Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-12-01 / 11-12. szám
gül is, a gyékényvágók tőlük kapják a kévepénzt. — Milyen az idei gyékénytermés? — Rendkívülien jó. Az utóbbi öt-hat esztendőben nem volt ilyen. A magassága a három métert is eléri, és nem buzogányosodik el a feje. A buzogányos gyékényt fonásra nem használhatják. Legfeljebb fagyvédő pallónak alkalmas. EGY MILLIOMOS Mióta beköszöntött az őszi lehalászás ideje, csak itt-ott, mutatóba maradt víz a halastavakban. A Kadarcscsatornán át hetekre elment a víz a Nagylaposról. Repedezett, szikkadt most a tómeder, mint a vénemberek arca. Afrikai fényképfelvételeken látni ilyen cserepes, szomjűhozó földet. De a gyékényvágók azt mondják: ez a jó, ez a szárazság! Ne essen egy csepp eső sem! Mert az eső elveri a keresetet, elértékteleníti a levágott gyékényt. „Megtaknyosítja." A kiskunmajsaiak minden reggel, fél hatkor megszállják a Nagylapos egyik rejtett zugát. Bejutottak a gáton bévülre, ahol először rájuk találtam. Vezetőjük, aki felvásárlóként a tápéi és a bősárkányi háziipari szövetkezettel tartja a kapcsolatot, sikerrel tárgyalt Hajdúszoboszlón, a szakaszmérnökségen. Ügy hírlik, letette a tőpénzt, a tizenötezer forintot egy összegben. — így történt-e? — Bizony megkérdem tőle, amikor a gyékényerdő mélyén rábukkanok, még akkor is, ha tudom, hogy pénzbeli ügyekről nem illik faggatózni. Különösen nem a pusztán, ahol még nem halt ki az ősi szólás: „ki mit őriz, abból él”. Biccent rövidet. Vékony arcú, szelíd tekintetű ember, de azt nem mondhatnám, hogy ráharap a szóra. — Annyit ugrált Puci Kovács... Meg kellett mutatni neki, mi is vagyunk valakik. Tovább azért nem faggatom: hát hogyan, ennyi készpénzt hord magánál, s csak úgy mellényzsebből kiemeli az ezreseket? Akármilyen jámbor ember Zoli — így hívja mindenki, a családi nevét nekem sem árulja el —, akármilyen udvarias, halk szavú, még magamra haragítanám. Megelégedem azzal, amit Balmazújvárosban hallottam róla. Ezek szerint Zoli, Puci Kovács ellenfele, tanyásgazda a Duna—Tisza közén, Majsa környékén; hat hold homok felett rendelkezik ma is. A hat holdról ipari rozst arat, méghozzá saját kombájnnal. Az ipari rozs Zoli találmánya — már ami a felhasználást illeti. Zolinak az a zseniális ötlete támadt, hogy a gyékényfonást rozsszalmával kell élénkíteni. A fonott bútornak, táskának ettől selymes, fényes színe támad — a nyugati országok megrendelői lelkesednek az újításért. Zoli — a jól értesültek szerint — ez idén száznyolcvanezer forint tiszta bevételre tett szert a rozsszaImából. így aztán nem csoda, hogy a Zsigulija csomagtartójában hetvenezer forint lapul. Készen minden eshetőségre. — Ez a vándorélet... nem kényelmetlen? — Azt mégsem akarom kimondani, hogy akinek száznyolcvanezer forintot hoz a tanya körüli birtok, mi a csudát keres a Hortobágy mélyén? Az minek toboroz embereket, minek szállítja őket nap-nap után a szállásról ki a pusztára, minek kel párbajra Puci Kováccsal, s mivégre vesződik a háziipar fintorgó átvevőivel? — Dolgozni mindenkor kell! — kerüli meg a választ Zoli. Aztán még hozzáböki: — Olajbányász voltam én Algyőn ... — Jobb kezét elém tartja, a középső Ráncos a föld arca Aratás után a Nagylaposon Merítőhalászok újjából két perec hiányzik. — Ott ért baleset, a fúrósoknál. — És a gyékény? A homokot nemigen .kedveli... Elérti a kérdést egyből. — Valamikor, három éve elkeveredtem Balmazújvárosba. Az étteremben összehaverkodtam a gitárossal. Ö dugta a bogarat a fülembe. Itt a Nagylapos, aranybánya az annak, aki érti a módját! Meg egy kis alaptőkéje is akad... j Magamban gyorsan számolok. Egy kéve harminc forint (a háziipar így veszi), jó iramban egy ember egy nap levághat 30—35 kévét. Egy hónap alatt ez egyetlen embernek is húsz—'huszonötezer forint. Mennyi ebből Zoli vagy Puci Kovács haszna? Mint felvásárlóké, vagyis embertoborzóké, üzletközvetítőké? — Nézze — mintha a gondolataimban olvasna, Zoli gyorsan odébb terel a témától —, az ember nem lehet dolog nélkül... Télen majd nádat aratunk, aztán jövünk hodályt nádazni, ólakat tetőzni... — Családja van? Kis szünet után: — Volt. Egy feleség. A múlt idő elszomorítja. Mintha maga-magát biztatná, hozzátoldja: — Jövőre esetleg . .. újra nősülök. MAGÁNZÓK Odabenn a pusztán kevesebben fordulnak meg, mint a ikilenclyukú hídnál vagy a mátai lovaspályán. De azért a nagy csend, a nagy nyugalom sem lenne igazi emberek nélkül. Igaz, nehéz rájuk találni, elrejtik őket a nádak, erek, zegzúgos vizek, ritkán csobbanó halastavak. Hanem, aki nem sajnálja a türelmet előbb-utóbb összeakad velük. Legjobb a szalonnasütő tűz lángjánál várni őket, vagy hálóhúzásnál a halastavak szikes partján. A gyékényaratás esemény; a gyékényaratók is fel-fel'bukkannak. Elnézik hosszan, hogyan suhint a kasza a vastag tőhöz, hogyan dönti a ren-22
