Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-06-01 / 6. szám
lyozás végrehajtása során addig, anyagi okokból mellőzni voltak kénytelenek: alkalmazását a magas vállalkozói egységárak szinte lehetetlenné tették, a minimálisra korlátozták. A szabályozás mielőbbi és tervszerű befejezése tehát ezeknek az egységáraknak a leszállításán múlott. Mivel erre vállalkozók képtelennek bizonyultak (hiszen ez elsősorban magas műszaki színvonalú munkaszervezést kívánt) elhatározták, hogy az 1882/83-as üzemévtől kezdődően egy tiszai állami kotrási kirendeltséget szerveznek, s a tiszai kotrásokat „saját kezelésbe” veszik. (Ez a dátum tekinthető tehát az állami kotrások kezdetének és ez a szervezet a mai állami „Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat" (a FOKA) elődjének.) A kitűzött újszerű feladatot a tiszai kotrási kirendeltség kitűnő mérnökei és kiváló műszaki és betanított munkásgárdája várakozáson felüli sikerrel oldották meg. Fényesen bizonyítja ezt, hogy a kotrópark — az elért eredmények hatására — néhány év alatt tucatnyi kotróból és vontatógőzösből, valamint mintegy száz szállítóhajóból (összesen 126 egységből) álló tekintélyes kotróparkká növekedett, melynek munkateljesítménye a kezdeti évi 100 000 m3-es nagyságrendről milliós nagyságrendre nőtt. A korszerű gépeken alapuló gondos munkaszervezéssel pedig a kotrási egységárakat a kezdeti évek vállalkozói egységárainak Ví-ére (az előbbi évtizedek áraihoz vimertetésére tartozik — részletesebb bemutatásától itt eltekinthetünk.) Ma is általános érdekűek azonban a kotrók üzemelésével, a munka megszervezésével és a gépek karbantartásával kapcsolatos észrevételei, amelyeket éppen ezért szó szerint idézünk: „A munkások anyagi érdekét azonosítani kell a munka érdekével: biztosítani kell a munka folytonosságát és emellett a gép teljes erejének kiaknázását kell fő célul kitűznünk ..." „A kotróhajók elégséges számú szakavatott egyénekkel kezeltetnek: elsőtől az utolsóig a végzett munka arányában javadalmaztatnak ...” A munkaerő kiválasztásáról és képzéséről is maga a kirendeltség gondoskodott: „a lehetőségig önálló gondolkodásra vannak szoktatva ... s mivel az eredmény után jutalmaztatnak, a tanítás hamar fog rajtuk és szorgalmuk ernyedetlen; különben szigorú ellenőrzés alatt állnak, a fegyelmet és rendet nagy pénzbeli büntetésekkel is biztosítjuk." A kotróhajó munkába állításának kérdései után a kitermelt anyag elszállításának feladataival foglalkozik (melynek döntő jelentőségét egyébként annak idején Keczkés Károly már a Vidra első tanulmányozásánál felismerte!) s mely a kotrók üzemeltetésének ma is egyik fő kérdése. Mindezzel kapcsolatban érinti a szállítóhajóknál bevezetett technikai újítások szerepét és kiemeli a csavargőzös fölényét az egykori lóvontatással szemben. A megvalósított Rupcsics beszámolója segítségével rekonstruálható és állítható reális történeti összefüggéseibe. Ami elvileg érthető is, hiszen bármilyen alapos és körültekintő kutatás sem pótolhatja egy ilyen kiváló szerző szakmai felkészültségét és gazdag tapasztalatait: a hazai körülményekre és feladatokra, valamint a vízépítő-gépészet korabeli szintjére egyaránt kiterjedő tájékozottságát... A hazai technika története terén végzett több évtizedes kutatásaim tapasztalatai — elsősorban a hazai műszaki irodalom megismerése során — egyre szilárdabb meggyőződésemmé vált (amit e nehéz munka legfőbb tapasztalataként szükséges, hogy az utánunk következő nemzedékek számára írásba foglaljunk és örökül hagyjunk), hogy a fenti megállapítás nemcsak a vízügyi történet, hanem általában a technikatörténet minden területére érvényes. Tehát feltétlenül általánosítható megállapítás: miként a folyamszabályozási kotrások e jelentős fejezete aligha lenne rekonstruálható (és megérthető) Rupcsics vagy általában: egy Rupcsicshoz (vagy akár Bánkihoz, Rejtőhöz, Kherndlhez stb.) hasonló színvonalú és látókörű, kortárs vezető-mérnök segítsége nélkül. Ugyanúgy vízügyi és általában műszaki múltunk bármely eseményének és eredményének megértésében és helyes értékelésében sem nélkülözhetjük a kor vezető mérnökeinek szakmai készültségét: a hazai körülményekre és a szonyítva pedig annak 1/io-ére) sikerült leszorítani. A kirendeltség sikeres tevékenységével a költségvetés végrehajtása során milliós megtakarításokat ért el s ezzel a Tisza-szabályozás befejezését szolgáló munkaprogram — a Kvassay-féle első „távlati tervünk" — végrehajtásának és a program tervezettnél korábbi és olcsóbb megvalósításának döntő tényezőjévé vált. Rupcsics az elért eredmények szakszerű elemzését az újpesti hajógyárból kikerült új, nagy teljesítményű kotrók (I. az ábrát) szerkezeti előnyeinek ismertetésével kezdi (összevetve azokat a korábbi kis teljesítményű kotrókkal). (Mivel mindez ma már csak a szakemberek egy szőkébb körének érdeklődésére tarthat számot ill. a kotrók történeti isúszóműhely (1885) ismertetésével kapcsolatban foglalkozik a kotrópark karbantartásának kérdéseivel és annak szerepével is. Rupcsics beszámolójában közölt adatok hitelességét az egykori Közmunka és Közlekedésügyi Minisztériumból az FM anyagába átkerült 1885— 1895 közötti hivatalos iratok nemcsak teljes mértékben alátámasztják (I. K. 184. F. M.), hanem egyúttal a tanulmány információértékét is bizonyítják: a több méternyi s laponként átnézett iratanyag szórványadatai együttvéve sem szolgáltatnak a kutató számára annyi információt, mint amennyit Rupcsics néhány oldalas munkabeszámolójából nyerhetünk. Sőt e töredékes adatok alapján a kotróraj kialakulásának folyamata és egész tevékenysége is csak szóban forgó technikai terület „világszintjére" egyaránt kiterjedő látókörét. (Ez az amit a mindenkori magyar műszaki irodalom legjelentősebb alkotásai rögzítenek — közvetítenek — számunkra!...) Az utólagos, mai rekonstrukció kétszeres nehézségeit igazán csak akkor foghatjuk fel, ha felmérjük és felfogjuk a korabeli világszint felmérésének szükségességét és bonyolultságát is. Műszaki szakirodalmunk ilyen és hasonló színvonalú „forrásértékű" történeti tanulmányainak ismertetésével a továbbiakban is érveket kívánok szolgáltatni egy régóta folyó, de inkább csak óvatoskodóan kerülgetett, mint egyenesen és nyíltan megfogalmazott vita eldöntéséhez (és egy nézetem sze30 A Duna—Körös—Maros—Bodrog kotrók (1884) jellcgrajza
