Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám
szorult. Mert hozhatták az őrölni valót hét határból, ha nem mozdult a malom kereke. A MALOM ÁRA A varászlói malom mindenkor dacolt az időjárással. Nagy patakok, folyók megtréfálták a híres molnárokat, az aszály semmittevésre kényszerítette őket — a varászlói molnárt nem érhette meglepetés. Nem azért, mintha a Határárok tavasztól őszig öntötte volna a vizet. Egyáltalán nem, hiszen még a patak nagyságrendjét sem üti meg. A közeli erdőkből, berkekből csordogál össze a Határárok vize, ezer apró ágban, erecskében. Ha ezeket a kószáló ereket össze nem gyűjtené, játékmalmot sem forgathatna Peti Antal. De néki nagy tava van, sokszáz őrlésre elegendő tartalék vízzel. így élt az édesapja is, ésszel, előrelátással, s így a régebbi mesterek is. Különben éhkoppra jutottak volna. — Az elődökről mit tud, Toncsi bácsi? — A családról, ugye, mindent, mert az én közvetlen elődöm az édesapám volt. Éppen száz esztendeje ,hogy megA kis tóban mindig volt annyi víz, amennyi a kereket meghajtja Öreg malom idős gazdája vette a malmot. Hogy előtte kiket szolgált a Határárok, nem tudom. De hogy a malom kétszázötven esztendeje is malom volt, az bizonyos. Valami okirat is tanúsítja, valamikor fiatal koromban kezemben járt a papíros. — Száz esztendeje, 1889-ben menynyiért vesztegettek egy ilyen malmot? Középső ujjával az asztalra koppint az öreg: — Megmondom pontosan. Háromezer forint. Akkoriban még forint járta. Annyit számolt le érte az édesapám az árverésen. — Árverésen? — hökkenek meg. — No igen. Mert kis malom a varászlói, de alkudtak rá többen. És járt hozzá a molnárlakás is, ez a szép vastag falú ház, amiben üldögélünk. — Szóval megérte? — Eltartott bennünket, hát meg kellett érnie! Heten voltunk testvérek, nekünk kenyeret adott. Legényt, igaz, édesapám sosem tarthatott. Arra nem futotta. Magam is másutt tanultam a mesterséget. Fölemeli mutató ujját: — Persze, a szokás is úgy rendelte, az inas máshol tanulja a mórest, ne otthon. Szokja meg a kötelességet, 27
