Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-08-01 / 7-8. szám
hat év azután szinte észrevétlenül elrepült. — Kicsit meglepődtem, amikor március 10-én postán jött a meghívó a Parlamenbe, a kitüntetés átadására. A több mint három évtizedes vízügyi szolgálatom legnagyobb elismerése — kezdi az Állami-díjas mérnök. — Szolgálat?! — Igen, szolgálat! Amikor 1941-ben érettségiztem, a Budapesti Műszaki Egyetemre jelentkeztem. Mérnök szerettem volna lenni. Sokgyermekes családból származtam, s így vízügyi ösztöndíjat kaptam, amelynek neve: „Vízügyi Viszontszolgálati ösztöndíj" volt. Ez aztán egyértelműen eldöntötte az életemet. — Az egyetem után hova vezetett útja? — Első munkahelyem Hódmezővásárhelyen, a Kultúrmérnöki Hivatal volt. Közmunkával csatornákat építettünk, lecsapolásokat folytattunk, az itteni munkákat irányítottam. Az első igazi nagy feladatot a Tisza mellett, a lúdvári öntözőrendszer kiépítése jelentette. Több, mint 400 kubikos dolgozott itt. — Mióta áll vízügyi szolgálatban? — A KÖVIZIG jogelődje hat ármentesítő társulat összevonásából 1949. január 1-én alakult, s azóta ezen a munkahelyen dolgozom. Munkámat, életemet a leghatalmasabb elemnek, a víznek szenteltem, a megzabolázására, megszelídítésére törekedtem. Kezdetben az öntözőtelepek tervezése és építése jelentette legnagyobb programunkat. Az 1950- es évek elején készült el két nagy beruházás — ma is fontos része Békés megye öntözőrendszerének — a szarvas— kákafoki rendszer, majd Gyomán, a Körösi Állami Gazdaság rízstelepe. Ezután több beosztásban dolgoztam, 1973-tól pedig az árvíz- és folyószabályozási osztály vezetője vagyok. Szeszélyes folyóink vannak. Csak két példa: a Kettős-Körös Doboznál 1952-ben kiszáradt, száraz lábbal át lehetett kelni rajta. 1974-ben pedig olyan magas volt itt a vízállás, amilyet még soha nem jegyeztünk. Az utóbbi évtizedben a társigazgatóságokkal a tiszai árvízvédelmi rendszer megteremtése komplex, összehangolt munkát igényelt, melynek része a Körösvölgyi vízrendszer is. A hosszú távú tervezési programok kidolgozása, azok megvalósítása, biztonságossá tette a térség árvízvédelmét. Az országhatár mentén elkészült a lokalizációs töltés, megépült az árvízi szükségtározó. Folyik a fővédvonalak előírt szintre való kiépítése, melynek lényege: a százévenként előforduló árvizeket is biztonsággal tartsák a gátak. A 340 kilométernyi fővédvonal egyharmadán elkészültünk a munkával, a program szerint az ezredfordulóra fejezzük be. — Három évtizedes vízügyi szolgálatának legnagyobb élménye? Dr. Simády Béla, az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője április 4-e alkalmából Állami-díjban részesült a Tiszavölgyi árvízvédelmi rendszer fejlesztésében, megvalósításában nyújtott kiemelkedő tevékenységéért. — Kezdjük egy rövid életrajzzal. Hogyan lett vízügyes?, — Véletlenül. Tudom, azt illene mondanom, ez volta gyerekkori vágyam. De mit tegyek? Véletlen volt. Az egyetem után a vasúton dolgoztam, a szentesi építésvezetőségen. Éppen ott járt a vízügytől a csongrádi szakaszmérnökség vezetője, aki a vasúthoz akart átjönni, Szentesre. „Tudod mit — mondtam —, cseréljünk!" így aztán 1962-ben csongrádi, 1965-ben pedig szegedi szakaszmérnök lettem, 1966-ban pedig termelési igazgatóhelyettes az ATIVIZIG-nél, 1971-ben pedig igazgató. — Mi vonzotta a vízügyhöz? — Szegeden születtem, Csongrádon nevelkedtem. Szeretem a folyót. Szerencsés véletlen volt. .. — A Tiszát sokan szeretik. De hivatásból? — Hivatásból is lehet. Az ember szereti legyőzni az ellenséget. — Ellenség? — Az is. Nincs olyan hónap, hogy a világból ne érkezne hír valahonnan árvízkatasztrófáról. Nincs abszolút biztonság. Nálunk a mérkőzés most döntetlenre áll... — Döntetlenre? — Magasságban a védművekkel már a legtöbb helyen elértük a tiszai árvizek lehetséges maximumát, az 1050 centit. Ilyen magas vízállás valószínűsége egy ezrelék. Vagyis ezerévenként fordulhat elő. De a töltések földből vannak. Romlanak a b'ioeróziótól, átáznak a tartósan magas vízállástól . . . Szóval, döntetlenre állunk. És a biztonság? Talán az a legnagyobb eredmény, hogy a lakosság oda sem figyel a munkánkra. Természetes lett a biztonság. És nem is vállalhatunk rizikót, nem törekedhetünk valamiféle gazdaságossági optimumra. Túlságosan nagy értékek forognak kockán Csak a kiváló minőséget fogadhat— Az 1965-ös dunai árvíznél Szentendre szigetét védtük. Ahogy magasítottuk a nyúlgátakat, úgy emelkedett a vízszint is. Egy éjszaka azután kaptuk az utasítást: álljunk le a reménytelennek tűnő védekezéssel, az embereket, a gépeket, a technikát vigyük a magaspartra, mert értelmetlennek látszik munkánk. Még be sem fejeztük a levonulást, máris jött az újabb utasítás: teljes erővel folytassuk a védekezést, Csallóköznél átszakadt a töltés, s hajszálnyi remény ismét megcsillant az eredményes munkára. Két napot szinte megállás nélkül dolgoztunk végül is sikerrel. Szekeres András juk el munkában és építményekben egyaránt. — És mire büszke? — Például a szegedi partfalra, amely elsőként épült előre gyártott elemekből a világon. És a szegedi tudományos eredményekre, arra például, amit az előrejelzésben dolgoztunk ki. Mert az árvízvédelem is önálló tudománnyá lett, amelyben a geológiától a meteorológiáig, a számításteahnikától a hidrológián át az építészetig sók mindent felhasználunk. És talán az elődök munkájára. Sokat emlegetik Hollandiát, a tengertől elhódított mélyfödeket. És azt nálunk is kevesen tudják, hogy a Tisza szabályozásával kétharmad hollandiányi területet hódítottunk el valaha a mocsárvilágtól .. . — Hódítás, ellenség . .. Már-már csatazajt hall az ember és azt képzeli, hogy a vízügyi igazgató tisztje hadvezér! poszt. — Barát és ellenség is egyben a Tisza. Baráttá lett, mert az elődök 'is, mi is megküzdöttünk, megküzdünk vele. ШИ Csak tettem a dolgom 9
