Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-09-01 / 9. szám
Részlet a katonai fürdőből Megfojtotta az oroszlánt Katonák fürdője Mohos kövű kutak, repedezett törzsű, vén fák, apró házak, földbe süppedő ablakokkal. A kapuk fölött egy-egy művészhajlamú kőfaragómester domborműve, a hűs, boltíves bejáratok mögött gondozott kis virágoskertek. A vendéglőkben, ahol egykor Krúdy Gyula mélázott hősei sorsán, az ételnek is különb íze van, mint másutt... A macskaköves utcákon fuvarosok vasalt szekerei zörögnek tova ... Dehát melyik Óbuda ez? Már csak az emlékekben élő. A régi Óbuda helyén toronyházakat sorakoztató, modern városrész fogadja a látogatót. A múltról regények, versek, krónikák beszélnek — és az óbudai múzeumok. Akár kétezer esztendő messzeségébe is visszavezetnek. Ezekről a távoli időkről egyetlen budapesti kerület sem tud ennyit mesélni... NIMFÁK A LÉGIÓNAK Flórián tér. A panelházak, a betonsivatag alatt egykori fürdő. A római katonai fürdő. Vén kövek, megkövült emlékek között mindig megélénkül a képzelet. Még az ezerhatszáz esztendő előtti hétköznapokba is belelátunk. íme. Két légiós, két viharvert katona érkezik a fürdő bejáratához. Megnyitják az erszényüket; a szeszterciuszok belehullanak az ajtó mellé helyezett óntányérba. A belépti díjat akkor is ismerték. Az előcsarnokban a fürdőmester serénykedik. Hideg vizet parancsolnak a légió tisztjei? Vagy inkább meleg fürdőt, gőzt? A katonák a melegvizes medencét választják. Jólesően kinyújtóznak. Egyikük, a fiatalabb különösen fáradt. Hosszú út áll mögötte: Rómából érkezett, parancsot hozott a pannóniai seregeknek. Barátja, akivel a Danubiusz partján találkozott, rég járt már a császárok 8 Ilyen kőedényben vegyítették a vizet borral a rómaiak
