Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-08-01 / 7-8. szám
Töltésék, vízlépcsők közé szorítjuk. Az egykori mocsarak helyén most termőföldek húzódnak, s a folyó vizét adja az iparnak, a városoknak, öntözésre a mezőgazdaságnak. De ellenség is egyben. Tíz éve, 1970-ben tanultunk meg félni a Tiszától, mert hiszen előtte magasabb és tartós vízállás 1932-ben volt utoljára. Am nemcsak félni tanultunk meg tőle, a gyönge pontjait is megismertük. Rögzítettük és elemeztük a tapasztalatokat, a hibákat. Meglepetés most már valószínűleg nem ér bennünket. — A kitüntetés 'indoklásában szereplő kiemelkedő tevékenység? — Én is olyan mérnök vagyok, mint a többi. Csapatmunka a miénk. Az elődöké és a mostani munkatársaké. A kitüntetés nyilván mindannyiónké, hiszen én sem csináltam semmi mást, csak tettem a dolgom. — Mi a dolga az igazgatónak? — Mindent meg kell adni az embereknek, hogy nyugodtan dolgozhassanak. Hiszen minden rajtuk múlik. Gépek vagy tudomány nélkül végső esetben még lehet védékezni, ember nélkül viszont nem. Ezt a munkát csak fegyelmezett, munkáját szerető és hivatásának érző szervezettel lehet elvégezni. Nálunk természetes a fegyelem, a hivatásérzet következménye. Csak kérni szoktam, nem parancsolni. De itt mindenki tudja, hogy egymásra vagyunk utalva. Gátőr, mérnök és munkás ... Szávay István EREDMÉNYHIRDETÉS UTÁN Az elmúlt évben — 1979-ben — fotópályázatot hirdetett az Országos Vízügyi Hivatal ,,A víz az életünkben" témagörben. A pályázatra több, mint 410 alkotás étkezett be, változatosabb megoldások születtek, közöttük olyan technikai feldolgozásbefi újdonságok is, melyek külön növelték a pályázat értékét és sikerét. A bíráló bizottság munkáját „megnehezítette” a nívós kidolgozás, a témák megválasztásának ötletessége, és egyöntetű volt a zsűri megállapítása, hogy szakmai pályázaton ennyi kiváló anyag az elmúlt években nem étkezett be. A bizottság döntése nyomán a pályadíjat nyert munkákat még 1980 évében kiállításon fogják bemutatni és minden bizonnyal — tekintettel a nagy sikerre — hasonló pályázat kiírását veszi fontolóra az elkövetkező időkben az Országos Vízügyi Hivatal. • A pályázat nagydíját Vizy Zsigmond nyerte. Rajta kívül 13 fotóst, fotóművészt részesített jutalomban a bíráló bizottság. A jutalmak ünnepélyes kiosztására július 4-én került sor. Nyírádi karsztvíz Kaposváron Ozembehelyezték a Kaposvái Városaink, településeink vízellátásának helyzete olyan feladatokat ró az Országos Vízügyi Hivatal irányítása alá tartozó beruházó, tervező és kivitelező szervekre és azok szakembereire hogy hosszú távon biztonságosan kezelhető, könnyen bővíthető, nagy területeket behálózó egységes rendszerű vízműveket hozzanak létre. Ez az igény nem újkeletű, hiszen ma már több regionális vízmű üzemel az országban. Mégis szükséges megismertetni annak a legújabb műnek a jelentőségét, amelyet 1980. július 22-én adott át dr. Gergely István államtitkár, az OVH elnöke Somogy megye és Kaposvár város vezetőinek, rajtuk keresztül minden vízhasználónak. Kaposvár vízellátása a város növekedésével együtt bővült, olyan víznyerő területek fokozatos bevonásával, melyek hidrogeolágiailag alkalmasak voltak kutak telepítésére. így ma a városnak — nem automatizálva — öszszesen 7 vízműve üzemel, mintegy 120 db kúttal, főleg a Kapos vízfolyás — és mellékágainak völgyében levő területen. E 7 vízműből kellett biztosítani a város mintegy napi 23 000 m3 vízigényét. Az eddigi rendszer nehezen kezelhető, irányítható, nem biztonságos és főleg a kutak vízhozama állandóan csökken. Ezzel a rendszerrel a 76 000 lakosú iparosodó város biztonságos vízellátását kielégíteni már nem lehet. Ilyen előzmények után az Országos Vízügyi Hivatal és a megyei szervek közös döntése alapján az OVIBER megbízásából a VIZITERV elkészítette a Kaposvár—Fonyódi Regionális Vízmű (távvezeték) beruházási programját. Az építés a Déldunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat (DÉLVIÉP) kivitelezésében 1976 októberében indult. A vezeték megépítése a Nyugat Balatoni Regionális Vízmű I. üteméhez kapcsolódva szükségessé tette ennek a vízbázisnak tovább fejlesztését, részben a nyirádi karsztvízkivétel, a tárolókapacitás, a víz továbbítását szolgáló művek segítségével, részben pedig új vízbázis kialakítását vette tervbe Fonyód-Bélatelepen, a Balaton vízkészletének felhasználásával, felszíni vízmű megépítésével. E két vízbázis (a nyirádi karsztvíz és a Balaton-felszíni mű) teszi lehetővé a Fonyód—Kaposvári Regionális Távvezeték nyomvonalán mintegy 7—8 település, valamint Kaposvár város és mikrokörnyezetének ivóvízzel való ellátását. Az elkészített tanulmányterv szerint a rendszer első ütemben 1981. év végéig 15 000 m3 vizet szolgáltat Kaposvárnak, majd további bővítéssel (egy közbeeső átemelőtelep építésével) pedig 25 000 m3-t. Távlatban lehetőség nyílik a program szerint — még egy vezeték megépítése esetén — mintegy 45 000 m3 víz biztosítására is az igények függvényében. 1977. áprilisában a beruházásban részt vevő szervek (beruházó, tervező, kivitelező) szocialista együttműködési szerződést kötöttek, — melyet a Somogy megyei párt- és tanácsi vezetők és az OVH vezetője is támogatott — azzal a céllal, hogy a tervezett idő — tehát 1981. év vége — előtt közel másfél évvel korábban úgy készüljön el a regionális mű fő része, hogy azon már 1980 közepén naponta 5000 m3 vizet lehessen Kaposvárra vezetni. Ezzel az 5000 m3 vízzel Kaposváron a jelentkező vízhiányt pótolni lehet, melyre nagy szükség van, Dr. Gergely István államtitkár felavatja a regionális vízmüvet 10
