Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1979-10-01 / 10. szám

Huszonöt éves a Keleti -főcsatorna Erdők, tavak a Hortobágyon sait. Sok fiatalember jártasságot szer­zett a geofizikai műszerek kezelésében, betanult a geofizikai észlelői munka­körbe. A Mongóliában járt magyar újság­írók számos írásukban számoltak be személyes tapasztalataikról és szóltak elismerően a magyarok munkájáról, a mongolok testvéri vendéglátásáról. Még könyvbe is került dicsérő megállapítás. Róna-Tass András a „Nomádok nyo­mában" c. könyvében ír a Kelet-Góbi ajmak székhelye, Szajnsand melletti magyar munkahelyen szerzett élmé­nyeiről. „Kútjaikkal nagy sikerük van. Szinte babonás tiszteletet vívtak ki ma­guknak azzal, hogy a hidrogeológus és geofizikus pontosan meg tudta mon­dani, hogy hol kell víz után fúrni és egyetlen egyszer sem tévesztették el." Dr. Pataki Nándor, a VIKUV igaz­gatója, aki expedícióvezető mérnök­ként dolgozott Mongóliában, elmondot­ta, hogy a vízkutatás egyik nagyon fon­tos feladata, hogy az egyes területek népességpolitikai, mezőgazdasági, ipa­ri-bányászati fejlesztés szempontjából hasznosításra kerülő területein megte­remtse a letelepülés lehetőségét. For­dítva: a távlati fejlesztési tervben ott érdemes valamilyen gazdasági üzemet felállítani, ahol a vízről gondoskodni tudnak. A pásztor-nomád nép, vándor­lása közben letelepül ott, ahol vizet ta­lál. A MAGYAR VÍZKUTATÓ expedíciók­nak a hazánkban több évtized alatt ki­alakított vízkutatási formát sikerült meghonosítani Mongóliában. Ennek el­lenére nemcsak sikerek, hanem néha kudarcok is kísérték a munkát. Minden esztendőben akadt egy-két, néha több meddő fúrás is. Volt olyan, amelyet a helyi szakemberek kívánságára kellett megkezdeni és több olyan, amelynél nem érték el a kellő vízhozamot, vagy egyáltalán nem találtak vizet. Voltak viták is. A magyarok javasolták, hogy a nálunk bevált törpe vízmüveket léte­sítsenek. Ilyen típusú vízmű Mongóliá­ban még nem épült, így az ottani em­berek nem rendelkeztek megfelelő ta­pasztalattal. Voltak, akik támogatták, szinte kezdeményezték ezt. Tizenegy fú­rásból kilenc kutat sikerült is átadni. Ügy tűnt, megkezdődik a törpe vízmű térhódítása. Végül azonban nem sike­rült ezt a szerződést tető alá hozni. A miniszterhelyettes meg is jegyezte: „Sajnálom, hogy nem jött létre szerző­déskötés, de meg kell mondanom, hogy Mongóliában egyesek még nem értették meg ennek jelentőségét.” A magyar vízkutatók munkasikereit elismerések jelzik. Sokan itthon vették át a magyar állam megbecsülését mu­tató kitüntetéseket. Többen kaptak kü­lönböző mongol kitüntetést. Ide kíván­kozik a Mongol Vízgazdálkodási Igaz­gatóság köszönő levele, amely arról szól, hogy magasan értékelik a lege­lők, lakóhelyek vízellátásában, a szak­emberek oktatásában nyújtott segítsé­get és kérik, tiszteletük jeléül fogadják el szerény ajándékukat, egy mongol jurtát. Ma ez nálunk állandó kiállításával idegenforgalmi nevezetesség a VIKUV visegrádi alkotóházának parkjában. Kádár Ödön Az idén huszonöt esztendős a Keleti­főcsatorna, a Tiszalöki öntözőrendszer 100 km hosszú öntöző és hajózó főcsa­tornája. Építői annak idején Tiszalöktől Ba­­konszegig 9 millió köbméter földet mozgattak meg kotróval, ásóval, kor­déval. Amikor elkészült, medrei között hömpölyögni kezdett az életadó víz, az emberek nem főcsatornának nevez­ték. A Tisza vizét hozta, hát „kis Tisza” lett a neve. Talán egy hónap sem lenne elegen­dő felmérni azt, hogy egy országrész­nyi tájon milyen áldást hozott a Keleti­főcsatorna vize, hogyan változtatta meg a táj arculatát, mit adott az em­bereknek — az egész országnak. GYALOGTÚRA A FŐCSATORNÁN Molnár Lászlónak, a TIVIZIG főmér­nökének élete a szó szoros értelmében elválaszthatatlan a Keleti-főcsatorná­tól. Diplomaterve a Keleti-főcsatorna és a Berettyó folyó találkozásának ter­ve volt, erre kapta meg a vízmérnöki diplomát és immár 21 esztendeje a debreceni igazgatóságon a napi mun­kájához „hozzá tartozik" a csatorna. — Ügy ismerkedtem meg „vele", hogy 1958-ban végigmentem a part­ján gyalog, a Vásárhelyi emlékműtől Bakonszegig, — mondja a főmérnök. — Életre szóló élmény volt az út To­­kaj-hegyaljától a Hortobágyon keresz­tül, a bihari tájig ... A rendezetlen parton akkor még csak gyalog lehetett menni, ma a töltés koronáján végig príma út van, igaz, nem aszfalt, de jobb, mint a makadám ... Azóta? Ön­tözéshez vizet ad az állami gazdasá­goknak, téeszeknek, ipari vizet az üze­meknek. Például Tiszavasvári a Keleti­főcsatornából kap ipari vizet, a Nagy­­hegyesi Földgázüzem szintén, — hogy csak néhányat említsek. Ivóvizet is ad. Balmazújvárosban a Keleti-főcsatorna Felszíni Vízmű naponta 20—30 000 köb­méter vizet ad Debrecen városának. Amerre a főcsatorna elhalad, átala­kult az egész környezet: halastavak, tározók épültek. Mindkét partja nép­szerű „üdülősáv” lett, ahol lehet hor­gászni, csónakázni, pihenni. És még valamit: a Keleti-főcsatorna mentén 700 hektáros erdő lett az egykor elül­tetett csemetékből. És ezek az erdők nem csak papírfát adnak, hanem rej­tekhelyét, otthont is a vadállomány­nak. Déhát amiről beszélgetünk, látnia kell... „URH-N TARTJUK A KAPCSOLATOT .. Csiszár Tibor, a Hajdúszoboszlói Ál­lami Gazdaság öntözőtelepének veze­tője elmondja, hogy 2900 hektáron „Busa tánc” a hullámok fölött 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom