Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
Az első a Volhovi Vízerőmű Hatvanéves A GOELRO-tervet, a Szovjetunió villamosításának első tervét 60 évvel ezelőtt 1920 decemberében a Vili. összoroszországi Tanács kongresszusán hagyták jóvá. A GOELRO elnevezés annak a bizottságnak a rövidítése (Goszudarsztvennaja Komisszija po Elektrifikacii Rosszii — Oroszország Villamosításának Állami Bizottsága), melyet 1920. február 21-én hoztak létre, s mely kilenc hónap alatt elkészítette a világ első villamosítási távlati tervét. A bizottság vezetőjéül Lenin G. M. Krzsizsanovszkij akadémikust nevezte ki. A bizottság tagjai között olyan neves vízügyi szakemberek voltak mint Alekszandrov, a Dnyepert vízerőmű tervezője, Graftio, a Volhovi és a Szviri vízlépcsők tervezője, Vinter és Vedenyejev vízépítő mérnökök és rajtuk kívül még vagy 180 kitűnő szakember. A Bizottság tagjai több mint 200 tanulmányt készítettek. Ezek képezték a terv alapját. Az 1920-as évek Oroszországának gazdasági helyzete katasztrofális volt. Éhség, nyomor mindenütt. A forradalom előtti Oroszországot az első világháború, majd a polgárháború teljesen tönkretette, a termelés visszaesett, s óriási gazdasági nehézségeket kellett legyűrni. És akkor egy zseniális ember egy jelszóval — „A kommunizmus = Szovjet hatalom -f- villamosítás" — szó szerint lázba hozta az országot. Koncepciót adott mér-A szaratovi erőmű a Volgán nököknek, tudósoknak, munkásoknak. Teret és lehetőséget adott a hozzáértő szakembereknek. 1920. január 23-án Krzsizsanovszkij akadémikus a következő levelet kapta Lenintől: „Gleb MakszimiHanovics! A cikket megkaptam és elolvastam. Kitűnő. Több ilyen cikk kell. Aztán összeállítunk belőlük egy brosúrát. Sajnos, kevés az olyan szakemberünk, akiben van lendület vagy „fantázia”. 1. A jegyzetéket egyelőre ki kell hagyni vagy le kell rövidíteni. Ennyi túl sok egy újságba (a szerkesztővel holnap beszélek). 2. Nem lehetne hozzáfűzni egy tervet — nem műszakit (ehhez, persze, sok ember kell, ezt nem lehet összecsapni), hanem politikai vagy állami tervet, vagyis a proletariátusnak szóló feladatot? Körülbelül így: (10) (20!?) év alatt felépítünk 20—30 (30—50!?) villanytelepet, hogy az egész országot ellepjük 400 (vagy 200, ha többre nem futja) versztnyi hatósugarú központokkal, amelyek tőzeggel, vízi erővel, palával, szénnel, olajjal működnek, vegye sorra egész Oroszországot csak úgy (vázlatosan, nagy vonalakban). Máris hozzákezdünk a szükséges gépek és modellek beszerzéséhez. 10 (20?) év alatt Oroszországot „villamossá" tesszük. Gondolom, ön elkészíthetne egy ilyen „tervet", ismétlem, nem műszaki, hanem állami tervvázlatot. Ezt most kell elkészíteni, hogy szemléletesen, népszerűén, a tömegek számára érthető formában mozgósítsunk a világos és ragyogó (ugyanakkor alapjaiban teljesen tudományos) perspektívával; munkára hát, s 10—20 év alatt egész Oroszországot, az iparit is, a mezőgazdaságit is villamossá tesszük. Munkánkkal elérjük, hogy ennyi meg ennyi (ezer vagy millió lóerő vagy kilowatt?? az ördög tudja) géprabszolgánk stb. legyen. Hát ha ehhez még hozzáadnánk Oroszország vázlatos térképét, a központokkal és hatókörökkel!? vagy ezt még nem lehet? Ismétlem, egy 10—20 évre szóló nagy programmal mozgósítanunk kell a munkások és öntudatos parasztok tömegét. Telefonon megbeszéljük. Híve Lenin” Az említett cikkben és brosúrában felvetett gondolatok hatására 1920 február 2.—7.-én az O'sszoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság ülése a következő határozatot hozta: 12
