Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7. szám
Marad egyetlen mód: a légifotós felvétel, ami egy bizonyos sűrűségű állomány kontúrját meghatározhatóvá teszi. Ezzel a pillanatnyi termőhelyek kontúrjai is lehatárolhatok. Ez a módszer is akkor vezet jobb eredményre, ha kétévenként — legalább tíz éven át — rendszeresen végzik. Általában a termőhelyek csak akkor változnak, ha valami környezeti beavatkozás a létfeltételeket részben vagy egészben megszünteti (kotrás, partszabáiyozás stb.). A mennyiség viszont sokkal több tényező függvénye, amelyek következtében a kvantitatív periodicitás változik. Mégis a légifotós eljárás látszik a legmegbízhatóbbnak. Jelenleg a VITUKI 1976. évi részleges légifotós felvétele hozzáférhető a partvonal mintegy harmadáról. 1978. évben folyamatba tett felvételezés csak 1979. márciusában adott felhasználható anyagot. Addig is a tó mintegy harmadának a fürdési határáig, a parthosszakra állított merőlegesek által meghatározott területekre jellemző hínárfelületekkel extra polá Ihatunk. A légifotós anyag alapján a községi (fizető) ún. szabadstrandokat (szabad parti sávot) vették figyelembe. Természetesen ez egészen durva becslés és az új fotóanyag elkészültéig ennél csak jóval szubjektívabb becslés végezhető. Ha a rendelkezésre álló anyag alapján extrapolálni kívánunk az egész tóra, az alábbi szempontokat kell figyelembe venni. Л Balatontördemic és Balatonberénv közötti partszakasz a tó legeutrófabb része, ennek következtében a hínárállomány is a legdúsabb. Q A strandparthosszak ezen részen A■ aránylag kevesebbek — legalábbis a használható —, éppen a meder és a vízinövényzet miatt. 3Az 1976-os állapot szerint ezen a ■ tószakaszon jelenlevő hínárállomány valószínűsíthetően fedi a tó többi területén levő állományt, a kvantitatív periodicitásra való tekintettel is. így túlzottan nagy hibát a gépi kapacitás megítélésében nem vétünk. A fentiek figyelembevételével a fizető- és ún. szabadstrandok vízfelületeinek hínárállományát 230—250 hektárra becsülve, amelyhez a szállodák előtti vízfelületek mintegy 30 hektárral csatlakoznak, mintegy 260—280 hektár hínáros terület adódik. A közforgalmi kikötők hínárállományát aránylag pontosan felmérték, ez 2,6 hektár volt 1978-ban, ha ehhez a nem közforgalmi kis kikötőket hozzávesszük, amire adatunk nincs, és becsléssel legföljebb 300 hektárra tehető a közcélú medersza к aszо к hínárállománya a bővebb termés idején is. Ezen becslés hibája inkább pozitívnak tűnik, mint negatívnak, amire légifotók adnak majd végleges választ. Ezek alapján a gépkapacitás igényének megállapításánál az évi 300 hektár figyelembevétele látszik megalapozottnak, mint felső határ. A jelenlegi gép üzembiztos működése esetén folyamatos munkával, állandó személyzettel 60—80 hektár. Északi szél alatti partok előterében a hínár tenyészidején túl, a kolokán vágást is figyelembe véve, a levágott anyag kezelésével (préselésével, bálázásával) a szállítási távolság csökkenésével közel 100 hektárra lehet növelni. Ebben az esetben további két gép beállításával a közérdekű területek vágását meg lehet oldani. Amennyiben olyan technológia kialakítása megtörténik, hogy a „vágás" fogalmát „irtás" fogalmává tudjuk alakítani, nemcsak az irtás, hanem a gépkihasználás hatékonysága is nő, hisz akkor nemcsak a „látott” hínárra kell csak szorítkozni. Ebben az esetben a három gép feljavított technológiával a lehetőségek mértékéig a hínárkérdés legégetőbb igényét kielégítheti. Arra a kérdésre, hogy a mechanikus hínárirtás hosszú távon mit hoz, a jövő fogja a végleges választ megadni. Ligeti László Környezet és allergia A Német Szövetségi Köztársaság Északrajna-Westfália nevű tartományában szakmai vizsgálatokat folytatnak egy, pollen (virágpor) hatások ellen védelmet adó egészségügyi védőhálózat kiépítésére. Egyebek között a szénanáthára hajlamos emberek védelmében. E hálózat életre hívását a Düsseldorfban székelő Egészségügyi Minisztérium kezdeményezte. Az allergiás megbetegedések tömeges terjedését elsősorban a környezetnek egyre több műanyag szálló porral való telítődése okozza. Ehhez járul, hogy környezetünkben egyre jobban szennyez a gyógyszerek és kozmetikumok, a mosóporhulladékok és a mindennapi táplálékunkban megtalálható konzerváló anyagok sokfélesége. Ruházati anyagainkat mind többféle textilnemesítö eljárással szépítik, finomítják, de az ártalmak közé kell sorolnunk a mesterséges festékanyagokat és a műanyag szövedékeket, a belső égésű gépkocsimotorok végtermékét, valamint az ipari gázok egész sorát. Neves belgyógyászok és kutatóintézetek egyre gyakrabban adnak hangot annak a véleménynek, hogy az emberi szervezet immun (védekező) rendszere nagyobb és gyakoribb támadásoknak van kiszolgáltatva, mint bármikor. Ehhez minden emberi szervezet más-más ütemben képes csak alkalmazkodni. Minthogy a károsító anyagok hatása, a kiszolgáltatottság mértéke is erősen különböző, az allergiás tünetek jelentkezése a társadalom egészében is meglehetősen eltérő képet mutat. Általános tapasztalat, hogy legérzékenyebben a nagyvárosok szellemi foglalkozást űző rétegei reagálnak az allergikus jellegű támadásokra. Ugyanakkor bőven van rá példánk, hogy a falun, sőt tanyákon, vagy éppen virág- és gyümölcskertészetekben tevékenykedő lányok és asszonyok is szenvednek finom és igen kellemes illatú virágpor okozta allergiás hatásoktól. Számos olyan esetről tudunk, a vonatkozó feljegyzések alapján: a kertészetekben foglalkoztatott nőknek munkahelyet kellett változtatniuk, hogy a finom virágpor leghevesebb agressziójától távoli területre kerüljenek. Az iparban tömegjelenség, hogy a dolgozóknak az allergiás hatásokat csökkentendő, végül is olykor szakmát kell cserélniük. Az sem kevésbé jellemző tapasztalat, hogy nők lényegesen érzékenyebben reagálnak az ilyen allergikus támadásokra, mint a férfiak. Különösen vonatkozik ez a megállapítás az úgynevezett migrén jellegű fejfájásokra, csalánkiütésszerü tünetekre. Az is orvosi tapasztalat azonban, hogy aki 40 esztendős koráig nem tapasztalt allergikus támadást, annak élete későbbi szakaszában általában már nem kell tartania e tünetektől. Az allergikus tünetek általában bőrbántalmakkal együtt jelentkeznek. Igen gyakori azonban az is — mint például a szénanátha esetében — hogy a „klasszikus” allergia a légutak megbetegedését vonja maga után. A szénanátha változatainak sorába tartozik a háztartási por iránti allergia, amely az esetek sokasága szerint különféle asztmatikus tünetek okozója. Kiválthatja a ma már ismert apró atka-fajták egész sora is, amelyek az esztendők során a matracokba, műanyag takarókba fészkelik be magukat, és éveken át az ember bőrén keletkezett korpából táplálkoznak. Egyre több fejtörést okoz a környezet és allergia összefüggése a mezőgazdaság kemizálása és az intenzív növényfajták termesztésének terjedésével. A zöldség- és gyümölcstermesztés nagyarányú fejlődése nyomán növekszik a műtrágya felhasználása. A számtalan herbicid- és peszticidfajta megjelenése folytán eddig nem ismert allergiás megbetegedésekkel találkozunk. A kórokozó parányi lények számára kitűnő „táptalajt” nyújtanak a felszíni vizek: patakok, folyók és állóvizek. Az allergiás bántalmak elburjánzása ellen már az eddigi tapasztalatok szerint is igen hatékony módszer a lakások optimális szárazon tartása. Amennyire lehetséges, előnyben kell részesíteni a valódi, minden mesterséges anyagtól mentes élelmiszereket. Mind határozottabb módon ellenőrizni kell a munkahelyek higiéniai viszonyait; a levegő szennyezését szigorú intézkedésekkel kell megelőzni. Végül tanácsos, hogy a betegek az új, eddig ismeretlen gyógyszerek szedése előtt minden esetben kérdezzék meg az orvost, hogy az allergia veszélyét szem előtt tartva, nem kell-e kellemetlen mellékhatásoktól tartaniuk. Vonatkozik ez elsősorban az antibiotikumokra és fájdalomcsillapítókra. Az óvatosság az allergiára hajlamos beteget igen sok elkerülhető szenvedéstől óvhatja meg. Vincze Oszkár 25
