Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1979-09-01 / 9. szám

városában. Ideköti a szolgálat a bar­bárok fenyegette védvonalhoz. Kíváncsi, kiéhezett a hazai hírekre. Eljöttek hát a fürdőbe. Mert hol le­hetne nyugodtabban, kényelmesebben, meghittebben beszélgetni, mint a pára­gőzös falak között? A fürdőben tisztaság, rend uralkodik. A falikútokból friss víz csobog a me­dencékbe. Ólomcsövekben érkezik a budai hegyekből, a természetes esés hozza idáig. Hát a meleg? Fűtenek talán valamelyik szegletben? Szó sincs róla. Központi fűtés szolgál. A padló alatti rétegben forró gőz ke­ring, s bejárja az üres falakat. Újabb katonák érkeznek. Itt mindig nagy a forgalom. Pannó­niában ötvenezer légiós állomásozik, s ebből jut a Danubiusz menti városba is. Időzhetnénk még a légiósok fürdőjé­ben, dehát a mi korunkban gyorsabb tempóra váltott az élet. A krónikák adatait azért érdemes át­futnunk. A katonai fürdő a második század elején épült. A következő században renoválták, a negyedik században bő­vítették. Mivel a katonai kórház a közelben volt, a sérült légiósokat is idehozták — ahogy ma mondanánk — utókeze­lésre. Az építési, a javítási költségeket az állam fedezte. így járta ez a római bi­rodalomban. Fürdőkre főképp nem saj­nálták a pénzt, s hogy a hangulatot emeljék, felállították a gyógyforrások istennői, a Nimfák szobrát is. Pannon-földön, Itáliában több tu­catnyi római közfürdőt tártak fel. Egyik sem maradt meg ilyen épen, mint a Flórián téri. Itt, Óbuda legforgalmasabb pontja, a panelházak alatt azon a kövön to­posunk, amelyre a fürdőző katonák lép­tek. A medencék falát érintjük, ahol a meleg víz körülölelte a fáradt testeket. Ezt a fürdőt nem egy-két évtizedre építették. A római várakat el tudták pusztítani a barbárok — a fürdőket csak félig-meddig . . . Az óbudai fürdőt még annyira sem. Ügy látszik, építése idején nem hiába kísérte figyelemmel a sorsát maga a császár. Jelentést kért a munkálatok­ról. A későbbi korok sem feledkeztek meg róla. Az épület egy részét, a központi fű­tés berendezéseit Mária Terézia ural­kodása alatt, az 1700-as években ki­ásták, sőt még védőfedélzettel is ellát­ták. A HALHATATLANSÁG PRÓBÁI A rómaiak is tisztelték az erőt, a hő­siességet. Ók hagyták ránk ezt a nevet: Her­kules. A nagy erejű hős tetteit színes kőkoc­kákból összerakott képek őrzik Óbudán, a Meggyfa utcában, a híres-neves Her­kules villában. Kalandjait — többek között — egy­kori fürdőmedencék mozaiklapjain kö­vethetjük nyomon. Herkules a görög mitológiában, mint Zeusz fia, Héraklész néven szerepelt. Ahhoz, hogy elnyerje a halhatatlansá­got, tizenkét próbát kellett kiállnia. Első feladatként például meg kellett ölnie egy oroszlánt, mert a vadállat rettegésben tartotta az embereket. Her­kules megpróbálta lelőni a fenevadat, de az oroszlán a barlangjába húzódott előle. Zeusz fia rájött, hogy a barlang­nak két kijárata van. Az egyik nyílást hatalmas kősziklákkal eltorlaszolta, s a beszorított oroszlánt puszta kézzel meg­fojtotta. Megküzdött a háromfejű hidrával is. Ennek középső feje elpusztíthatatlan volt, a másik két levágott feje megdup­lázódott. Herkules a botjával csapta le 9 A Herkules-villa oroszlánja Mesélő mozaiklap

Next

/
Oldalképek
Tartalom