Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám
kán halálát követő hatalmi harcok felbomlasztották a fellendült birodalmat. Az első világháborút követően győzött az antiimperialista, antifeudális forradalom. Ettől az időszaktól számítható a mongol nép új történelme. A századfordulón alig 800 ezer lakos élt ezen a területen, ma már meghaladta az egymillió háromszázezret is. A társadalmi és gazdasági élet átalakulásának hatására Mongólia fejlődő agráripari országgá vált. A nemzeti jövedelem közel felét a szocialista ipar adja. Ebből 80 százalékot az állami, a 20 százalékot pedig a szövetkezeti szektor. Ez az ipar mezőgazdasági jellegű, amit jellemez, hogy az élelmiszeripar az összes ipari termelésnek mintegy negyedrészét szolgáltatja. Emelkedik a könnyűipar részaránya. A népgazdaság helyzetének, terveinek, a lakosság munkájának, életkörülményeinek, szokásainak ismerete nagyban hozzájárult annak megértéséhez, hogy a száraz, vízszegény tájon, a félsivatagok és sivatagok kőzetrétegeiben milyen nehéz a lakosság jó minőségű vízzel való ellátása és a milliónyi jószág itatása és miért tekintik kiemelt, központilag irányított és támogatott feladatnak a jó vizet adó rétegek felderítését, artézi kutak fúrását. NEGYVEN ÉVVEL EZELŐTT a vízellátás alapját csak a felszíni vízfolyások, kezdetleges forrásfoglalások, ásott kutak szolgáltatták. Ez utóbbiak, különösen télen, sem mennyiségben, sem minőségben nem voltak megfelelőek. Mint a magyar szakemberek elmondották, a mongol pásztorok között járja a mondás: ember még nem halt szomjan, de vízhiány miatt tél végen, tavasz elején állatok milliói hullanak el. Erről a magyar szakemberek is szerezhettek szomorú tapasztalatokat. Említik: elkeserítő látvány volt az egyik állattenyésztő brigád befagyott kútja mellett a szomjasan bőgő jószágállomány. Ahány kút, annyi külön-külön esemény. A Góbi-sivatagban például legtöbbször a harmadik vagy negyedik talajszintig kell lehatolni, hogy a kutat eredményesen kapcsolják be a víztermelésbe. Ma már — úgy tartják a szakértők — a Góbi-sivatag emberi és állati ivóvízszükséglete 150—200 méteres maximális mélységig hatoló vízkutató fúrásokkal megoldható. SZAKMAI ÉRDEKESSÉG az Ulan- Bator melletti Bajangolban készült fúrás. Ez az üdülőterület 1800 méter magasan fekszik a tengerszint felett. Több Magyar szakemberek vezetésével kutat fúrnak a sivatagban Gyerekek dolga vízért menni külföldi szakértő fordult itt meg és távozott fejcsóválva. Senki sem vállalkozott a fúrásmélyítésre, mondván, nem tudnak megfelelő, részletes geológiai vizsgálatot végezni a fúrás kitűzése előtt. A magyar expedíció a számos sürgető kérésre munkához látott és gondos geológiai, geofizikai vizsgálatok nyomán jelölt ki alkalmas fúrópontot. A fúrástechnikai nehézségre jellemző, hogy egy hónap alatt 32 méter mélységet sikerült csak elérni. E fontos kútnál dugattyúzással 40 liter vizet hoztak felszínre percenként. A vízhozam azonban egyre csökkent, végül már nem volt gazdaságos a kút üzemeltetése. Úgy tűnt, igazuk van azoknak a külföldi szakembereknek, akik nem vállalták a megbízást. A magyarok azonban nem hagyták magukat. És igazuk lett. Újra felvonultak, tovább mélyítették a furatot, és az alaphegységbe is belefúrva percenként 230 literes vízhozamot nyertek. Az évről évre kötött újabb és újabb szerződések alapján mind több magyar szakember vett részt a mongóliai expedícióban. Igen jelentős, hogy az OVH anyagi támogatásával a VIKUV Mongóliában járt mérnökei orosz nyelvű oktatási anyagot szerkesztettek a kútszervizről. A mongol munkások, főként a brigádvezetők a magyar szakértőktől sajátították el a szakma fogá2
