Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám
Hej, ez a vessző! A Tisza küldte... — Ki alkar faggatni ? Éntőlem ... A kosárfonótudományt úgyse lopja el senki. Annyira nem 'kíváncsiak rá. Ezt az Imrét azért kitainítanám. Imre, az egyeki halász, felkete szempillllái alatt csöndesen elmosolyodik, rajtam tanulmányozza a hatáist, merthogy Mucza József náluk sem adja alább egy kis csipkelődő kötekedésénél. Vesszőt fonni ő is tud, bár ehhez a huncut öreghez képest gyerek még. Kilendül a folyosóra. A „/tromfot”, a hatalmas gyomrú haltartót eléralkja. A szokatlan formájú, sárga amfora megáll a talpán. Egy ember beleférne, akkora. — Hát ezt én kötöttem. Mucza József a mesterék értő tekintetét hordozza végig az alkotmányon. Dummyög: — Bíz nemcsak össze van ütve. A isötétpiiros demlzsont, amit a térdén fektet, elismerőleg félemeli. Nem, nem iszik ő abból a hasas butéliáfoál: vesszőruhát köt rá. Befonja. Bérmunkában Imrének, a halásznak ... A vastag üvegről, mint a feldagadt pókról sárga szálak merednek szét. A konyhában nyalábok, méret szerint. — A természet küldte — pajkoskodik az öreg. — A Tisza. Bár ezzel a mostani jéggel nagyon összezúzta a dzsun gélemet. Nahát ebből az értendő, hogy Mucza Józsefnek, a káposztával is szerencsét próbált kisparasztinak a Tisza egyéki portján van három „köblös” földje. — Be nem itagosítva! A három köblös arról híres, hogy a szélén suhog sűrű adománya a fölyónaik. A vessző. — Metszi? — kérdem, hiszen azt én sem felejtettem él, hogy az ujjnyi vastagra öregedettből köly okkeromban korbácsot se tudtam már összéhajiítgatni, fűzögetni. Tört. — Tőkére kopaszítom, le a földszintig. Látja? Ez a finom anyag. Honnan vágtátok ezt, Imre? — Telepített. Kélósvessző — szorít a lá'ba közé egy még füleden kosarat. Új fent a fehérre hántolt vessző dicshimnuszára tékozolljuk a szót, aztán meg a bicikliigumiből tett szájra, ami szaknyelveo „ciglisz". Prém szökött az lenni, mint dús, körbetekert bajuszról, onnan csurog lejjebb a fonat. Magyarán: az a kapaszkodó, ahonnét a gyönge vesszők leindulnak, az i milyen-amolyan butykosokról, a nagy toirkúakról, a kis torkúokról egyformán. Véletlenül (vagy nem véletlenül?) röbbaintózsinórnal meg szőtt sárga, kék, zöld színű csicsás üveg kerül élő a kamráiból, bizonyításul, hogy más anyagok is vannak, sőt más ügyes kezek is léteznék. — Tankaibarka, de a napra se kell kitenni, föl meleg szik a víz ‘ben ne. De jobb rátévedni az inaskor vágányára. Az vidámabb téma. — üsmerte maga Komácsi Zoltánt Debrecenből1? Csapó utca 51. szám. A kosárfonó legyimteoi nem tud, el van foglalva. így szól: — Az emlékezetében se keresse. Lebontották azokat a régiségeket. — Tőle tanult? — Tőle és Egerben is. . . RuzSin József, Bábócsa utca 54. szám. Tizenhat évesen nagyvásár napjain kerültem én oda, amiatt, hogy a Tisza parton van ez a sóik vessző. Apáim nem sokáig kérlélte a mestert: „Adok magárnak Ikét mázsa fehéret, hántoltat, csaik tanítsa ezt a fiút" Huzaimam lett hozzá. Az egyéki halász színültig tölti a saját termésű borocskával az évődő öreg poharát. Enyhén neheztel az öreg: — Ne öntsd már világira! Látja? Milyen furcsa. Nálam minél nagyobb az üveg, annál olcsóbb a tarifa. _ г г — A pici üveg babrás. Ajaj! Cáfolnám: — No, de több vesszőt kíván az ötliteres demizsan! Visszavá