Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1979-08-01 / 8. szám

Lázár György miniszterelnök kíséretével az épülő északpesti szennyvíztisztító építkezésén

értelmében behatóbban foglalkoznak az ipari vízgazdálkodás kérdéseivel, így a víztakarékos és kímélő technológiák alkalmazásával is, hiszen az iparvállalatok igénylik mai vízhasználataink 55—60%-át, és az élővizek szennyezésében is közel hasonló arányt képviselnek.

Az árvízvédelmi tevékenység aíapelveként említette, hogy ne nyugtalanítsuk a közvéleményt, a védekező munka ne vonjon el indokolatlanul erőket a termelőmunkából, sőt a jól képzett és felszerelt árvízvédők is — árvízbéke időben — hasznosan dolgozzanak. Megemlítette ugyanakkor: nem indokolt az a nyugalom, ami az ez évi árvíz idején volt tapasztalható a lakosság és egyes helyi szervek részéről.

A települések vízgazdálkodásának ismertetése fontos helyet foglalt el Dr. Gergely István beszámolójában, mert csak politikai értékrenddel mérhető jelentőséget ad e feladatoknak, hogy az otthon- és munkahelyi kultúra, a településfejlesztés, a lakásépítési és egyéb nagy társadalmi programok elemi infrastrukturális tényezői. Közüzemi vízművekre támaszkodik a termelő és szolgáltató ipar jelentős része, ugyancsak közcsatornahálózatba engedik szennyvizük zömét is. A közintézményi és ellátóhálózat — a kereskedelem, a szállítás — igényli a vízszolgáltatást és termeli a szennyvizet. A települések életének szerves és órákra sem elengedhető része a víz. Pártunk életszínvonalpolitikájának becsülendő eredménye,

A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központban modellkísérlet megtekintése

hogy a korábban alig számottevő — vízszolgáltatás alig negyed század alatt tömeges ellátássá fejlődött. Vezetékes vízellátásban részesül a lakosság 72%-a. A csatornázott területen élők aránya is 40%. A társulati program nyomán — a helyi és lakossági erőforrások koncentrálásával — ma már 1200 községben van vezetékes vízellátás. A kommunális vízellátás terén szinte „utolértük" magunkat: az ellátás — nemzetközi összehasonlításban — gazdasági fejlettségünkkel arányban álló — hangsúlyozta Dr. Gergely István államtitkár, majd hozzátette:

Sajnos, ez az önmagában kedvező megállapítás csak a főarányokra igaz. Ma még T800 községben — jórészt az aprófalvakban — nincs vezetékes vízellátás, köztük 900 közegészségügyileg veszélyeztetett. Ezek közül mintegy 150 település vízellátása azonnali intézkedést követel. A területi ellentmondások is feszítőek. A tervidőszak végére ugyanis Bács-Kiskun, Borsod, Nógrád és Szabolcs megye ellátottsági aránya még 60% alatt marad, szemben például Hajdú-Bihar, Szolnok és Veszprém megye 90% fölötti ellátottságával. Csatornázásban és szennyvíztisztításban is jogosak a nagyobb igények. A vízkészletek minősége szempontjából égetően fontos, hogy a vízellátás és csatornázás közti „olló" nyílását megakadályozzuk, majd egyensúlyt hozzunk létre. A közcsatornahálózaton elvezetett szennyvíznek is csupán 30%-a kerül vissza tisztítva az élővizekbe. E téren is fokozatosan előbbre kell lépni, előtérbe állítva a koncentráltan szennyező nagyvárosokat, azokat a területeket, ahol a vízminőség már erősen leromlott és a nagy üdülőterületeket, elsősorban a Balatont.

„Tevékenységünk során — úgy ítélem — kedvező összhangban, jó együttműködésben, a helyi pártbizottságokkal és a tanácsokkal közösen munkálkodunk. Tartalmas, jó a kapcsolat a fővárosi pártbizottsággal és a tanácsokkal, csakúgy, mint a vízgazdálkodásban illetékes szervekkel. Az V. ötéves tervben tervezett 10 milliárd forintnyi fővárosi vízügyi fejlesztést, küszködve a fővárosi nehézségekkel, példás rendben, szervezetten végzik. Úgy vélem, minden minősítésnél többet mond, hogy az idei májusi kánikulában több hétig, mindennap rekordot döntve — gazdasági és politikai, közhangulati károsodások nélkül elégítették ki a vízigényeket” — mondta tájékoztatójában az OVH elnöke.

Befejezésül felvázolta a vízügy nemzetközi kapcsolatainak helyzetét és a vízügyi export lehetőségeit.

„Gazdálkodó, irányító, fejlesztő és szolgáltató feladataink nehezek, lehetőségeink korlátozottak. Igyekszünk anyagi és emberi lehetőségeinkkel jól sáfárkodni, hogy feladatainkat megoldjuk. Ehhez — a tudományt, a műszaki haladást és a munkafegyelmet is segítségül hívjuk. Jó feltétel a vízügyi dolgozók szorgalmas és jól képzett derékhada. Olyan 100 ezer fős gárda, amelyet a nagy próbatételek, az árvizek, az aszályok és a munkájukban való egymásrautaltság kovácsolt össze. Igyekszünk feladatainkkal szinte naponta együtt nőni, maradéktalanul teljesíteni

2