Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1980-02-01 / 2. szám

Eredmények.. TÁROZflSFEJLESZTÉS A népgazdaság vízigényének ki­elégítését, az igények gyors ütemű növekedése ellenére ci múlt években a kiegyensúlyozottság jellemezte. A társadalmi-gazdasági fejlődéssel, a kulturális és technikai színvonal emel­kedésével továbbra is a vízigények fo­kozatos növekedésére kell számítanunk, bár a vízigény-szabályozás eszközeivel a növekedés üteme mérsékelhető. Jog­gal tételezzük fel, hogy a társadalmi­gazdasági fejlődés a hazánkat környe­ző országokban is erőteljes lesz, ami e területeken a vízhasználat jelentős nö­vekedésével jár. A vízigények kielégítése a hazánk­ban korlátozottan rendelkezésre álló, a szomszédos országok vízgazdálkodási te­vékenységétől nagymértékben függő, időben és térben, de mennyiségben és minőségben is szélsőségesen változó vízkészletekből, csak a készletek terüle­ti és időbeli átcsoportosításával, meny­­nyiségének és minőségének szabályo­zásával oldható meg. A VÍZHASZNÁLAT fokozódásával, az­zal arányosan és tervszerűen kell a víz­készletek elosztásáról, a vízhiányos te­rületekre való átvezetéséről, időbeli át­csoportosításáról és használati értéké­nek növeléséről gondoskodni. A tározás az egyik racionális eljárás, amellyel a vízkészletek és vízigények közötti egyensúly megteremthető és fenntartható. A tározás potenciális le­hetőséget teremt a dinamikus vízkész­letek folytonos hasznosíthatóvá tételé­re, a lefolyási viszonyok tér- és időbe­li, mennyiségi és minőségi ingadozá­sainak igények szerinti szabályozásá­ra. A kisvízi készletek növelésével meg­felelő alapot teremt a víztermeléshez és a vízszolgáltatáshoz. A nagy vizek és a szennyvízhullámok szabályozott leveze­tésével hozzájárul a vízkárelhárításhoz és a vízminőség-szabályozáshoz. Eszkö­ze a környezetfejlesztési, üdülési, vízerő­­hasznosítási és víziút-fejlesztési felada­tok ellátásának. Segíti a regionális tár­sadalmi-gazdasági fejlődést, a földte­rületek teljesebb hasznosítását, a tér­ség vízgazdálkodási infrastruktúrájának fejlesztését. A TAROZÁS — elsősorban a sík vi­déki tározás — hazánkban egyidős az árvízvédelmi munkálatokkal. A folyósza­bályozás és az árvízvédelem során lét­rejött holtágak, terepmélyedések nagy részét már a múlt században sík vidéki tározóként hasznosították. Az élő med­rekben, a vízlépcsők feletti duzzasztott szakaszon századunk derekán már je­lentős tározóterek jöttek létre. A körtöl­­téses és völgyzárógátas tározók lénye­gében 1950-től kezdve épültek ki. A vízhasználat növekedésével összhang­ban 1960 után gyorsult fel a helyi víz­készletek hasznosítását elősegítő táro­zók 'kiépítése. Vízkárelhárítási céllal 1970-től épültek ki nagyobb ütemben tározók. Az 1975-ig kialakult helyzet szerint a 700 millió köbméter térfogat­ból 300 millió köbméter tározótérfogat közvetlen vízpótlási célokat szolgál. Ezekkel a tározókkal a természetes hasznosítható vízkészlet közel 8%-kal növelhető, és a vízigények mintegy 30%-a elégíthető ki. A VÍZKÉSZLETEK és a vízigények kö­zötti egyensúlyt, a szükséges biztonság­gal, a dinamikusan fejlődő ipari és me­zőgazdasági körzetekben — a lefolyás­szabályozás jelenlegi szintjén — ma már nem tudjuk fenntartani. A kellő biz­tonsággal ki nem elégíthető vízigények elérik az összes vízigény 10%-át. Ugyanakkor a helyi vízkészletek lehet­séges szabályozását vízgyűjtő egysé­genként eddig csak 0,3—7%-ban hasz­náltuk ki. Ez azt jelenti, hogy e területeken az alacsony szabályozással kihasználható készleteket lényegében felhasználtuk, a további vízhasználat kielégítéséhez növekvő mértékű lefolyásszabályozás szükséges. A KÖRNYEZŐ ORSZÁGOK tározás­­fejlesztési eredményei és előirányzatai is a lefolyás-szabályozás növekvő mér­tékű szükségességére utalnak. A vízkész­letgazdálkodás és a tározás 1980-ra vo­natkozó néhány jellemző mutatóját vizs­gálva a környező országokban, megál­lapítható, hogy az ország területén ke­letkező, egységnyi területre jutó sokévi átlagos vízmennyiség alapján tett rang­sorolásban Magyarország az utolsó he­lyet foglalja el. De adottságunk az egy főre jutó összes évi átlagos vízmennyi-Az országos vízgazdálkodási rendszer vázlata ELSŐ ÜTEMBEN JAVASOLT RENDSZEREK 'ha/soOr Z>6hce/t/ ^ffo/recen (V/zgozdo/Áodos/ fenc/sz. (ЛГ/Г*’) /áros nagy harsona' hrrvzo О /urasa (/c/cn/óseH)---------- r/zreze/es--------i/jfegro/o' rrzrezrfaг ' ) fai 6 /orozó ■frazcfos tőzro/ef ho/oz/er /özre//en hofoz/cró/e/ /orw/ozrzoy/an szprep/o /orvra/ 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom