Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

a GOELRO-terv „Figyelembe véve a villamosítás első­rendű jelentőségét, felmérve a villamo­sítás jelentőségét az ipar, a földműve­lés, a közlekedés ... stb., stb . . . szem­pontjából, az összoroszországi Közpon­ti Végrehajtó Bizottság elrendeli: meg kell bízni a Legfelsőbb Népgazdasági Tanácsot azzal, hogy a Földművelésügyi Népbiztossággal karöltve kidolgozza a villamos erőművek hálózata kiépítésének tervét.. A terv elkészült. Elkészült a térkép is azokkal a bizonyos központokkal és ha­tókörökkel. Lenin állandóan figyelemmel kísérte a Bizottság munkáját. A terv első kefele­vonatát is személyesen ellenőrizte. A tervnek nagyon sok ellenzője volt. Országon belül és kívül is, neves sze­mélyiségek is élesen bírálták a tervet és annak ihletőjét. Az ellenzők legtöbbet hangoztatott ér­ve az volt, hogy „legalább részben hely­re kell állítani a régit, mielőtt az újat építenők”, de nyomtatásban is megje­lentek olyan lekicsinylő szójátékok is, mint például „az elektrifikáció — elékt­­rofikcióra hasonlít; miért nem gazifiká­­ció” ... stb. A külföldi szakemberek nyíltan utópiá­nak nyilvánították a tervet. 1920 októ­berében Lenint a Kremlben meglátogat­ta az ismert angol író, Herbert Wells. Ez a világhírű fantaszta, aki oly jól lá­tott a jövőbe, képtelen volt felismerni a GOELRO-terv realitását, s szóban, majd később „Oroszország ködben” c. köny­vében is irreálisnak, megvalósíthatat­­lannak tartotta a tervet. A terv, amely 10—15 évre szólt, és elő­irányozta 20 hőerőmű és 10 vízerőmű (a dnyeperi, szviri, volhovi stb.) építését összesen 1,5 millió kWó kapacitással és az összes körzeti villamos erőművek ka­pacitásának 15 év alatt körülbelül 1,75 millió kW-órára való növelését, idő előtt megvalósult. A teljes évi villamosenergia-termelést 8,8 milliárd KW-órára tervezték. Ezt a tervet lényegében már 1931-ben telje­sítették. Ekkor a Szovjetunió villamos­­energiatermelése elérte a 10,7 milliárd kW-órát. A GOELRO-terv alapján megvalósított első vízerőmű a volhovi erőmű volt, mely 1926-ban lépett üzembe 58 MW teljesít­ménnyel. Története szorosan összeforrott a Szov­jetunió történetével. Az erőmű a Vol­­hov folyón Leningrad közelében épült. A Volhov folyó átlagvízhozama 500 m3/sec, maximális vízhozama 2700 m3/sec, a sok­éves átlag lefolyása 18,3 km3. A tározó hasznos térfogata 38,5 millió m3. A víz­lépcső erőműből, 212 m hosszú beton­gátból, egykamrás hajózsilipből és hal­lépcsőből áll. Az erőműben a 10,5 m esést 8 fő és 2 segédgépegység hasz­nosította. A gépek egy részét svéd cé­gek szállították, a generátorok többsé­gét a leningrádi „Elektroszila” gyár­totta. Ez a vízerőmű 1928-ban Leningrad energiaellátásának 63%-át biztosította. Évi energiatermelése 225—485 millió kWó volt. 1929-ben az erőmű kiszolgáló sze­mélyzete merész újítást hajtott végre a vízlépcsőn. A gát elzáró szerkezeteit ide­iglenes faszerkezettel 2,13 m-rel megma­gasította, mely lehetővé tette, hogy kis­­víz idején a felvízszintet az árvízi szint magasságában tartsák, s ezzel az erő­mű évi energiatermelését 10 millió kWó­­val növelték. Ennek az újításnak a bevezetésével 1932-ben a gépegységek rekonstrukció­ja nélkül azok teljesítményét 7 ezer kW- ról 8 ezer kW-ra, az erőmű teljesítmé­nyét 58-ról 66 ezer kW-га növelték. Az évek egyes szakaszaiban az erő­mű leadott teljesítménye elérte a 82 ezer kW-ot is. 1941 augusztus végén a németek el­vágták a Leningrádba menő távveze­tékeket. Szeptember 11-én elrendelték az erőmű leszerelését és a berendezé­sek evakuálását. Evakuálták a nyolc főgenerátort, a transzformátorokat és az elosztó berendezéseket, az elzáró­­szerkezetek meghajtó műveit. A turbi­nák járókerekeit nem szállították el. Tovább üzemelt a két segéd-gépegy­ség, mely villamos energiával látta el Volhov városát és a volhovi frontot. Az aggregátorokat gömbfa ácsolattal és ho­mokzsákokkal védték a belövések el­len. A bombatámadások és belövések okozta károkat a helyszínen maradt kis létszámú személyzet folyamatosan hely­reállította. Leningrad blokád alatt volt. A hőerőművek nem jutottak tüzelő­anyaghoz. A város még működő erő­művei 2300 kW-ot teljesítettek mind­össze. Ezért, amint azt a hadihelyzet megengedte, 1942 áprilisában meg­kezdték a vízerőmű elszállított berende­zéseinek visszaszállítását és összeszere­lését. Augusztusban már három gép­egység üzemképes volt, és szeptember 23-án Leningrád elektromos blokádját áttörték. A Ladoga-tó fenekére fektetett 10 kV-os kábelben, majd a 60 kV-os lég­vezetékben 15—17 kV teljesítménnyel álltak a leningrádi hadiipar rendelke-Az 500 KW-os transzformátor alállomás szerelése Ingur mellett 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom