű tervezői elképzelést az építők kitűnően valósították meg. Erről nagyon sok magyar szakember a helyszínen is meggyőződhetett. Az üzemi állapot beállása után a műtárgy függőleges helyzetbe került. A GOELRO-terv legnagyobb létesítménye a Dnyeperi Vízerőmű, melynek építését 1927-ben kezdték meg. Az erőmű építésekor, 1930-ban félmillió m3 betont kellett bedolgozni. Ezt az amerikai konzulensek nem tartották lehetségesnek. Ez ideig a rekordot az USA- ban tartották, 386 ezer m3-es mennyiséggel. Cooper ezredes, az amerikai konzulensek vezetője kijelentette, hogy „a dnyeperi vízlépcső építői olyat teljesítettek, amit én lehetetlennek gondoltam". A vízerőmű 1932-ben lépett üzembe. A GOELRO-terv megvalósítása óta a Szovjetunió a vízenergia területén is óriásit fejlődött. A vízerőművek egységteljesítményét, a vízenergetikai teljesítőképesség koncentrációját tekintve a Szovjetunió az első helyet foglalja el a világon. A szovjet vízenergetika alapját 60, egyenként 100 MW és nagyobb teljesítményű vízerőmű alkotja. A Szovjetunióban épült meg a világ legnagyobb vízerőműve a 6000 MW (12, egyenként 500 MW-os blokk) teljesítményű Krasznojarszki Vízerőmű. Még ennél 'is nagyobb lesz a Jeniszejen épülő Szajano-susenszkojei 6400 MW-os vízerőmű. A GOELRO-terv hatvan éves. Az idő igazolta. Lukács László Széchenyi István tiszteletére, a Hitel megjelenésének 150. évfordulója alkalmából a TIT Sza'bolcs-Szatmár megyei szervezete, a Magyar Közgazdasági Társaság és a Magyar Történelmi Társulat megyei tagozata emlékülést rendezett a nyíregyházi Jósa András Múzeumban. Az emlékülésen Dr. Orosz István kandidátus, a Kossuth Lajos Tudomány Egyetem bölcsészettudományi karának dékánja Széchenyi gazdaságpolitikájáról és a Hitelről tartott előadást. Dr. Hársfalvi Péter kandidátus a Kelet Népe Széchenyijéről beszélt. „A haza sorsa Döblingből nézve" címmel Dr. Takács Péter docens tartott előadást. Az emlékülés egyik fontos programja volt Dr. Szeifert Gyulának, a Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatójának megemlékezése a folyószabályozó Széchenyi Istvánról. Előadását — amely a „Széchenyi és a Tisza-szabályozás” címet viseli — lapunk is közli. A Magyar Vízgazdálkodás így kíván megemlékezni a Hitel megjelenésének 150. évfordulójáról. Tisztelt emlékülés! Mélyen tisztelt hallgatóim! Hazánk a XIX. században az Osztrák- Magyar Monarchiában másodlagos szerepkörrel élt. A század elejét elmaradott mezőgazdaság, jelentéktelen ipar és kezdetleges közlekedési viszonyok jel. lomezték. A Kárpát-medence alföldi résziének — a mai Magyarország területének — több mint harmadát mocsár és víz borította. A gazdasági életre a tőkeszegénység, a kezdeményező erő hiánya és a bécsi udvar fékező gazdaságpolitikája volt jellemző. Sajnos, a politikai adottságok sem voltak különbek. A Habsburg-ház erősen centralista törekvése csak azt engedte meg, ami az összb Írod alom céljait szolgálta. A „hazai" kisnemesség feudális szemlélete, maradi, sőt sokszor ihaladásellenes magatartása a köziérdek, a fejlődés gátját jelentette. A földesúri kiváltságok, a rövidlátó kapzsiság, a birtokos nemesség nemritkán előforduló önkényeskedései a fejlődés korlátái voltak. A köznép életét a szegénység, kizsákmányoltság, elhagyatottság, reménytelenség jellemezte. A főnemesi születésű, de ízig-vérig a magyar nép gazdaságpolitikai vezetőjévé vált Széchenyi István jól látta, hogy elmaradottságunk a feudális társadalmi szervezetben, a politikai és gazdasági függésben gyökerezik. A kibontakozás útját a poígáriasulásban, a gazdasági megerősödésben és a társadalmi tömörülésben kereste. Ezt a célt szolgálták társadalmi, gazdasági, politikai esszéi, kezdeményezései — minden részletükben szorosan összefonódó egységet képezve. Egyforma intenzitással — sokszor párhuzamosan — dolgozott az állattenyésztés fejlesztésén, a lóversenyek meghonosításán, az Akadémia megvalósításán, az iparosításért, a mezőgazdaság korszerűsítéséért, a kaszinókért és az őSiség eltörléséért, a műszaki és gazdasági szakoktatásért, a társadalmi és gazdasági élet fellendítéséért, a törvény előtti egyenlőségért. Kétségtelen azonban, hogy szerteágazó tevékenysége közepette egyre nagyobb figyelmet fordított — az ország vérkeringésének tartott — közlekedés és vízszabályozás problémáira. Gazdaságpolitikai működésének legjelentősebb tervei és eredményei —’kevés kivétellel — kapcsolatba hozhatók a vízzel. Nyugodtan állíthatjuk, hogy Széchenyi egyik legnagyobb érdeme, legjelentősebb felismerése volt, hogy meglátta a víszabályozás—vízépítés gazdasági, gazdaságföldrajzi szerepét, kulcskérdés jellegét az ország fejlődésében. Munkásságáról csak címszószerűen: a dunai és balatoni szabályozás és gőzhajózás megindítása, amelynek külön fejezete a Vaskapu-szabályozás és hajózás. Az Óbudai Hajógyár alapítása, a hajózás zavartalanságát és Pest—Buda központtá válását egyaránt szolgáló állandó Duna-híd építése. Balaton-vízszint szabályozása és lecsapolása, pesti kikötő építése. A Dunát a Tiszával öszszekötő csatornáról alkotott törvény létrehozása. Foglalkoztatta a fiumei kikötő építésének ügye, a Száva és Kulpa hajózása, a Rába és Rábcaköz vízrendezése a Fertő-tó és Hanság lecsapolása. Az 1838. évi nagy pesti árvíz után, mint a „fővárosszépítő bizottmány" tagja, éveken át foglalkozott a pesti Duna-szakasz szabályozásának és partvédelmének kérdésével, a várost körülfogó hajózható övcsatorna tervével, a pesti kikötők, a budai alagút ügyével, a vízvezeték és szennyvízcsatornázás kezdeményezésével, a második pesti Duna-híd előkészítésével. De foglalkoztatta az egészséges ivóvíz biztosítását szolgáló mélyfúrású kút létesítésének problémája, sőt kezdemé14
