Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám
— Egy kis kolbászt a kamrából ... Ha elfogadja ... Fürge, biztos mozdulatokkal rendet tesz az asztalon. Vizet löttyent a kék színű, zománcozott lábasba, két újjá - val tisztára dörzsöli a lábas belsejét. A kockás törlőruhával szinte kifényesíti az evőeszközt, mint a katona a kardját. Bort, sört tenne elém, s elszomorodva biccent rá, hogy a gépkocsi nem engedi. — Kicsinyben ez orvosság — hunyorít — Dehát maga tudja ... Kék szem, galambősz haj, nyírott hószín bajusz. A dér már a szemöldökére is rázúzosodott. A szürkésfekete posztómellény alatt keki ing. Vendéget vagy munkát vár? — Mit iszik mostanság Toncsi bácsi? Bort, vagy vizet? Ravaszkás mosollyal végigmér. Látom a szemén, hogy elértette a kérdés lényegét. A molnárra vonatkozó szólást — „ha vize van, bort iszik, ha vize nincs, vizet iszik" — én könyvből vettem. A régi mesterségek könyvéből. Neki efféle segédeszközre nincs szüksége. — Ha bort, hát mértékkel... — üti rá a fejét. Amiből azt is értettem, hogy az egészsége jól szolgál, de azt is, hogy vízből nem szenved hiányt. Mert a vízimolnárnak vízbőségben jutott a szőlő nedűjéből. Ha kiapadt a malomfej, ha elapadt a forrás, a molnár bizony — üres bugyellárisával — kútvízre Nincsen annál betyárosabb élet, Ha egy kislány molnárlegényt szeret. Molnárlegény kifekszik a partra, Onnan nézi, hogy forog a malma. Varászlói vízimalom FÉL ZSÁKÉRT NEM INDUL... A molnár udvarát nem határolja kerítés. Az egyik oldalon őszi sárgát öltött kukoricatábla, odébb hosszú fáskamra, túlfelől meg rezzenéstelen víztükrével a víztároló tavacska. Mohos cseréptetőjével- a malom a töltéshez bújik, mintha védelmet keresne. Szabad a bejárás Peti Antalhoz, szabad a falu felől is, a mező felől is. Óvatos gépkocsivezető még a teherautójával is behúzathat a gémeskút mellé. Valamikor gabonás szekerek igyekeztek a varászlói molnár malmához — a kis fahidak tölgypallói ma is megbírják a súlyt. HA VÍZÉ VAN ... Az öreg vízimolnárt a konyhában találom, éppen az ebéd utolját költi el. Pirított szalonna szaga keveredik a nyári alma illatával. — Ejnye — csóválja a fejét az öreg. — Mivel kínáljam most? Magára főz, mert szálegyedül él itt Somogy megye tündérkertet idéző zugában, immár ötven esztendeje, s vendéget mára nem várt. Százévesnél idősebb a garat is 26
