Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1979-03-01 / 3. szám

városa lett. A Széchenyi-féle vízügyi po­litika s a Vásárhelyi-féle szabályozási tervek rehabilitációja újólag lehetősé­get teremtettek a tudatos, ár elleni vé­dekezésre. Az egykori, száz év előtti, otthont te­remtő ősők örökségének letéteményesei, Szeged mostani polgárai ragaszkodá­sukkal adóznak. Vesse bár a sors őket az ország bármely pontjára, mindig újra és újra visszahúzza a szívük őket, Szeged kitörölhetetlenül épült be éle­tükbe — állapította meg jó érzéssel a város mai polgármestere. Helytállást az élet más területein is Ezt követően Győri Imre, az MSZMP KB titkára kért szót, s tolmácsolta a Központi Bizottság, személy szerint pe­dig Kádár János elvtárs üdvözletét. A régmúlt katasztrófa, de a közeli évek és hetek tanulságaként is foglalta össze, s figyelmeztetett rá: a vizek szabályozása, az ember víz feletti uralmának érvénye­sítése sohasem befejezett, hanem foly­tonos feladat; állandó anyagi és em­beri erőfeszítést kívánó munka. Szép ívű hasonlattal fogalmazta meg: az élet, a gazdaság hullámveréseiben is ilyen helytállást, odaadást kíván. A nemzet érdeke, hogy Szeged, s az or­szág többi városa is boldog megelége­dettségben, nyugalomban élhessen. Eh­hez a munkához kívánt Szeged polgá­rainak további sikereket. Az ünnepi tanács az ülésről jegyző­könyvet vett fel, s azt Szeged többi do­kumentumai közé helyezte el. A vendégek ezután a verőfényes vá­roson keresztül sétálva a Lenin körút felé vették útjukat, hogy a sugárút s a Tisza metszésében megtekintsék és fel­avassák a száz év előtti árvíz emlékmű­vét, Segesdi György szobrászművész monumentális alkotását, egyszersmind átadják rendeltetésének a most elké­szült új partfalat. A krómacélba álmodott, vízhullámo­kat idéző impozáns szobor előtt dr. Si­­mándy Béla, az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője üdvözölte az egy­begyűlteket, majd dr. Gergely István államtitkár, az OVH elnöke mondott avató beszédet. Az egykori katasztrófát felidéző sza­vai után így folytatta: — „Sohasem láttam annyira ragasz­kodni otthonához népet, mint a szege­dit" mondta Jókai Mór. Ez a ragaszko­dás, a törhetetlen élni akarás emelte ki szó szerint a sárból az ősi várost. Megmozdult az ország, áramlott a se­gítség egész Európából. Leckner Lajos tervei alapján, korszerű szempontok sze­rint újjáépült a város. Kialakult a gyű­rűs-sugaras szerkezete, a körutak, az új városrészek; megépült a biztonságot adó partfal és körtöltés. Főnix madár­ként, hamvaiból feltámadva, új köntös­ben indulhatott meg a fejlődés útján. Szeged azóta másfélszázezres nagy­város lett, és nemcsak szűkebb környe­zete, hanem egész Csongrád megye, az Alsó-Tiszavidék társadalmi-gazdasági központjává vált. A város az ország egyik jelentős ipari centrumává nőtt, részben az algyői olajmezők feltárását sok önös érdekelt szolgáló percsorai társulat ellenében megóvja Szegedet a súlyos tragédiától. Akkor, amikor — a mikszáthi gondolatot idézve — a kor­mánynak a hódító, tartományokat pa­­cifikáló háborúk támogatása mellett nem jutott ereje és figyelme a vergődő ország és városainak megmentésére. De hiába való volt minden figyelmez­tető jel, kétségbe esett interpelláció, a város sorsa a jeges árral megpecséte­lődött. A Tisza bömbölve áttörte a gá­takat, s a Szegedet védelmező laza vas­úti töltést, elemi erővel zúdulva rá az alacsonyan fekvő házakra. Épületek százai omlottak, mint kártyavárak ösz­­sze, százötven ember lelte halálát a hullámok között. Hogy nem többen, ez csak az időben megkezdett menekítés­nek tudható be. A lábas jószágok tetemeitől tarkál­­lott a víz, az ár levonulása után fel­ütötte fejét a járvány. Szeged nehéz napjai korántsem értek véget. A kor­mány vitázott, de csak nehezen csele­kedett. Szegedet csupán lakóinak ra­gaszkodása, jól értelmezett lokálpat­riotizmusa segítette át a nehézségeken. A város élni akart, polgárait helyhez ragaszkodásuk a gyász és veszteségek ellenére építeni késztették. A nagyszerű Leckner Lajos tervei alapján és irányí­tása mellett egy új város született. Szebb mint a régi, érzelmileg ha lehet még láncolóbb, hiszen embereit az élet mel­lett most már a sírok is kötötték. A kül- és belföld segítsége, de min­denek felett a szegedi nép teremtő ereje hozta meg, hogy a Tisza-parti vá­ros lassacskán ismét a Dél-Alföld fő-GYŐRI IMRE elvtárs, az MSZMP KB titkára üdvözli az emlékülés résztvevőit DR. GERGELY ISTVÁN államtitkár, az OVH elnöke kitüntetéseket ad át 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom