Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
LADIKKAL A TISZÁN I. Nélküle nem érdemes élni... Mint kései, vagy csupán megkésett felfedezők készültünk tiszai csónakutunkra. Vajon milyen a folyó középről, hogyan fest a táj akkor, ha nem nézőiként, parton álló utasként ismerkedünk vele? Űjságírók ilyen csónakútra még nem vállalkoztak a Tiszán. Mit tudtunk a Tiszáról? Elsősorban azt, hogy hossza, amit visszafelé a Dunával való találkozástól számítanak, 962 folyamkilométer. Attól a ponttól hívják Tiszának, ahol a Fekete- és a Fehér-Tisza pataknyi ágai találkoznak. Hazánkban a 746 folyamkilométernél ér véget, ott, ahoi a Batárpatak Tiszabecsnél belefolyik. Neve ősrégi. A római Plinius is említi, ír róla Ptolemaios, Theophanes, Priscos Rhetor, Jordanes, hogy Anonymust már ne is említsük. Nevének jelentése ismeretlen. Egyes nyelvészek „iszapos", „sáros” jelentést magyaráznak bele a szóba. Ügy gondoljuk, hogy az emberek nem arra kíváncsiak, amit már mások bizonyára jobban megírtak. Nem azt várják, hogy prospektusokat pótoljunk. Inkább azt kérdik: milyen ez a táj, amely megyénk — Szabolcs-Szatmár — egynegyedét teszi ki? Kik és hogyan élnek errefelé? Milyen a Tisza ma, s milyenek a folyómenti emberek? Erre kerestük a választ, amikor beszálltunk a vízügyi igazgatóságtól kapott ladikba. SZESZÉLY ÉS ROMANTIKA „örömöt, de sokszor bánatot is hoz az embernek. Változó víz a Tisza. Megvan a maga gyönyörűsége, szépsége. A jó friss levegő, a táj, amely mindig valami újat varázsol, gyönyörködteti az embert. Az itt élők szeretik, vonzódnak hozzá, nem vágyódnak el erről a tájról”. Nem költő, Kánya Sándor, a tiszabecsi tsz párttitkára mondta ezeket a szavakat. A folyó mindig a védelem volt, maga az élet. Üt, melyen az ember eljutott más emberhez, melyen siklott az áru, s érkezett a hír. Adott élelmet, nádat tetőnek, sást kupulykónak, itatóhelyet jószágnak, fürdőhelyet felnőttnek, gyereknek. Adott vizet a földnek, sódert az építőnek, gázlót a közlekedőnek, pihenőhelyet a megfáradtnak. Mit jelent azoknak, akik ma élnek a Tisza mellett? „Szép tiszta vizünk van, amit lentebb nem lehet megtalálni. Veszélyes, örvényes, tüskök vannak benne, s könnyen elragadja, aki nem ismeri. Itt születtem a Tisza-parton, itt nevelkedtem fel. Ismerem a víz szeszélyeit. Nem tréfadolog, nem mindegy, hogyan közelíti meg az ember. Nekem munkahelyem is” — összegez Bodnár Gábor, a tiszabecsi vízkivételi mű fiatal munkása. „Szép ez a táj, van benne egy kis romantika is. Van azonban szeszélye is a Tiszának. Néha jámbor, néha haragszik. öt métert is megárad. Ilyenkor is szeretem. Oldalról nézzük, zaiát haliaatva. Megszoktuk. A Tiszával nőttem fel, itt tanultam meg az úszást, hatéves koromban. A jó melegben az emberek lejönnek, fürdőznek, eltársalognak a meleq homokban. A folyó vonzza az embereket.” így vall Liba Bernát kompkezelő, akinek munkahely is a Tisza. Rozsályi Antal kotrómester Milotán, a sóderbányában prózaibban látja a folyót. Melléküzemágban dolaozik, amely a kishatárú község termelőszövetkezetének jövedelmét egyengeti. Idős Kiss József Tiszacsécsén viszont csak azért ü-l több mint hetven évvel a vállán kerékpárra, hoqy kimenjen megnézni : megvan-e még a Tisza. ÚT, AMELY ÖSSZEKÖT Lányán, a templommal szemben lakott egy házaspár: Filep János és felesége, Borbély Erzsébet. Ők öreg korukban is Tisza-vizet ittak, s amikor már nem volt erejük, hogy a partra menjenek, mást kértek meg erre. A község lelkésze, Oroszlán Sándor, aki túl van a hatvanon, ezt mondja: „Fiatal koromban sok embernek adott megélhetést a halászat, a folyó környéki vizekben a csikaszát. Nagy élet volt a vízen, csónakázás, labdázás. Azt tudom, a víz nem tréfadolog. Mi itt biztonságban vagyunk, jó erős gátak védenek. A Tisza ma is út, amely öszszeköt minden víz melletti faluval.” A balsai révész, Gravicza József kissé szomorkásán beszél: „Utoljára 1957- ben ittam a Tiszából. Ma már mosakodni se nagyon van kedve az embernek benne. Kimondom: gusztustalan lett. Hol van az egykor szőke Tisza?" Másként, újfent líraion fogalmaz Dombrádon a pontonhídnál Markos Géza híd mester: „Gyermekkoromban nagyon sokat voltam az apám mellett, a nyári időszakban állandóan itt éltünk. Nyolcéves koromban úsztam át először a Tiszát. Ez olyan dolog: valaki sporthorgász, más úszóversenyző, megint más modellező. Nekem a Tisza a foglalkozásom, a szenvedélyem." Gulyás Zoltán és Siku László könyvbúvár Tiszalökön: „A víz alatt a Tisza sötét. Nem látni semmit, s nem élvezetes. De nagyon szeretünk merülni. Volt, amikor negyven napon át mindig merültünk. Ismerjük félelmetes arcát is.” Sokan és sokféleképpen látják a Tiszát. De mindenki megbocsátó, még a víz szeszélyét is elviselő. Valami csodálatos szerelem ez, amelyben a hiba is széppé varázsolódik, Szatmárcsekén az öreg csicseri Kiss Bálint mondta: „A Tisza nélkül nem érdemes élni. Nézze meg, mennyi egészséges, idős ember él errefelé!" Drabbant Lászlónak, a gátőrnek és 28 társának, végig a folyó mentén, a nagy mérés és figyelés szintere a Tisza. A forródrótos védvonalat vigyázzák, amely tízezrek életét biztosítja, s milliárdokat óv. A hajósnak a nagy kaland, a szabad élet a folyó.. Másnak viszont tragédia helye. Simon István hajóvezető vízbefulladása után legenda kelt Tiszabecstől Balsáig. És színes beszámolókat hall az ember azokról, akik Mándoknál fulladtak a vízbe; a halottakról, akik a tiszalöki erőmű rácsain akadtak fenn. Beregben ... 26
