Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
DR. GERGELY ISTVÁN államtitkár, az OVH elnöke az avató beszédet mondja W I Árvízi centenáriumi kiállítás az újszegedi gátőrházban Katona Sándor fotói (VIZDOK) követően, de egyéb iparágakban is a tudatos fejlesztési politika nyomán. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével, az iparszerű termelés mód elterjedésével a megye az ország zöldségellátásának, de a mezőgazdasági termelés szinte valamennyi ágazatának egyik legfőbb bázisa lett. Szeged szelleme az egyetemek, a felsőoktatási intézmények, az országos jelentőségű kutatóintézetek által egész hazánkra kisugárzik és határainkon túl is öregbíti a magyar tudomány hírét-nevét. Szeged nevének hallatára eszünkbe jut a szőke Tisza is, a hömpölygő folyó, amely nemcsak haragosa árvízkor a városnak, hanem bölcsője is a völgyében élő népnek. Ha igaz ez, hogy a folyó feltételét adta az emberi letelepedésnek, még inkább igaz, hogy ma jövőnk egyik alapja. Oltja a lakosság, az ipar, a mezőgazdaság szomját, széles hátán hordja a hajókat, forgatja az áramot termelő turbinákat. S mindannyiunk feladata, hogy ez a Tisza — Tisza maradjon! Ezért az egyes embernek éppúgy, mint a kisebb vagy nagyobb közösségeknek kötelessége, hogy vizének tisztaságát megőrizzük, hogy féktelen áradása ne reszkettesse az itt élőket. Úgy kell szabályozni, úgy kell kordába szorítani, sáfárkodni óriási kincsével, hogy azzal a jövő század kritikáját is kiáll juk. Embernek való munka ez, mert a folyó, a természet megmutatja erejét és az elmúlt hetek, a nagy, rekordokat döntő árhullámok, belvizek is bizonyítják, hogy képes leckét adni a Tisza — hangoztatta az államtitkár. Köszönet az építőknek — Engedjék meg, hogy e helyről is tiszteletemet, köszönetemet fejezzem ki a védekezőknek, annak a sok ezernyi embernek, akik az idei árvédekezési munkában részt vettek — folytatta beszédét. — Azért, hogy hóban, fagyban és szélviharban, a töltéseken járhatatlan sárban, szinte embertelen körülmények között dolgoztak a töltések veszélyeztetett szakaszain, küzdöttek a folyóval, vigyázták a gátakat, hogy mögöttük nyugodt mederben folyhasson az élet, a termelő munka. S aki a békére készül, annak készülnie kell a háborúra — mondták a régiek. így van ez az árvízzel is. A most folyó ötéves tervben csaknem háromszáz kilométer hosszúságú töltést erősítünk és építünk. A védekező szervezet fejlesztésével, ütőképességének erősítésével, népgazdaságunk számottevő anyagi áldozatával törekszünk arra, hogy ritkuljanak az ilyen esetek, az árvizektől biztonságban érezhessük magunkat. És ez a száz évvel ezelőtti pusztulás okainak ellentétjeként fényesen bizonyítja azt, ami szocialista társadalmunk lényegéből fakad: államunk mindent megtesz azért, hogy népünk jólétben, békében, biztonságban haladhasson a fejlődés útján. Pedig ma sem dúskálunk a javakban, csak abból jut, amiért kemény munkával megdolgozunk. Minden beruházható forintot a termelő 3
