Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
Hosszú távú fejlesztési koncepció* Magyarország regionális vízellátása és csatornázása Az emberiség történetében az ősi időkig nyomon követhető a törekvés az élet és a munka számára nélkülözhetetlen víz biztosítására. A víz biztosításának formái — érdekes módon — az évezredek során nem változtak oly mértékben, mint ahogy az emberi életmód és a termelés módozatai változtak. A vízszolgáltatás egyedi formái (forrásfoglalás, kút) már az őskorban, tömeges formái (vezetékes ellátás) pedig az ókorban kialakultak. A fejlődésben tükröződött az adott korszak és az adott ország gazdasági, társadalmi és technikai színvonala, a szolgáltatási formák azonban alapvetően nem változtak. Hasonlóan ősi eredete van a vízellátás és a csatornázás összefonódásának is. A vízzel való tudatos gazdálkodással együtt az ember megtanulta azt is, hogy vizeit meg kell védenie a szennyeződéstől. Az ókori kultúrák nemcsak fejlett vízellátó rendszereket, hanem csatornákat is teremtettek. Rájöttek, hogy a vizek alkalmasak a szennyvizek befogadására, sőt a szennyvizek mezőgazdasági hasznosításának ismeretéről is több ezer éves leletek tanúskodnak. A vízellátás és a csatornázás fejlődésében közvetlenül a vízminőség kérdésének előtérbe kerülése, valójában az ipari forradalmak hoztak alapvető változást. A XVIII—XIX. században a gőzgép, később az elektromos energia jelentős víz- és csatornaművek építését és üzemeltetését tette lehetővé. Az ipari hulladékok már olyan mértékben veszélyeztették a vizek minőségét, hogy a szennyvíz tisztítása szükségessé vált. A XX. század ipari fejlődése —■ különösen a század második felében — kritikussá tette a változásokat. A vízfogyasztás az ipari és mezőgazdasági termelés megsokszorozódásának ütemében növekedett, de a termelés korszerűsödése és az életmód változása miatt fajlagosan is nőtt a vízigény. A növekedéssel együtt járó szenynyezéstömeg mind mennyiségében, mind összetételében közvetlenül fenyegeti az ember javait, létfeltételeit és végső soron magát az embert. Hazánkban a korszerű vízellátás és csatornázás fejlődése csak a felszabadulás után kezdődött. Az újjáépítés, később a talpra álló ország gazdasági élete nemcsak a háború előtti vezetékes vízellátás és csatornázás helyreállítását, hanem annak komoly növelését is megkövetelte. 1. A VlZELLÄTÄS-CSATORNÄZÄS JELENLEGI HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSI TERVEI A múlt években településeink vízgazdálkodása hazánk egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata lett. Elsősorban a vízellátásra jellemző, hogy lépést tartott mind a lakosság növekvő igényeivel, mind az ipar és az egyre inkább nagyüzemi módon termelő mezőgazdaság vízfogyasztásával. A társadalmi követelményeknek megfelelően a népgazdaság jelentős erőfeszítéseket tett a vezetékes vízellátás és csatornázás fejlesztésére. Jelenleg a közüzemi * Az Országos Vízgazdálkodási Bizottság 1979. október 30-i ülésén tárgyalt és elfogadott koncepció alapján. víz- és csatornamű vállalatok állóeszköz-állománya meghaladja az 50 milliárd forintot. Víztermelő kapacitásuk 3130 em3/d Az értékesített víz mennyisége 2020 em3/d A kezelt víz mennyisége 1770 em3/d Az iparnak átadott vízmennyiség ivóvízminőségben 630 em3/d ipari víz minőségben 180 em3/d A lefektetett közműves vezetékhossz 31 ekm Közcsatornán elvezetett szennyvíz mennyisége 1650 em3/d Mechanikailag megtisztított szennyvíz 210 em3/d Biológiailag is tisztított szennyvíz 420 em3/d A lefektetett közcsatorna hossza 6,9 ekm A közműves vízellátáson túl az ipari (mezőgazdasági) üzemek is rendelkeznek saját vízellátó- és csatornarendszerekkel. V íztermelő-kapacitásuk 5800 em3/d Rendszereikben elvezetett szennyvíz 1300 em3/d mennyisége tisztított szennyvíz mennyisége 820 em3/d ebből: részlegesen tisztított szennyvíz mennyisége 200 em3/d kielégítően tisztított szennyvíz mennyisége 620 em3/d A jelentős eredmények nem feledtethetik azt a tényt, hogy Magyarországon jelenleg a lakosság egynegyede még nem rendelkezik vezetékes vízellátással, kétharmada pedig csatornázatlan területen él. A fejlődés kérdéseit tehát nemcsak a vízgazdálkodás, hanem a társadalom, illetve a népgazdaság is napirendre tűzi. A vízgazdálkodási fejlesztés mértékét és ütemét alapvetően a népgazdaság anyagi helyzete határozza meg. Az egy-egy ötéves tervidőszakra biztosított beruházási eszközök figyelembevételével kell, és lehet a területen jelentkező vízellátási és csatornázási szükégletet kielégíteni. Népgazdaságunk tervszerű fejlődése szükségessé, egyben lehetővé teszi a vízgazdálkodás tervszerű, arányos fejlesztését is. A vízgazdálkodás — a vízellátás, a szennyvízelvezetés és -tisztítás — fejleszésével biztosítani kell a lakosság, az ipar, a mezőgazdaság és a közintézmények növekvő, de reális igényének kielégítését. Ennek megfelelően: — 2000-ig, a lakásépítési tervek végrehajtásával egyidőben, ötévenként 350—100 ezer új lakás közműves víz- és csatornaellátását kell megoldani; — növelni kell a fővárosban, az öt nagyvárosban és a kiemelt településeken a vízellátás arányát és az ellátás színvonalát; — gyorsított ütemben kell folytatni a községek vízellátásának megoldását, különös tekintettel az egészséges 5
