Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-08-01 / 7-8. szám
vizsgálatokban a tó hossza mentén tapasztalható változások törvényszerűségeit segítették feltárni. A Balaton esetében kombinált módszerrel, vagyis vízháztartási és izotópháztartási vizsgálatokkal is sikerült kimutatni a víz kicserélődési időtartamának hosszmenti változásait. A tó hossza mentén tapasztalható vízminőség-változás törvényszerűen következik a tó és egyes medencéinek vízforgalmából. — A tó vízvédelmét szolgáló fejlesztések szorosan kapcsolódnak a víz mennyisége és minősége közötti összefüggések ismeretéhez. Hogyan segíti eiő a kutatás ennek a fontos összefüggésnek a feltárását? Dr. Jolánkai Géza: — A legfontosabb feladat az, hogy olyan mérési és adatfeldolgozási programot alakítsunk ki, amely a hidrológiai-vízháztartási adatrendszert felhasználva lehetővé teszi a vízgyűjtő területen levő koncentrált és diffúz szennyezőforrások minél pontosabb mennyiségi értékelését, illetve ezen szennyező források által okozott hatások számszerű leírását. A hangsúly a megfelelő mérési program kidolgozásán és kivitelezésén van, mert az egyébként igen jól kidolgozott vízminőségi észlelő-hálózat adatai alapján nem lehet a szennyezések jelentős (ha nem nagyobbik) részét képező diffúz szennyezési folyamatokat meghatározni és leírni. Csak ilyen adatok birtokában alakíthatjuk ki a Balaton eutrofizálódása elleni legmegfelelőbb védelmi stratégiát. Ennek a feladatnak megoldásához elengedhetetlen még a hidrológiai vízmennyiségi folyamatok jobb megismerése. Jelenleg az eutrofizálódási folyamat modellezése terén egy hazai- és külföldi intézményközi együttműködés keretében jelentős lépéseket sikerült már elérni. A felépített modell-rendszer — melynek kialakításához a VITUKI kutatói nagymértékben hozzájárultak — eddig azonban nem képezheti a vízminőség-szabályozási feladat megoldásának alapját, amíg almodellként a tavat érő szennyező hatások leírását, szimulálását a fenti feladatok végrehajtása révén nem végezzük el. — A korszerű matematikai modellezés és számítástechnika alkalmazása milyen lehetőségeket nyújt a Balaton vízvédelmének fejlesztéséhez? Dr. Szöllősi-Nagy András: — Sokat, hiszen más területen már jelentkeztek hasonló struktúrájú — bár más tartalmú feladatok, amelyeket sikerrel oldottak meg, így tehát reményünk lehet arra, hogy a már kidolgozott módszereket alkalmas változtatásokkal a Balaton esetében is fel tudjuk használni. Itt elsősorban az irányitáselméletre gondolok, hiszen fő célkitűzésünk a Balaton eutrofizálódási folyamatának szabályozása, vagyis olyan döntési stratégiák kidolgozása, melyekkel e folyamat lelassítható, illetve remélhetően visszájára fordítható. Ezért feladatunk: különböző időhorizontú irányítási modellek kidolgozása. A rövid- és középtávú szabályozások elsősorban a tóba jutó tápanyagok optimális korlátozásával, míg a hosszú távú szabályozás a tápanyagok redukálására, racionális bevezetésére, illetve teljes elvonására szolgáló létesítmények optimális időbeli kiépítésével, a lehetséges tervváltozatok közül az optimális kiválasztásával foglalkozik. A lehetséges irányítások hatásának értékelése végett is szükségünk van a tápanyagterhelés, a víztest és az üledék részmodelljeire és az azok közötti kölcsönhatások ismeretére. így tehát az irányítási modell összefonódik a tó komplex ökológiai szimulációs modelljével, mintegy arra épül. Első lépéseinket is e szimulációs modell kidolgozása felé tettük. Tekintettel arra, hogy a Balaton ökológiájának szimulálásakor gondot okozott az adathiány, illetve a meglevő adatok is igen bizonytalanok, ezért a kifejlesztett modeljeinek sztochasztikusnak kellett lenniük. így is csupán egy „ideális" pontra vonatkozóan tudunk következtetéseket levonni. Hogy ez az ideális pont a tóban hol helyezkedik el, azt senki sem tudja, ezért a közeljövőben az Ökomodellt összekapcsoljuk a hidromechanikai modellel, amiről már Somlyódy is beszélt. Elképzelésünk az, hogy ezt az ideális pontot, mintegy „ráültetjük” a tó áramképére, ily módon figyelembe véve az ökológiai szituáció térbeli változását, vagyis az irányítási stratégiák hatását a tó tetszőleges pontjára vonatkozóan. Az irányítási modell kifejlesztése magától értetődően nagyon szoros együttdolgozást — azért használom ezt a szót, mert hangsúlyozni szeretném, hogy lényegesen többet jelent az együttműködésnél — kíván meg a különböző szakmák között. Az irányítási modell kidolgozását közösen végezzük a SZTAKI-val és a IIASA-val. Említettem, hogy vannak más területről kölcsönözhető modellek és algoritmusok, a Balaton sajátosságai azonban mégsem teszik lehetővé azok közvetlen adaptálását — bár ez talán nem is olyan sajnos, hisz izgalmas problémán dolgozni mindig öröm. — Milyen vízminőség-védelmi intézkedések várhatók a Balaton eutrofizálódási modelljének kidolgozása alapján? — Dr. Dobolyi Elemér: — Az eddig elvégzett vizsgálataink alapján úgy tűnik, hogy a Balatonban a növényi túlburjánzást, a mértéktelen algaszaporodást az úgynevezett minimum faktor: a foszfor okozza. Ezért nem kétséges, hogy a jelenlegi rohamos ütemű eutrofizálódás lassítását a befolyó vizekből — legyenek azok szennyvizek, vagy szennyvízzel terhelt felszíni vizek — a foszfor távol tartásával lehet elérni. A foszforeltávolítás legáltalánosabban használt módszere a kémiai kicsapatás. Ez a gyakorlat (intézetünk munkája nyomán) már hazánkban is (Balatonfüred) bevált. A modellnek csupán arra kell feleletet adnia, hogy a kicsapatást, illetve a foszforeltávolítást, hol és milyen mértékben kell megvalósítani ahhoz, hogy erre az intézkedésre a tó számunkra kedvező „feleletet adjon". A modell ilyen értelemben történő felállításához és alkalmazásához azonban még számos alapvető mérési adatra van szükségünk, amelyekkel jelenleg még nem rendelkezünk. — A Balaton vízvédelmének fejlesztési programja nagy tömegű és megbízható vízkémiai és hidrobiológiái adatot igényel. A jelenlegi adatbázis biztonságos informatikai alapot jelent-e a Balaton jövőjét meghatározó fejlesztési döntések előkészítése, tervezése és megvalósítása szempontjából? Dr. Litheráthy Péter: — Szeretném hangsúlyozni, hogy a Balaton jövőjét meghatározó fejlesztési és vízvédelmi döntések informatikai megalapozásában a vízminőségi adatrendszer igen fontos tényező, de ez csak egy viszonylag kis részét képezi a teljes tervezési adatbázisnak. Jelentős eredménynek tartom azt, hogy a Balaton vízgyűjtő területét is „lefedő” országos vízvédelmi észlelő- és adatgyűjtő hálózat segítségével feltárt adatrendszer megbízhatósága és reprezentativitása komolyan javult az interkalibrációs programunk bevezetése óta. De tudnunk kell azt is, hogy a VITUKI és a vízügyi igazgatóságok mellett más intézmények is végeznek vízminőségvizsgálatokat. Az így feltárt adatok is a modellezés ma még kihasználatlan adattartalékai. Figyelemre méltó ismeretanyag halmozódott fel a vízgyűjtő területen levő koncentrált és diffúz szennyező forrásokra is. Megindultak a rendszeres mederüledék-minőségei lenőrzések is. Ennek ellenére sem mondhatjuk azt, hogy minden adat rendelekezésre áll. Megítélésem szerint a modellezés-, a tervezés- és a fejlesztéscentrikus vízvédelmi adatkészlet-gazdálkodás kialakítása érdekében az adatgyűjtés-koordináció fokozottabb előtérbe állítása és érvényesítése halaszthatatlan feladat. — Elegendőnek tekinthető-e a VITUKI saját kutatási kapacitása a Balaton vízvédelmével kapcsolatos fejlesztések megalapozásához? Dr. Benedek Pál: — Az évtizedek óta folyó vízvédelmi és vízminőség-szabályozási kutatómunkánk hasznosítása és további fejlesztése egyre nagyobb mértékben függ a társtudományok eredményeitől és alkalmazásától. Ennek tudatában arra törekszünk, hogy a VITUKI intézeteivel és a külső társintézményekkel olyan tudományos munkamegosztást és információcserét alakítsunk ki, amely lehetővé teszi a tavaink és vízkészleteink megóvásához szükséges szakismeretek és adatok leggazdaságosabb feltárását és hasznosítását. A jelen esetben világviszonylatban is új fejlesztési és modellezési törekvéseknek vagyunk tanúi. Ezek nem oldhatóik meg rövid idő alatt gazdaságosan saját erőből. Szükségesnek látszott az MTA intézeteivel, például a Biológiai Kutató Intézettel és a Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézettel kutatási együttműködést kialakítani. A Balaton vízvédelmi modellvizsgálatába bekapcsolódott a Magyar Alkalmazott Rendszerelemzési Bizottság Balatonkutatási Szakbizottsága és az ausztriai Laxenburgban működő Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet (NASA). — Köszönöm a válaszokat. Déri József 17
