Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-08-01 / 8. szám
a politikai és állami határozatokat, az éves és a középtávú terveket, hogy sehol ne hátráltassuk, hanem segítsük társadalmunk és népgazdaságunk fejlődését, és javítsuk a helységek és bennük a vállalatok és az egyes emberek közérzetét" — fejezte be tájékoztatóját Gergely István államtitkár. Ezután Dr. Gerda Sándor foglalta össze az OVH Pártbizottságának megalakulásáról, az 1976 óta végzett munkáról, a tennivalókról — elsősorban a személyzeti- és kádermunkáról — és a pártszerveknek a gazdasági építőmunkát irányító, ellenőrző, segítő feladatairól való összegezését. A tájékoztatók után kötetlen beszélgetés kezdődött. Az OVH vezetői Lázár György kérdéseire válaszoltak, és meghallgatták eligazító, értékelő szavait aktuális gazdasági kérdéseinkről. A tárgyalást követően Lázár György megtekintette az ,,Új partok között” című filmet, amely a Nagymaros—Gabcikovói vízlépcsőrendszert ismerteti, majd megtekintette az épülő Északpesti szennyvíztisztító telepet. Az építéshelyen Bándy Iván, a Vízépítőipari Tröszt vezérigazgatója, Rymorz Pál, a Fővárosi Tanács Közmű- és Mélyépítési Főigazgatóságának vezetője és Pékár István, a Vízügyi Építő Vállalat igazgatója ismertette a végső kiépítésben 560 ezer m3/nap kapacitású telep építését, jelentőségét és funkcióját egyfelől a főváros csatornázásában, másfelől a Duna vízminősége szempontjából. Lázár György hosszan elbeszélgetett a jelenlevő Leonyid Szergejevics Jagodovszkijjal, a szovjet nagykövetség gazdasági tanácsosával a telep építéséhez adott szovjet segítségről. Kölcsönös megelégedéssel állapíthatták meg, hogy a pontosság, készségesség, az elvtársi-baráti együttműködés jó példája ez a beruházás. A Minisztertanács elnöke ezután a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központba látogatott, ahol Stelczer Károly igazgató és Baranyi Sándor, a pártszervezet titkára fogadta a magas rangú vendéget. A VITUKI igazgatója ismertette az intézet munkáját, a tudománypolitikai irányelvek érvényesülését a vízügyi kutatásban. Az Országos Vízjelző Központban Polgár István, az ÁBKSZ igazgatója adott ismertetést az ár- és belvíz elleni védekezés operatív feladatairól, a szervezet működéséről. A hidraulikai laboratóriumban dr. Starosolszky Ödön szakértő kalauzolásával tekintette meg Lázár György és kísérete a szigetközi talajvízháztartás tanulmányozására készült elektromos analóg mo-Vendégek az Országos Vízjelző Szolgálatnál delit, a balatoni partfal, a dunakiliti hajózsilip és duzzasztómű, a Nagymarosi vízlépcső kialakításával, valamint a Kiskörei tározó vízminőségi vizsgálatával kapcsolatos, munkában levő kismintakísérleteit. A kora délutáni óráktól tartó program jól szemléltette a vízügyi ágazat tevékenységét. Erre utaltak Lázár György szakmai mélységet tükröző kérdései és eIisfinerő szavai. R. Gy. Minél több szakember legyen közös erőfeszítéseink résztvevője A vízgazdálkodás népgazdasági ágának tudományos-társadalmi háttere a MAGYAR HIDROLÓGIAI TÁRSASÁG. A Magyar Hidrológiai Társaság 1949. január 26-án vált önállóvá az 1917-től működő Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályából. Az önálló Társaság, mint a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének tagja működik ettől az időponttól. A Társaság tagsága az alakulás időpontjában 404 tagból állt. Tagjaink mérnökök, meteorológusok, biológusok, vegyészek, geológusok, orvosok, agrármérnökök, tanárok stb. voltak, mindazok, akik a vízzel tudományos kutatói, oktatói, tervezői, 'kivitelező építési, államigazgatási területen kapcsolatban voltak. Az 1949. januárjában elfogadott alapszabály szerint a Társaság célja „a vízi és rokontudományok területén működő műszaki és tudományos szakemberek tömörítése; a Társaság munkáján keresztül a szakemberek tudományos fejlesztése, továbbképzése és a magyar vízi tudományok előbbrevitele. A magyar vízgazdálkodási terv, a bányászat és gyógyászat hidrológiai kérdéseinek tudományos és műszaki kimunkálása társadalmi vonalon; tudományos előadások és értekezletek megszervezése; külföldi műszaki kapcsolatok ápolása és kifejlesztése; a vízi tudományos szakirodalom magas fokra való kifejlesztése és terjesztése, a műszaki és tudományos szakemberek társadalomtudományi és általános műveltségi színvonalának emelése”. Az önálló tudományos egyesületté szerveződést követően, a szakmai igényeknek megfelelően szakosztályok szerveződtek, melyek fokozatosan lefedték a vízgazdálkodás valamennyi szakterületét. Jelenleg a Társaság szakmai munkája 12 szakosztályban folyik, melyek saját területükön országos koordinációt is végeznek. Ezek: az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Szakosztály a Balneotechnikai Szakosztály a Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szakosztály a Hidrogeológiai Szakosztály a Közgazdasági Szakosztály a Limnológiai Szakosztály a Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztály a Szennyvíz Szakosztály a Vízellátási Szakosztály a Vízépítőipari Szakosztály a Vízgazdálkodási Szakosztály és a Vízkémiai és Víztechnológiai Sza kosztály. Az elmúlt 30 év folyamán a Társaság országos szervezetté terebélyesedett, a megyékhez, illetve a vízügyi igazgatóságok működési területéhez kapcsolódva területi szervezeteink alakultak. A területi szervezeteken belül kisebb egységek a körzeti csoportok, illetve újabban az üzemi szervezetek. Ma az országban az alábbi területi szervezeteink működnek; Bajai Területi Szervezet, Baja Baranya megyei Területi Szervezet, Pécs Békés megyei Területi Szervezet, Gyula Borsodi Területi Szervezet, Miskolc Debreceni Területi Szervezet, Debrecen Győri Területi Szervezet, Győr Heves megyei Területi Szervezet, Eger Középdunántúli Területi Szervezet, Székesfehérvár Tolna megyei Körzeti Csoport, Szekszárd Nyíregyházi Területi Szervezet, Nyíregyháza Nyugatdunántúli Területi Szervezet, Szombathely 3
