Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-08-01 / 7-8. szám
körzetekben о vízerőművek elsősorban arra szolgálnak, hogy a terhelési menetrend leginkább váltakozó részeiben üzemeljenek. Az energiarendszerék teljesítménytartalékának mintegy 40%-a vízerőművekben összpontosul. A SZU központi, déli és északnyugati körzeteiben a csúcsra járó vízerőművek építése mellett fejlődik az energetika új, hatékony ágazata — a víztározás is. így, többek között, a Dnyeperen épült kievi vízlépcső részeként üzemel a SZU első 225 MW teljesítőképességű szivattyús energiatározója. Moszkva mellett épül az 1200 MW teljesítőképességű zagorszki szivattyús energiatározó, a legközelebbi időben kezdik el egy 1600 MW teljesítőképességű szivattyús energiatározó építését a Balti-tenger partján, utána pedig egy hatalmas szivattyús energiatározó építését Ukrajnában. 2. Az Oroszországi SZSZSZK keleti körzeteiben, mindenekelőtt Szibériában, hatalmas népgazdasági komplexumok létesítésére használják fel a nagy vízerőművekben termelt villamos energiát. A Szovjetunió keleti részében minden nagy vízerőmű felépítése lényegében egy új, hatalmas terület gazdasági meghódítása, korszerű termelési- és lakásviszonyok megteremtése több tízezer ember számára. 3. A vízenergetika fejlesztésének harmadik jelentős iránya a vízenergetikai források komplex hasznosítása. Ez lehetővé teszi az öntözés, a vizi úton való szállítás, az ipari és a háztartási vízellátás széles körű fejlesztését. A vízforrások komplex hasznosítása a SZU valamennyi vízépítő körzetére jellemző, de jelentősége a vízszegény körzetekben és mindenekelőtt Közép-Ázsiában különösen nagy. Itt az épülő legnagyobb vízlépcső-komplexumok a nureki (ennekvíztározójából kb. 1 millió hektár föld öntözhető), a toktoguli (1,1 millió hektár), a tujamujuni az Amu-Darján (500 e ha), a csirkejsziki (210 e ha). A már üzemelő és az épülő vízerőművek víztározói több mint 10 millió hektár területen teszik lehetővé az öntözést, és ezen túl 17 millió hektáron a kiegészítő vízellátást. Több mint 500 ezer hektár árvízvédelme válik lehetővé. A szovjet vízenergetika jellemző vonása, hogy a folyókon vízerőmű-láncokat (kaszkádokat) hoznak létre. Ezekkel fokozzák a vízfolyás szabályozottságát, növelik a vízerőművek teljesítőképességét és termelését. Végrehajtják a folyami szállítás rekonstrukcióját is. A vízenergia-potenciál hasznosításának mértéke a Szovjetunióban jelenleg mintegy 15%, de a SZU európai részében már meghaladja a 35%-ot. A vízerőművek beépített teljesítőképessége 1979-ben meghaladta az ország összes beépített teljesítőképességének 20%-át, a villamosenergia-termelésből való részesedésük pedig a 13%ot. Több gazdasági körzetben és szövetséges köztársaságban (Volga menti körzet, Örményország, Grúzia, Tádzsikisztán, Kelet-Szibéria) ez a mutató elérte a 25—50%-ot. A vízerőművek egységteljesítő-képességét, a vízenergetikai teljesítőképességek koncentrációját tekintve a Szovjetunió az első helyet foglalja el a világon. A szovjet vízenergetika alapját 60, egyenként 100 MW, illetve ennél nagyobb teljesítőképességű vízerőmű adja. Teljesítőképességük meghaladja az ország összes beépített vízerőművi teljesítőképességének 90%-át. Tizenegy, egyenként 1000 MW, illetve ennél nagyobb teljesítőképességű vízerőműben összpontosul az összes vízerőművi teljesítőképesség kb 60%-a. A Szovjetunió és egyben a világ legnagyobb vízerőműve a 6000 MW teljesítőképességű krasznojarszki vízerőmű (12, egyenként 500 MW-os blokk). Ennél is nagyobb Jesz a Jenyiszejen épülő Szajano—susenszkojei 6400 MW-os vízerőmű, amelybe 640 MW egységteljesítőképességű Francis-turbinákat építenek be. 1979-ben ebben a vízerőműben helyezték üzembe a 2. és 3. sz. 640 MW-os gépegységet. Az Uszty-ilimi vízerőműben az év folyamán üzembe került a 16. sz. 240 MW-os gépegység, az inguri vízerőműben a 4. sz. 260 MW-os, a nureki vízerőműben a 9. sz. 300 MW-os, a nyizsnyekamai vízerőműben az első 78 MW-os gépegység. 1979-ben különféle intézkedésekkel — teljesítménykiesések kiküszöbölésévei, berendezések rekonstrukciójával — vagyis az EBT és az ÜIT közötti eltérés csökkentésével, egyedül a SZU Energetikai és Villamosítási Minisztériumának irányítása alá tartozó hőerőművekben több mint 1000 MW-ot sikerült nyerni. A Szovjetunióban az új energetikai egységek üzembevétele révén az erőművi elméleti beépített összteljesítőképesség 1980 elején elérte a 261 ezer MW-ot. Ebből vízerőművekben 52,6 ezer MW (20,1 %) áll rendelkezésre. Továbbra is érvényesül a törekvés a Villamosenergia-termelés nagy egységteljesítőképességű erőművekben történő koncentrálására. A reftini hőerőmű teljesítőképessége elérte a 3300 MW-ot, az iriklinszki hőerőműé a 2400 MW-ot, az Uszty-ilimi vízerőműé a 3840 MW- ot, a nureki vízerőműé a 2700 MW-ot, a Szajano—susenszkojei vízerőműé az 1920 MW-ot, és így tovább. 1979-ben jelentősen bővült a távvezetékhálózat. Az év folyamán üzembe került távvezetékek közül a legjelentősebbek: a leningrádi atomerőmű — Leningrad, a kurszki atomerőmű — Novo-brjanszki alállomás, csernobili atomerőmű — Rovno közötti 750 kV-os távvezetékek, amelyek közül az utóbbi egyelőre 330 kV-on üzemel; a szirdarjani hőerőmű — Guzar, a reftini hőerőmű — Kozirevo, az Omszk — Petropavlovszk közötti 500 kV-os távvezetékek. A 35 kV-os és ennél nagyobb feszültségű távvezetékek hossza 1979-ben 34 ezer kilométerrel nőtt, és az év végén elérte a 703 ezer kilométert. A mezőgazdasági fogyasztók ellátására 1979-ben — csakúgy, mint az előző években — jelentős hosszúságú 110— 35—20—10—6 és 0,4 kV-os távvezetékek épültek. A 0,4—20 kV-os távvezetékek hossza az év során épült 110 ezer kilométernyi távvezetékkel elérte a 3700 kilométert. A különböző feszültségű hálózatok 1979. évi fejlesztése kibővítette a SZU Egységes Energiarendszerének határait. Az elmúlt év végén a SZU Egységes Energiarendszerének területén több mint 210 millió ember élt. Erőműveinek elméleti beépített össz-teljesítőképessége elérte a 202,6 ezer MW-ot (a SZU összes EBT-jének 82,3%-át), éves villamosenergia-termelése pedig az 1064 milliárd kWh-t (a SZU összes villamosenergiatermelésének 89%-át). A SZU és az MNK energetikusai 1979- ben nagy figyelmet fordítottak az újonnan üzembe kertilt 750 kV-os Vinynyica—Albertirsa távvezeték üzemviteli kérdéseire. Ez a távvezeték a KGST tagországok szocialista gazdasági integrációjának elmélyítését célzó komplex programnak megfelelően épült, jelentősen fokozta az országok energiarendszerei közötti távvezeték-összeköttetések üzembiztonságát, bővítette a közöttük folyó villamosenergia-csere lehetőségeit. A szovjet energetikusokra 1980-ban — a tizedik ötéves terv utolsó és egyben a lenini villamosítási terv, a GOELRO 60-ik évfordulójának évében — jelentős feladatok teljesítése hárul. A jóváhagyott népgazdasági terv 1980- ra 1295 mill'iárd kWh villamos energia és 2260 millió Gca.l hőenergia termelését irányozta elő. Ebből a SZU Energetikai és Villamosítási Minisztériumának irányítása alá tartozó erőművekben 1200 milliárd kWh villamos energiát (92,6%) és 877 millió Goal hőt (33,7%) kell termelni. A villamosenergia-termelés növekménye az 1979. évi tényleges termeléshez viszonyítva 50 milliárd kWh (4%), a hőenergiáé pediq 90 millió Gcal (ugyancsak 4%) lesz. Különféle intézkedések révén a fajlagos tüzelőanyag-felhasználást a kiadott villamos energiára vonatkoztatva 2289 kcal/'kWh-ra, a kiadott hőenergiára vonatkoztatva pedig 1,208 Gcal/Gcalra tervezik csökkenteni. Ennek eredményéként az év során 3,6 millió tonna egyezményes tüzelőanyagot takarítanak meg. A terv 1980-ra összesen 14,5 ezer MW új erőművi teljesítőképesség üzembe helyezését Irányozza elő. Ennek erőműtípusok szerinti megoszlása a következő; ezer MW % hőerőművekben 7,5 51,7 atomerőművekben 4,9 33,8 vízerőművekben 2,1 14,5 Hőerőművekben 1200, 800, 500, 210 MW-os energetikai blokkok, fűtőerőművekben 250, 120, 100 MW-os távhőszolgáltató blokkok, atomerőművekben pedig 1000 MW és 440 MW teljesítőképességű WER típusú reaktorok kerülnek üzembe. A Szajano—susenszkojei vízerőműben a 4. és 5. sz. 640 MW-os vízgépek, az inguri műben az 5. sz. 260 MW-os gépegység) amelynek üzembevétele után az erőmű teljesítőképessége eléri a tervezett 1640 MW-ot), a zejszki vízerőműben a 6. sz. 215 MW-os gépegység, valamint a további vízerőművi gépegységek üzembe helyezését tervezik 1980- ban. Az energetikai fejlesztési terv az idei évre mintegy 35 ezer kilométer 35 kV-os és ennél nagyobb feszültségű távvezeték, valamint több mint 160 ezer kilométer 0,4—20 kV közötti feszültségű 13
