Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-12-01 / 11-12. szám
ezer millió km ha 3. ábra. A vízgazdálkodási társulatok kezelésében levő meder- és csatornahosszak, érdekeltségi területek mi meliorációs beavatkozásokkal, illetve tározók építésével (felszín alatti, felszíni tározás); — a főiművek szivattyúkapacitását 64ó m3/s-ról 850 m3/s-ra kell növelni; — el kell érni, hogy a belvízrendszerek állami főműveinek jelenlegi 26,5 l/s-km2 fajlagos vízvezető képessége 37 l/s •km2-re növekedjék, ezzel összhangban kell a helyi jelentőségű közcélú művek, illetve a melioráció keretében az üzemi vízrendezések fejlesztését megvalósítani; — növelni kell az üzemen belüli csatornahálózatot, illetve a felszín alatti vízelvezető elemék (talajcsőhálózat) Több célú dombvidéki tározó (vízfolyásrendezés tározók létesitésével) arányát, a nagyüzemi táblásítással összhangban; — a belvízlevezetések gyorsítása érdekében tovább kell fejleszteni az esésnövelő másodlagos szivattyútelepek kapacitását; — a tározófejlesztéseknél, — ahol a műszaki-gazdasági feltételek adottak — figyelemmel kell lenni a felszíni vízkészletek növelésére, annak komplex hasznosítására, a vízrendszer tehermentesítési lehetőségeire, a vízminőségi követelményekre; — a belvízrendezés fejlesztésénél kiemelt figyelemmel kell lenni a talajok sóháztartására, a szikesedés elleni beavatkozásokra. HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI VÍZRENDEZÉS A mezőgazdaság fejlődése a városiasodással, az ipar, a bányászat, a közlekedés fejlődésével együtt e területek komplex vízrendezését igényli a teljes vízgyűjtő területekre kiterjedően, összhangot teremtve a hasznosítható vizek visszatartása, tározása; a völgyfenéki befogadók rendezése; a völgyfenéki területek vízrendezése (lecsapoiása) és a völgyoldalak műszaki, mezőgazdasági talajvédelme között. E vízrendezési beavatkozások kezdetben (XIX. század eleje) csak egyes befogadó vízfolyásszakaszok részleges szabályozására korlátozódtak. A völgyfenéki területi vízrendezések (lecsapolások, alagcsövezések), a völgyoldalak műszaki talajvédelmi munkái is csak a századforduló után kezdődtek meg. A vízgyűjtő-rendezések keretében megvalósuló komplex vízrendezési munkáik 1961 után, a VI. Földvédelmi Törvényt követően, a komplex meliorációs munkákhoz kapcsolódva kezdődtek meg. Elsősorban a Nyugat-Dunántúlon; később kiterjedtek a Dunántúl és Észak- Magyarország egyes területeire. A vízfolyás-rendezésekkel összefüggő árvízcsúcs-csökkentő és több célú tározók kiterjedtebb építése is csak az 1960-as években kezdődött meg. Addig elsősorban kisebb mesterséges tavak létesültek. A vízfolyások 100 éves gyakoriságú árvizével érintett ártér kiterjedése nem egészen 0,5 millió hektár, ahol időszakosan átmeneti vízelöntések keletkezhetnek. Eddig mintegy 17 ezer kilométer befogadó vízfolyás tekinthető kiseb'b-nagyobb mértékben rendezettnek (2. sz. ábra). Egyre gyakoribb, hogy ipari, települési vagy mezőgazdasági területről és telephelyekről lefolyó vizeket is mind nagyobb mértékben szennyezik olyan anyagok, amelyek a befogadókat károsítják, további hasznosításuk lehetőségét rontják, vagy lehetetlenné teszik. A vízfolyások ismétlődő áradásai, az eróziós kártételek egyaránt veszélyeztetnek kül- és belterületet. Az előbbiek következtében tovább kell fejleszteni a dombvidéki vízrendezést. Jelentősebb hegy- és dombvidéki vízrendezési főmüvi fejlesztési feladatok: — A vízfolyások medrének rendezését elsősorban azokon a helyeken kell 6
