Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-08-01 / 8. szám
összekapcsolhatjuk a Dunával, „köziékedésünk s forgalmunk főerejével”. Ezért bíztatja például Hertelendy Károlyt, aki néhány hónappal az első hajó megépítése után arról panaszkodik, hogy veszélyben a vállalkozás. Nagy az anyagi ráfizetés, gyorsan megcsappant a lelkesedés. Becsukódnak a pénztárcák, ahogy az már Magyarhonban szokásos. „Igen tapasztalt öreg legény vagyok én — és nagyon is ismerem az embert, s kivált a magyart" — írja Pest-Budáról. Csak semmi csüggedés! — sugallja a levél. „Nem tudom, valljon megnyerjük-e a csatát — úgy könnyen elveszni hagyni én nem fogom engedni. Majd meglássa, mennyi activitást fejtek ki én; ki jó időben, mikor minden simán megy és nincs nehézség — igen középszerű teremtés vagyok —, de csak akkor magasodom, akkor válik legény belőlem, midőn búra fordul az idő... Ha valahol csüggedést lát és nem tudja elosztani — ám hivatkozzék rám. — Majd tán kiránt Széchenyi, várjuk be. — S bizony ki is rántom az ügyet, s annak menni kell..." Mennie kell az ügynek, mert ezt kívánja a Balaton, az ország jövője! Mert tele van elképzelésekkel, tervekkel a század legelfoglaltabb magyarja. Csatorna a Balaton és a Duna között. Kikötők, hogy fel- és lerakódásnál ne vesszen az erő, az idő, ne rongálódjon meg az áru. A Balatont övező mocsarak lecsapolása, hogy a gyönyörű táj „kies partjait” varázslónőnk lakhatóvá. Hogy Pest-Buda porából, sarából ide menekülhessenek pihenni a „munkafáradt'' emberek. És a balatoni halászat, halgazdálkodás felvirágoztatása. Mesterséges halszaporítás, halastavak a Balaton körül. Ott volt előtte a veszteglő tó (ahogy szép versében Garay János nevezte) és Széchenyi tudta: meg kell mozdítani. „Ott állt tétlen pangásban a gyönyörű Balaton" Nem hagyhatta sorsára. Megigázta, ahogy q költő mondja. És a veszteglő tó haladásnak eredt. Kása Csaba Balatonfüred a múlt század derekán (Rohbock L. kőrajza) ÉRDEKESSÉGEK A KOCKÁZAT és haszon kérdésének vizsgálata egyes országokban egyre inkább előtérbe kerül. A tudomány és a technika eredményei minden téren Biztosítják a folyamatos fejlődést. A gazdasági fejlődés pozitív, hasznos voltát a fejlett ipari országokban már vitatják és egyre többet foglalkoznak az emberi környezetre gyakorolt káros hatásukkal, ezek következményeivel. NSZK-BAN folyik az egyik Rajna-völgyi regionális vízellátó rendszer építése Solingen és Remscheid körzetében. A regionális rendszer egyik része a Thünntaal-i gát, másik része egy 33 km hosszú nagy átmérőjű vízátvezető. A gát kapacitását 81 millió m3-re tervezik. A regionális rendszer fő létesítménye a kapcsolódó létesítményekkel együtt 170 millió DM-ba kerül. Az építés során sok helyi, speciális problémát kell megoldani, elsősorban a természet- és környezetvédelem érdekében. AFRIKÁBAN az egyenlítő környékén folyik a világ egyik legbővizübb folyója, a Kongó amelynek felső szakaszát Zairének is nevezik. A folyó hossza közel kétszerese, vízgyűjtője majdnem ötszöröse a Dunának. Legkisebb vízhozama 21 400, közepes vízhozama 39 000, legnagyobb vízhozama 83 500 m3/s. A folyó hasznosításában elsősorban Kongó és Zaire, és részben Angola érdekeitek. A folyó hasznosítására tervet készítettek, amelyben több vízerőmű, vízkivétel építése, továbbá Kinshasa és a folyótorkolat között nagy forgalmú hajózóút kiépítése szerepel. A vízerőművek teljesítménye 500 ezer GWó, a hajózóút jellemzője 60—70 millió tonna évente. SVÁJCBAN érdekes kérdésekkel foglalkoznak. Vizsgálatokat végeztek és megállapították, hogy katasztrófák, háborús események idején igen előnyös a több helyről táplálható vízellátó rendszer, és példaként Genf szempontjából elemzik e megoldás előnyeit. Feltárják a nehézségeket, amelyek gátolják a felkészültséget a katasztrófák esetére. KUTATÁSOKAT hajtott végre a Néva folyón leningrádi hidrometeorológusok egy csoportja. Megvizsgálták a Néva mellékfolyóit és holt ágait is azért, hogy elkészítsék a víz újszerű, automata tisztítási rendszerét. SZENNYEZETT TENGER. A Földközitenger súlyos beteg, és ha az illetékesek sürgősen nem intézkednek, harminc esztendőn belül teljesen kipusztul a tenger növény- és állatvilága — jelentette ki Jacques-Yves Cousteau ismert francia óceánkutató. A szicíliai Palermóban megtartott nemzetközi tanácskozáson Cousteau tények sorával bizonyította a Földközi-tenger rendkívüli szenynyezettségét. 17 Mészöly Géza: „Balatoni tájkép" — az 1870-es évekből
