Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám
A Édesvíz a tengerekből A világ vízfogyasztása állandóan emelkedik. Miután a föld vízkészlete állandó, nem növelhető és a hidrocik'lus sem gyorsítható, a különféle tisztítási, manipulációs eljárásokon kívül egyetlen reális tartalékunk van: a tengereik és az óceánok. Ezek adják a Föld vízkészletének 95—97 százalékát. A tengervíz felhasználásának két tényező állja útját. Az egyik, a víz 3,5—4 százalék sótartalma, a másik pedig a tenger vizének ijesztő mértékű elszenynyeződése. Nem kedvez a tengervíz hasznosításának, hogy az úgynevezett kontinentális országok a tisztított tengervizet csupán távvezeték-rendszerek útján szállíthatják a fogyasztás helyére. E tény a költségeken kívül számos politikai, jogi problémát is felvet. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a nemzetközi konfliktusok esetén az érdekelt országok kritikus helyzetbe kerülnék. A nagy távvezetékék építése egyelőre miég nem szerepel a teendők listáján. Annál több fejtörést okoz a tengerek védelme a további elszennyeződéstől . A civilizált világ teheráru-forgaimánalk egyre nagyobb hányadát a tengereken bonyolítják. A hajóforgalom növekedésével arányosain a víz szennyeződésének mértéke is állandóan növekszik. Az olajszállítás volumene szinte naponta rekordokat dönt meg. A korábbi tankhajók Havana esetén 25—50 ezer tonna olajjal szennyezték a tengert, ma 250—500 ezer tonna vízlkiszorítáisú hajók rakománya ömölhet a tengerbe, és teheti tisztíthatatlanná és hasznavehetetlenné óriási térségek vízállamányát. Egyetlen liter ásváinyolajszennyeződés 1 millió liter Vizet tesz szag- és ízhatásával, emberi fogyasztásra alkalmatlanná. Ezen a tudomány, a technika egyelőre nem segíthet. A tragikusain elterjedt rossz gyakorlat szerint a fáradt olajat mindenütt a tengerbe és más felszíni vizekbe zúdítják. Az olaj- és 'kátráinymiairaidváinyokat forró vízzel keverve a tengerbe ürítik. Évente 1 millió tonna ásványolaj öml'iik a világtengerekbe. Vannak tudósok, akiknek véleménye szerint a szennyeződés további növekedése esetén a tengerek 1990-re „meghalnak”. Ez azt jelenti, hogy a tengerek növény- és állatpopulációja részben, vagy egészben kipusztul. A Föld vízkészletének mindössze körülbelüli 3 százaléka édesvíz. A lakosság édesvízin árnnyal küzd. A tényleges segítséget egyedül a tenger jelenti. A tengervíz sárion ítása tulajdoniképpen évszázadok óta megoldott kérdés. Az utazók gyakran csak úgy olthatták szomjúságukat, ha primitív edényeikben (és igen kezdetleges ‘körülmények között) sótliain fibott tengervizet készítették és az egészségre ártallmafliam desztillált vizet fogyasztották. A deszti Hálás igazi nagy korszaka, világméretű megoldása azonban csupán századunk 50—60-as éveiben kezdődött, amikor már napi 2000 köbméter teljesítőiképességű berendezések építését is hibátlanul megoldották. így például az elmúlt lkát évtizedben több, mint 200 tengervIzsót!ámító mű épült, amelyeknek nagy hányadát az Amerikai Egyesült Államokban állították üzemibe. Az Amerikai Egyesült Államoknak számos követője akadt. Japán, Franciaország, Nagy-Britannia., Nyugat-Németország és a Szovjetunió sok vállalata iratkozott fél a ranglistáira. Mint turbinagyártók, vagy tanácsadók vesznék részt a nemzetközi rivalizálásban. Napjainkban többféle sétálónító eljárást alkalma znak, de a fogyasztópiac szükségletének közvetlen kielégítésére szolgáló sáriam ító művek 98 százaléka a lepárlás elvén alapszik. A legtöbb sikerrel ez 'ideig nagyüzemi méreteikben a párologtaitáisos eljárást alkalmazták. Minden 10 tengervízsótalainító üzem közül 9 ezzel az eljárással működik. Például Omán térségében Gubbrab néven nagy tengervíz-sótlanító mű dolgozik. A berendezés Máskát városától miimitegy 15 kilométer távolságra épült fel — Omán kikötőjében. Teljes üzemi napon több mint 50 tonna ásványolajait fogyaszt és 750 köbméter édesített vizet -ad a térség szomjazó népének. Tengervíz-sátlamítáissa! ez idő szerint mintegy 15 vállalat foglalkozik. A napjainkban már üzemben levő tengervíz-sótlamltó művek világszerte mintegy 25 millió embernek szállítanak tiszta, iható vizet. A nagy vízímséghez viszonyítva ez még mindig elenyésző mennyiség, és ennék a kapacitásinak meg kell sókszorozódinia. Az emberiség egyharmadának nincs egészséges ivóvize. Ezék a százmilliók nagyrészt fejlődő országokban élnek, nem ritkán éopen a tengerparti településeken. (Például: Indiában.) Az eddigi 'sótlanító üzemek zöme fejlett nyugati és olajexportáló országokban épült meg. A leginkább ráutalt országok e vívmányokból semmivel sem részesedték. Például a gazdag Kuwait 1 millió lakosának 33 teingervíz-isóflan-ító üzeme van. A sállan,ított tengervíz felhasználását Száztizén öt közösség képviseletében tartottak tanácskozást nemrégiben Nyíregyházán a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság szocialista brigádjai. A tanácskozáson megtárgyalták az MSZMP XII. kongresszusa és a hazáink felszabadulásánaik évfordulója tiszteletére szervezett munka versen у eredményeit. A résztvevőik — két szocialista brigád felhívása nyomán — úgy határoztak, hogy az SZKP XXVI. Ikongreszszusa jegyében folytatják a szocialista munkaversenyt, s ennék megfelelően tettek vállalásokat. A vállalások összesítése szerint — egyebek között — a termelési terv négyszázalékos túlteljesítésével plusz 10,5 millió forint termelési értéket állítanak élő az idén. Négy százalékkal foez idő szerint csak a gazdag országok engedhetik meg maguknak. Az olajtermelő országaik sótlanító művei egyre nagyobb számban emelkednek ki a homokból. E térség vízszükséglete riasztó tempóban növekszik. A mezőgazdaság ban fel használandó sótlanftott tengervíz mennyiségét gyakorta alábecsülik. íme, egyetlen jellemző adat a vízszükséglet arányainak érzékeltetésére: 1 tonna búza megtermeléséhez 465 köbméter víz szükséges. Egy-egy arid zóna kizöideHitetésébez csak olyan országban szabad hozzálátni, amelyben a sáriam ításhoz szükséges ásványolaj — vagy földgáz — olcsón hozzáférhető. Egyébként a sótlanító művek üzemeltetéséhez a benzinen kívül földgáz, fűtőolaj, Diieséi- és nehézolaj is felhasználható. A Nyugatnémetországi Kutató és Technológiai Minisztérium megvizsgálta: vajon milyen piaclehetöségek kínálkoznak az ország tengervíz-sóllamító üzemeket gyártó vállalatai számára. Megállapították, hogy a szükséglet erős d imaimízmussall növekszik. A tengervíz sátlainításónak technológiáját állandóan fejlesztik, finomítják. A Szovjetunióban például egy vízsótlanító mű atomerőmű hulladékmélegiével üzemei. Kaliforniában hasonló kombinált konstrukciójú művet építettek. Svájci vállalatait kedvező piaci pozícióból versengenek nagy megbízások elnyeréséért. Jellemző: e tenger inélküli kis ország vállalatai jelen vannak az olajexportáló országok piacain, és kutatóintézeti hálózatuk rendre azon fáradozik, hogy e pozíciójukat ne csak megtartsák, de fejlesszék is. A hidrológia, a víztisztítás technikája és technológiája nálunk sem ismeretlen terület. Világszerte sok országban letettük már névjegyünket. Aligha kétséges, hogy kellő irányítás és érdékeltség esetéin a mi víztisztító szakembereiinik is jelentős eredményeket érhetnének él a tengervíz sáliam ításábam. A hidrológia hazáinkban nem új tudomány. Számos tehetséges művelője van, közöttük világszerte ismert szakemberek. Vizsgáljuk meg a kérdést, és az eredményekhez mérten tegyük meg a szükséges intézkedéseket. Vincze Oszkár kozzák az egy dolgozóra eső termelési értéket is, és 10 százalékkal az igazgatósági üzemi eredményt. A tervezet 196 millió forint értékű energiát takarítanak meg ez 'évben. A beruházási feladatoknál: hatá ridő előtt, a megengedett költségelőirányzaton belül végzik ei a Szamos nagyvízii mederrendezés II., a felsőszabolcsi belvízrendszer-fejlesztés I. ütemének és a Tisza—Tokaj—'Kamaté közötti mederrendezés beruházásainak m unkáit. A szocialista brigádok tovább fejlesztik az „Egy iskola, egy brigád” patranállálsri mozgalmat. Ennek érdékében igazgatósági szinten az idén hétezer társadalmi munkaórát teljesítenek. Ugyanennyi társadalmi muníkaértéket pedig a rokkantak szolidaritási alapja javára fizetnek be. Szocialista brigádok vállalásai 33
