Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1979-08-01 / 8. szám

amelyet dr. Simády Béla nyitott meg, sikerrel oldja meg a kitűzött cél megvalósítását: hitelesen felidézni az 1879-es árvíz előzményeit, a tragédiát, az újjáépítést és a mai állapotot.

A forgatókönyvírók — Zombory István (Móra Ferenc Múzeum) és Gyulay Sándor (Magyar Vízügyi Múzeum) — jó érzékkel és irodalmi jártassággal; Petőfi és Ady idézetekkel választották el a főbb témaköröket, de arról sem feledkeztek meg, hogy a látogatók szakszerű történeti és vízgazdálkodási felvilágosítást kapjanak. Az indító Petőfi-idézet:

„Szegény Tisza, miért is bántjátok? Annyi rosszat kiabáltok róla S ő a föld legjámborabb folyója”

mindjárt megüti az alapmotívumot, amely „makacs basszusként" az egész kiállításon végigvonul. A költői idézet után — első pillanatra — paradoxonként hat az Országos Műszaki Múzeum gazdag gyűjteményéből válogatott igen értékes földmérő műszerek tárgyi világa. (Dioptras Astrolábium, Bécs, 1760; Dioptras szintező, Voigtländer 1820; Astronomie! teodolit, 1840; folyami vízsebességmérő, magyar, 1860; Halácsi Sándor teodolitja, 1870 körül stb.)

Az említett költői és tárgyi paradoxont kitűnően oldja fel az oldalhajó keleti zárófalát beborító XIX. századi Tisza térkép. Majd a magyar vízgazdálkodás olyan kitűnőségeinek portréja, mint Vedres István (1765—1830), Huszár Mátyás (1778—1843). Gondos kivitelű barnított fotóreprodukción láthatjuk Vásárhelyi Pál (1785—1846) és gróf Széchenyi István (1791—1860) arcképét. Nagyméretű reprókon emlékeznek meg a névtelen kubikosok tízezreinek emberfeletti munkájáról, bemutatva viseletűket, szerszámaikat, készségeiket. A térritmusban komponált falfelületek (Molnár Szilárd és Erdélyi Zsuzsa tervezők munkája) figyelembe vették a nézők pszichológiai reakcióit: koncentrálás — pihentetés — kötődés — oldódás. Falhoz simuló lapos vitrinekben kaptak helyet a korra jellemző tárgyi dokumentumok.

A következő fejezetet ismét egy Petőfi idézet vezeti be:

„Mint az őrült, ki letépte láncát Vágtatott a Tisza a rónán át, Zúgva, bőgve törte át a gátot El akarta nyelni a világot.”

Ha a világot nem is nyelte el, Szeged áldozatul esett a pusztító árnak. Az 1850—1860 között végzett szabályozás — kétségtelen előnyei ellenére — sem volt problémamentes. A korabeli rajzok felnagyított reprodukciói, az eredeti felvételek képei megrendítő hatással tárják a néző elé a város pusztulását.

A bejárattal szemközti főhajó két oldalán a boltívekbe süllyesztve négy vitrin található. Baloldalt embernagyságú figurákon tűzoltó, katonai — tiszti, legénységi — önkéntesi stb. egyenruhák, felszerelések. A főhajó zárófalát beborító hatalmas méretű fotónagyítás hatását csak versidézettel lehet érzékeltetni :

„Feltartott kezekkel a templom, Fehér kendöt lobogtat a fa. Terpeszti dermedt ujjait a folyó.”

(Gyárfás Endre)

A középhajóban látható a mai Szeged makettje, amelyen szemléletes módon tanulmányozhatjuk a modern városrendezési elvéket. Itt az élő bizonyíték, hogy az újjáépítés terveit készítő Lechner Lajos (1833—1897) mind a mai napig érvényes városfejlesztési program alapjait rakta le.

Főhelyen találjuk a Magyar Vízügyi Múzeum által erre az alkalomra tervezett és készíttetett automatizált fénygrafikát, amely a katasztrófa naponként és óránként változó helyzetét jeleníti meg alulról világított térképen, fgy még a laikus is pontosan tudja követni az árvíz fordulópontjait, főbb eseményeit.

A jobb oldali hajó — hasonlóan a bal oldalihoz — szimmetrikus fotómontázzsal indul, de itt a pusztulás képeit az újjáépítés váltja fel.

