Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-12-01 / 11-12. szám
megkezdeni, ahol a gazdasági fejlődés, az ipar, a mezőgazdaság, a települések a közlekedés biztonsága ezt megköveteli. így például: Somogy megye egyes területein, a dunántúli, az észak-magyarországi hegyvidék fejlettebb területein; — a mezőgazdasági termelés biztonságosabbá tétele érdekében mederrendezést elsősorban az értékesebb mezőgazdasági kultúrájú, szélesebb völgyfenéki területeken kell megkezdeni; — meg kell gyorsítani a hegy- és dombvidéki tározók építését, kiemelt figyelemmel az árvízcsúcs-csökkentési és több célú hasznosítási lehetőségekre; — az eróziós károk csökkentésére tovább kell fejleszteni a talajvédelem mezőgazdasági és műszaki módszereit; — a hegy- és dombvidéki területek fejlesztése szempontjából továbbra is súlypontosan kell kezelni a történelmi borvidékeket, a jó minőségű szőlőgyümölcs területeket, a komplex vízgyűjtőrendezés tekintetében; — a völgyfenéki területi vízrendezés részeként tovább kell fejleszteni a talajcsőhálózati rendszereket. HELYI JELENTŐSÉGŰ KÖZCÉLÚ (társulati) VÍZRENDEZÉS A ivízitársulatok 7,7 millió hektáron segítik a helyi vízgazdálkodási, elsősorban a 'helyi vízrendezési feladatok megvalósítását. A 74 vízitársulat kezelésébe 35 ezer kilométer vízfolyásmeder és csatorna tartozik, összekötő láncszemet alkotva az üzemi művek és az állami főművek között. így szerepük kiemelt jelentőségű (3. sz. ábra.). E művek fejlesztésével kapcsolatos legfontosabb feladatok az új alapjogszabályok tükrében: A helyi jelentőségű közcélú vízrendezési létesítményeknek a vízgazdálkodási és mezőgazdasági termelési igényekkel összehangolt fejlesztése, rekonstrukciója, üzemeltetése, külön figyelemmel a súlypontosan fejlesztendő területekre; rövid idő alatt el kell érni, hogy a társulatok kezelésében levő mintegy 35 ezer kilométer helyi jelentőségű közcélú vízfolyásmeder és csatorna éves rendszeres fenntartása megvalósuljon; a vízitársulatok termelőkapacitását alkalmassá kell tenni az üzemi vízrendezési létesítmények fenntartására. MELIORÁCIÓ Elkészült a melioráció távlati fejlesztési programja is. A program meghatározza és sorolja azokat a területeket, amelyeknek adottságai nem elégítik ki a termesztés és az optimális talajhasználat korszerű igényeit. Szükség van tehát e területek befolyásolható természeti erőforrás-rendszere teljesítőképességének növelésére. Ez azt jelenti, hogy 4 millió hektáron területrendezést, 2,3 millió hektáron talajvédelmi beavatkozásokat, 3,1 mijlió hektáron üzemi vízrendezést, 2,1 millió hektáron pedig talajjavítást szükséges végrehajtani. ÜZEMI VÍZRENDEZÉS Az üzemi vízrendezési létesítményeknek kulcsfontosságú szerepe van a termelési biztonság növelésében. Hiányuk erősen rontja a főművek területi vízrendezésben betöltött funkcióját, hatékonyságát. E létesítmények kiépítettsége jelenleg még alacsony fokú, ezért fokozott ütemű fejlesztés szükséges, elsősorban a kiemelten fejlesztendő területeken. A növénytermesztési termelési biztonság, illetve a termelékenység növelése a vízgazdálkodási ág részéről legközvetlenebbül az egyes mezőgazdasági művelési ágak természetes vízháztartási viszonyainak a mezőgazdasági termelési igényekkel való összehangolását jelenti. Jelentős hatása van az optimális talajvízállapot megteremtésének a talajképződési folyamatokra, a termesztési technológiákra, a gazdaságos és energiatakarékos agrotechnikai rendszer kialakítására. Az üzemi vízrendezéseknek ki kell elégíteniük az adott térség csapadékvizeinek helybeni hasznosításával és a felszíni lefolyás szabályozásával (a vízgyűjtő terület rendezésével, okszerű talajhasználattal, talajvédelemmel stb.), a talajvízháztartás viszonyainak javításával; a lefolyásra kerülő csapadékvizek mennyiségi és minőségi kezelésével kapcsolatos követelményeket. A helyesen kialakított nagyüzemi táblákon a lehulló csapadék hasznosítható hányadának visszatartását; a talaj aktív rétegeibe juttatását mindenekelőtt a talajművelés eszközeivel lehet megoldani. A csapadék helybeni hasznosításának egyik leghatékonyabb eszköze a melioráció, amely az egyéb kedvező biológiai hatások mellett jelentős mértékben növeli a talajokban tárolt — növények által hasznosítható — vízkészletet. A talajok minőségétől, az adott talajvízállástól függően a nagyobb csapadékok káros túlnedvesedést és felszíni vízborítást okozhatnak. Ezeket a vízfölöslegeket az üzemi vízrendezési létesítményeknek — lehetőség szerint — a növények víztürő képességének és a gépi művelésnek megfelelő időben el kell távolítani. A felszíni hálózati elemeket (árkokat, mesterséges vápákat stb.) úgy kell kialakítani, hogy művelési akadályt ne okozzanak, a hidraulikai funkció betöltése mellett a gépi karbantartás követelményeinek is megfeleljenek. Az üzemi vízelvezető hálózat kialakítására a vázolt helyzetben — műszakigazdasági feltételek adottsága esetén — egyre nagyobb szerepe van a felszín alatti vízelvezető elemeknek (talajcsőhálózat). Az üzemi vízrendezés e részmódszerének kiemelt jelentősége van, a talaj káros vízfölöslegeinek elvezetése mellett, a talaj hő- és légháztartásának kedvező befolyásolásában. BELTERÜLETI VÍZRENDEZÉS A települések fejlesztését közvetlenül szolgáló belterületi vízrendezés feladata a belterületet érintő tanácsi kezelésű 7 Rendezett vízfolyás (belterületi szakasza)