Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

ivóvízbeszerzési lehetőségekkel nem rendelkező településekre;

— biztosítani kell az országosan, vagy nemzetközileg elismert üdülőkörzetek közműves víz- és csatornaellátásának szükséges mértékű fejlesztését;

— folyamatosan fel kell számolni a szennyvízelvezetés és tisztítás vízellátáshoz viszonyított lemaradását.

A pénzügyi eszközök korántsem elégséges feltételei a hazai vízellátás és csatornázás továbbfejlesztésének. Az eddigi tapasztalatok és a jelenlegi helyzet értékelése alapján néhány fontos sajátosságot kell megállapítani:

— a települések vízigényének mennyiségi és minőségi kielégítése egyre kevésbé biztosítható az adott térségek vízbázisaiból;

— a nagyvárosok körül, a folyók partján és a fő közlekedési utak mentén kialakuló ipari és urbanizációs agglomerációs övezetek a vízfogyasztásnak olyan összpontosításához vezetnek, amely a megépített vezetékek kedvező kihasználását teszi lehetővé;

— az agglomerációk kialakulása a szennyezést is koncentrálja, így a csatornavezetékeket is jó hatásfokkal lehet hasznosítani;

— 'a vízkészletek minőségi változásai a jelenleginél nagyobb arányú és egyre összetettebb vízkezelést eredményeznek. A kezelést biztonságosabb, egyben gazdaságosabb is nagyobb — központi — tisztítóművekben végezni, mint több kisebb kapacitású telepen;

— a vízigények növekedése a felszíni vízkészlet eddiginél nagyobb igénybevételét eredményezi: a felszíni vízművek kiépítése csak több település vízigényének együttes kielégítése esetén, nagy kapacitással gazdaságos;

— az ország kiemelt vízminőség-védelmi területein (Balaton, Velencei-tó, Ráokevei-Duna) az élővizeket különös gonddal kell védeni. Ezekben a térségekben a több fokozatú szennyvíztisztítás, vagy a szennyvizek más befogadóban való elhelyezése válhat szükségessé;

— a növekvő szennyvízkibocsátás egy-egy térség vízhasználatát károsan befolyásolhatja. E káros hatásokat a térség — esetleg az egész vízgyűjtő terület — szennyvízelvezetésének és tisztításának összehangolt megoldásával lehet kiküszöbölni.

Az ellátásba bekapcsolt települések számárnak és a közműves ellátás arányának növekedése miatt növelni kell a szolgáltatás biztonságát. Ezt a követelményt csak a technikai színvonal emelésével és a beruházások egyidejű koncentrálásával lehet teljesíteni.

A következő években megváltozik a közműves vízellátás és csatornázás fejlesztésének módja. Az eddigi, jórészt közeli vízbeszerzéssel biztosítható vízellátást és a szennyvizek keletkezésük közeiében történő elhelyezését felváltja a regionális vízellátás, szennyvízelvezetés és tisztítás módszere.

A vízellátási, valamint a szennyvízelvezetési és .tisztítási regionális rendszerek kialakítása megköveteli, hogy számba vegyük:

■—. a víznyerésre alkalmas felszín alatti és felszíni vízkészleteket. Ehhez vízkutatásra és vízminőség-vizsgáló— előrejelző rendszer kiépítésére, továbbá a vízkészlet mennyiségi és minőségi védelmét biztosító létesítményekre, beavatkozásokra van szükség;----a település- és általában a területfejlesztés helyzetét.

Ehhez fel kell mérni a közműves vízellátásban, csatornázásban érdekelt ipari, mezőgazdasági vízhasználatokat; :C— a koncentráltan keletkező szennyvizek elhelyezésére alkalmas befogadókat (a szennyvízöntözés lehetőségeit is);

— a keletkező szennyvíziszapok tömeges elhelyezésének módozatait és azokat a .térségeket, amelyek az elhelyezésre alkalmasak vagy alkalmassá tehetők;

— azokat a műszaki megoldásokat, amelyek a létesítés és az üzemeltetés hatékonyságát és realitását biztosítják, és a legkisebb költséggel az optimális eredményt nyújthatják.

A vízellátás és csatornázás célja, egyben feladata a különböző lakossági, intézményi, üzemi vízigények kiszolgálása.

Igaz, hogy a vízkészletek elosztásában a lakosság ivóvízigényének kielégítése elsődleges követelmény, de a közműves szolgáltatások tekintetében sem az ipar, sem a mezőgazdaság nem szorulhat háttérbe.

Az infrastruktúra (így a közüzemi vízellátás és csatornázás) eddigi fejlődésében jelentős szerepet vállalt az ipar. Nemcsak mint nagyfogyasztó, amely .a vízgazdálkodás fejlesztését is gyorsította, hanem mint a megvalósítás pénzügyi terheinek egyik vállalója is.

Amikor a vízkészletek, illetve a szennyvízfogadási feltételek redelkezésre állnak, és az ipari — egyre többször a mezőgazdasági — üzemek a fejlesztés arányos terheit vállalják, akkor kézenfekvő és célszerű a lakossági és intézményi vízszolgáltatásokat az ipari üzemekre is kiterjeszteni. Így mérlegelve, a regionális fejlesztés felsorolt indokai az ipari igények kielégítésére is vonatkoznak.

Az ipari (és indokolt esetben a mezőgazdasági) regionális fejlődés tervezésekor speciális szempontokat is figyelembe kell venni: El kell dönteni, milyen esetben célszerű az ipari igényeket a regionális ivóvíz- és csatornaművek szolgáltatási keretében kielégíteni, illetve mikor kell önálló ipari regionális rendszereket létesíteni. A megoldást az igények és műszaki lehetőségek mérlegelésén túl, alapvetően a gazdaságosság határozza meg.

Az ipar és a vízgazdálkodás kapcsolatában első az ipari termelési és szociális igényeik kiszolgálása, de emellett egyértelmű a kölcsönös előnyök keresése és realizálása is.

Az iparnak komoly lehetőségei vannak a víztakarékosságban. A vizek többszöri felhasználása, a termelési technológiákban, vagy a településeken megfelelően tisztított szennyvizek technológiai vízként való hasznosítása nemcsak jelentős vízfelhasználási megtakarítást eredményez, hanem a szennyvizek keletkezésével, elvezetésével és tisztításával járó gondok is csökkennek. Jelentős hozzájárulás lehet a hazai gazdálkodás reális fejlődéséhez, ha az ipari üzemek csak a legszükségesebb mértékben fogyasztanak ivóvízminőségű vizet.

A kölcsönös előnyök feltárása már az ipari üzemek telepítésénél fontos szempont. Mérlegelni kell, hogy az érintett üzemek adott helyen könnyen elláthatóak-e az igényelt mennyiségű és minőségű vízzel. Reálisan megvalósítható tisztítással elhelyezhetők-e a szennyvizeik.

A regionális vízellátás és csatornázás a vízgazdálkodás korszerű eszköze a gyorsan növekvő fogyasztási igények és követelmények kielégítésében. Ez a fejlődés elkerülhetetlen és szükséges, bár — távvezetékek létesítése és a technológiai beavatkozások növekedése miatt — kétségkívül emelkedni fognak a beruházási és üzemeltetési költségek. A fejlődés realitása a regionális rendszerek időben történő megalapozása mellett feltételezi, és megköveteli a gazdálkodási fegyelem és rend továbbfejlesztését. Törekedni kell:

— a vízfogyasztás minden területén a megtakarítás lehetőségeinek feltárására és kihasználáséra. (Ezt a megfelelő szemlélet kialakításán túl, a szabályozó rendszer továbbfejlesztésével és technológiai intézkedésekkel lehet elérni.);

— a meglevő helyi vízkészletek és szennyvízelhelyezési lehetőségek optimális kihasználására;

— a jelentős beruházások csökkentésére, a természeti lehetőségek feltárására, a meglevő vízellátási és csatornázási létesítmények hatékonyságának növelésére;

— a szennyvízhasznosítás (szennyvízöntözés, szennyvíziszap talajerőpótlásként való elhelyezése stb.) minden lehetőségének kiaknázására.

Azt is figyelembe kell venni, hogy még az ezredfordulóig sem lehet reális célkitűzés a 100°/0-os vízellátás, csatornázás.

Ilyen távlatban gyakorlatilag megoldhatatlan az elszórt, kis lélekszámú települések vezetékes vízellátása, vagy a kis települések, a falvak jelentős részének zárt rendszerű csatornázása, szennyvíztisztításának megoldása.

6