A befejező egyharmad rész is a Magyar Vízügyi Múzeum anyaga és munkája. Magvas bevezető szöveg tájékoztatja a látogatókat a vízügyi ágazat által végzett — immáron befejezett — szegedi munkálatokról. A három vitrinben öt olyan remek hajómodell várja a nézőt, mely — ha vázlatosan is, de — felöleli az elmúlt 150 év munkahajóinak történetét. (Verancsics Faustus medertisztítója, Castor kotróhajó, kőszállító és a X. jégtörő.) Szinte erre a kiállításra készült hét partvédelmi hajómodell tájékoztat azokról a különböző műszaki megoldásokról, amelyek fejlődéstörténeti sorrendben tárják a néző elé ezt a speciális, igen fontos vízügyi munkaterületet.

Külön kell szólnunk a menetirány bal oldalán elhelyezett tablósorról, amely az emlékezetes 1970-es árvizet és a qátvédelmet mutatja be kitűnően. A Maqyar Vízüqyi Múzeum kiállítási részét az is megkülönbözteti a többi résztől, hoqy frízként kézzel meqmunkált, népi motívumok — szűr, fafaragás, szőttes hatytyúminta — vonulnak végig a színes fotók felett. Ez az eredeti ötlet hagyománytisztelő tartalmat hordoz.

A vízügyi kiállítás a kiskörei vízlépcső egész falat betöltő léqifelvételével és előtte a centenáriumra befejezett úi szegedi partfal makettjével zárul. De az igazi, a méltó befejezést az Ady vers adja:

„Ki egyetlen, bús, vaksi szemmé Teszed testünk,

Szent festék, mellyel az egekre Lázadó, nagy képeket festünk Áldassál emberi Verejték.

Ez a teremtés s Isten-erőnek Emberi mása.

Minden izzadt ember egy-egy könnycsepp.

A Végzet könnyítő sírása:

Áldassál, alkotó verejték."

A kiállítás egy évig lesz nyitva. Megtekintése maradandó élmény. Nem fufó emlék, hanem visszacsalogató hívás.

Dr. Pataki Zoltán

Külföldi szaklapok

írják:

USA-ban a Tennessee völgyében méréseket végeztek és meghatározták a lehulló csapadékban található különböző szennyezést, továbbá a lefolyás vízminőségét a városok közelében. Megállapították, hogy a lefolyó víz minősége jelentős mértékben a csapadékban levő szennyezéstől függ, tehát a vízminőség-védelem tevékenységét ki kell terjeszteni a légköri szennyezés csökkentésére is. (Water Resources Rés.)

A nemzetközi vizsgálatok szerint a légkörből igen sok foszfor jut a felszíni vizekbe. Ghana-ban 3,3, Indiában 4,7 kg/hektár/év-re becsülik. Ezeket az értékeket mérésekkel igazolták, és megállapították, hogy a foszfor mennyiségének a 2/з-а májusban érkezett.

NDK-ban 6 évi fejlesztő munka eredményeként kidolgozták a rétegezett tározók és melyvízi tavak levegőztetésénék lehetőségeit. Számos kísérleti berendezés vizsgálati eredménye alapján olyan előnyös megoldást találtak, amelynek segítségével az egyébként már túlterhelt tavak öntisztuló képességét fokozni lehet. Kifejlesztették az alkalmas levegőztető berendezést is. (Wasserwirtschaft—Wassertechnik májusi száma.)

Izland hévizekben a leggazdagabb ország. A főváros Reykjavik lakásainak 80—90°/q-át a 78—140 °C hőforrások vizével fűtik. Vízminőség-védelmi és energiagazdálkodási szempontból egyre inkább törekednek a hévizek hasznosítására.

A Wasserwirtschaft 1979. évi márciusi számában közöltek szerint az NSZK-ban az atomerőművek felmelegedett hűtővizével tervezik egyes városok távfűtését megoldani.

■

Világszerte probléma a szennyvíziszap hasznosítása:

— az NDK-ban 1976-ban Minisztertanácsi határozatot hoztak a szennyvíziszap mezőgazdasági hasznosítására.

— az NSZK-ban évente 24 millió tonna háziszemét és 36 millió m3 iszap keletkezik a szennyvíztisztító telepeken. Jelenleg 19 működő komposztáló berendezésből 12-ben a szemetet szennyvíziszappal keverik, és a keletkezett iszap 50%-át a mezőgazdaságban hasznosítják. Kísérletek igazolják, hogy az előírások betartásával az ilyen trágyázás a növényzetre nem káros;

— az USA-ban a Sacramentói szennyvíztisztító telepen összegyűjtött iszapot is a mezőgazdaságban hasznosítják. Az eljárás gazdaságos voltát már igazolták, de a bűz miatt panaszok vannak. A Proc. ASCE J. Eng. Mech. Div. legutolsó számában a szerzők leírják a bűz vizsgálatát, eredetét, és eltávolításának módját.

11