g: — De több időt az egyliteres! — Én senkitől se lestem el a kötést Lábbal tartva, kézzel kötve — húz le egy pohárral ebből a jó homokiból Imre, a halász. Ezt mélységes komolysággal állítja, nem is kételkedünk, mert kijelenti, hogy előbb ugye, a tákolmányok voltaik. Az üvegről is csak hallotta, hogy a szájáról kötik. Attól a szegestől kezdve. — Alulról otromba. Barmaids. — Ez Mucza József hangja, aki a szakma csínjától szinte feléled, megéled. — Egy takaros kosár ti zen egyféle szemen szedett vesszőt kíván, de ... Csettint, mert a pohár utóm nyúl. — Nagyobb munka a válogatás, mint a kötés, ami nékem már a к isuj jómban van. — Látom, jó lapos ujjai vannak... Saját maga is megcsodálja: — Amit én megfogok... ! Tudja ón kenyórpánti vagyak. Az utolsó szálat ölti. Keményen a padlóra tessékeli, mint valami 'bátortalan színészt, a befont, pókhasú butéliát. A keze mozdulatával is dicséri: — Hej, ez a vessző! Áll rajta. Akár az öntvény. Szalai Csaba — A fehér a szép. A hántolt. Hallja! — süvít rám az öreg Mucza. Ilyenkor már rá h ül a haj. üveget csak fehérrel kötök. Fékete fene, bökszos kefe! KGST Tanácskozás az ipari vízgazdálkodásról A leleményes átkozódást úgy rázza az öreg, miint a csörgőt a méregbe gurult gyerek. Minden tizedik mondatában. — Csupán másodállásban megy ez. Bár a veteménynek sincs nagy jövője. Fékiete fene, ibofcszos kefe! Vált ugyan az idén egy tábla sütőtököm, meseszép! Olyan gyönyörű Indákkal szétfolyt, vastag Okkal, mint a szék karja. — Szóval a kötés másodállás? — Sokam azt mondják, miért nem az élső? Hallja! — dörrent rám megint, s kézbe veszi a fehér piaci kosarat. Gyönyörködik a fonatában. — Még én is megvenném! Az ám! Jól mutat benne a hal. Ugye, Imre? Előbb a kosarat kérdik, a halat majd aztán kérik. Budapesten március 3—6. között a KGST Vízügyi Vezetők Értekezletének munkaterve alapján tudományos tanácskozást rendezték az ipari üzemek vízellátásának kérdéseiről. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központban megrendezett taná csíkozó son Bulgaria, Gséhszloválkia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és ■a Szovjetunió kutatással és fejlesztéssel foglalkozó szakemberei 15 előadásban matatták be a korszerű és optimális üzemi vízgazdálkodási rendszereik kialakítósárnak műszaki és gazdasági feltételeit. A tanácsíkozás résztvevői megállapították, hogy az ipari vízgazdálkodással kapcsolatos további vizsgálatok során különleges figyelmet kell fordítani a minimális vízigényű, s egyúttal minimális mennyiségű szennyvizet kibocsátó ipari technológiáik kidolgozására a hasznos elegyrészek és hulladékok visszanyerésére a szennyvíziszapok hasznosítására. Igen fontosnak tekintették az ipari vízgazdálkodáis aktuális gondjainak megoldása során a komplex megközelítést, amely magáiban foglalja az ipari technológiáik sajátosságait, a vízi környezet védelmiének kívánalmait és a gazdasági hatékonyság elemeit. Szovjet javaslatra az együttműködésben részt vevő országOk megvizsgálják annak lehetőségét, hogy 1981—1985. között pénzügyi kötelezettségéket is tartalmazó szerződések alapján alakítsák ki a közös munkavégzés keretéit A KGST országok szakemberei ellátogattak Diósgyőrbe, ahol megtekintették a Lenin Kohászati Művek konventeres acélművét és a kombinát vízellátási rendszerét. 34
