Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-05-01 / 5. szám
nácsköztársaság ellen, és május első napjaiban mindenütt elérte a Tisza vonalát. A Tisza jobb partján a Vörös Hadsereg, a bal parton a román hadsereg foglalt állást. Az 1919. évi árvíz közvetlen oka a Tisza, Szamos és a Körösök vízgyűjtőjén április 24. és május 7. között lehullott mintegy 200 mm csapadék volt. A három folyó árvizét a Tisza középső és a Hármas-Körös alsó szakasza még az áprilisi árvizek által feltöltött mederrel fogadta. A Tisza árvizét növelte a Bodrog nagy vízhozama is. A Körösökön és mellékágaikon mindenütt maximális árvíz alakult ki. A Tisza és Körösök árhulláma Csongrád térségében találkozott. A Közép-Tiszavidéken az árvíz május 3—15. között fejlődött ki teljes nagyságában. Az árvédelmi társulatok és az önálló védekezési jogú Szolnok város, valamint az ideiglenes gátakkal védekező községek, a frontvonallá vált Tisza két oldalán, szinte erejüket meghaladó védelemre kényszerültek. A hadműveleti érdekek miatt a telefonvonalat a katonaság — mindkét oldalon — lefoglalta, s árvízvédelmi célokra csak korlátozottan használhatták. A védekezést irányítók a várható árvíz magasságáról előrejelzést nem kaptak. A töltések erősítésén dolgozók a szembenálló csapatok állandó puska-, gépfegyver- és ágyútűzének voltak kitéve. Az árvíz tetőzése Tiszaroff—Szolnok térségét május 12—13-án érte el. Ez időre az árvédelmi helyzet már aggasztóvá vált: május 6-án a Körös mellett, Szelevény fölött átszakadt az úgynevezett Gatyaszári töltés, a betört vizet csak egy mögöttes, régi töltés rögtönzött erősítésével tudták lokalizálni; május 10-én Sarud felett, a Laskópatak bal parti töltését, a magyarádi gátat egész hosszában áthágta az árvíz, s 30 m hosszban át is szakadt, a víz továbbterjedését a lőrincfalva—poroszlói úton húzott nyúlgáttal akadályozták meg; május 10—11-én Tószeg és Várkony között a magaspart hajlatain ömlött át a víz, majd a Várkony és Vezseny közötti községi töltés 20 m széles szakadásán kitört árvíz 12 400 kát. holdat öntött el Tószeg, Várkony, Vezseny, Karajenő, Újkécske határában; május 13-án reggel Zagyvarékas és az Abonyi úti megállók között a vasúti töltésen átcsapó árvíz miatt a vasúti forgalmat be kellett szüntetni Szolnok és Újszász között. Ebben a térségben mintegy 9000 kai- hold került víz alá. Az elárasztott terület 22 000 kát. holdra becsülhető. Ezekben a napokban Szolnok felett mindkét oldalon már közvetlen gátszakadás veszélye fenyegetett. A jobb parton a szélvihar által okozott hullámverésben 700 fm hosszban leszakadt a téglaburkolat és a földrézsű több helyen a töltés közepéig eltűnt. A bal parton a taskonyi üllő-tó áttöltésében keletkezett 30 m-es gátcsuszamlás. Egyes gátszakaszokon az árvíz 50—60 cm-re megközelítette a töltés koronáját. A vízzel teljesen körülzárt Zagyvarékas körgáttal védekezett. Szolnok város ideiglenes tiszai és zagyvái gátjainak erősítésén napokon át ezrek dolgoztak, a román tüzérség ágyúzása közben. A védekezés ideje alatt a harci tevékenység mindkét oldalon állandó volt. Tiszabő mellett 6 árvédekező munkás megsebesült. Az egyre emelkedő árhullám hirtelen tetőzése akkor következett be, amikor május 13-án éjjel 2 órakor teljesen váratlanul, de — lehetne mondani — a legmegfelelőbb időben és helyen, Tiszasas határában, átszakadt a Szolnok— Csongrádi Arm. Társulat töltése. A 150 m széles szakadáson át kitörő árvíz a Tisza—Köröszugban 16—18 000 kát. hold árterületet öntött el. Ezzel 38—40 000 kát. holdra emelkedett az elöntött terület nagysága. A gátszakadás hatására az árhullám Csongrádnál május 13-án reggel 929 cm-rel, az előző maximum felett 62 cm-rel tetőzött, majd két nap alatt 69 cm-t apadt. Május 14-én tetőzött Szolnok 882 és Tiszaroff 926 cm-es vízállással. A Közép-Tiszavidéket fenyegető gátszakadások veszélye 2—3 nap alatt megszűnt. Ezzel Szolnok város és Zagyvarékas is megmenekült, Csongrád város és Mindszent árvédelmi helyzete jelentősen megjavult. Az áldozatul esett Tisza-Köröszug az egész Közép-Tiszavidéket felmérhetetlen pusztulástól és szenvedéstől mentette meg. A legkritikusabb árvédelmi helyzetben mint vésztározó működött. Az 1919. évi árvíznek ez az egyik tanulsága. A gátszakadás körülményeit és részleteit a Csongrád térségének árvédelmi munkáit irányító kerületi felügyelő 1919. augusztus 25—29-i szemléjének jegyzőkönyvéből ismerjük. A csongrádi Tisza-szakaszon harcoló vörös tengerészek egyik osztaga — valószínűleg Alpárról — 13-án éjjel áthajózott a bal partra, s Tiszasas mellett a töltést három robbantással átszakította. Ezt az akciót a Vörös Hadsereg északi hadjárata előtt végrehajtott figyelemelterelő harci cselekmények egyikének kell tekinteni. Erre utal a „Proletár Hadsereg” című újság május 27-i száma ,,... második kísérletre sikerült a robbantás ... annak az osztagnak az volt a feladata, hogy a Tisza gátját átszakítsa és a románok által megszállott területet a Tisza vizével elárassza”. Az 1919-es nagy árvíz másik tanulsága: a munkások, a kirendelt közerő, a műszakiak, a mérnökök önfeláldozó munkája és a Vörös Hadsereg egységeinek s a direktórium tagjainak segítő és közreműködő készsége, mellyel a Közép-Tiszavidék népe az 1919. évi árvíz elleni nehéz küzdelmét sikeresen megvívta. Tisztelet az 1919. évi árvédekezés polgári és katonai hősei emlékének! Nemes Gerzson Kisminta kísérlet segíti a Zagyva tarozás vízrendezését Lapunk 1978. évi 6. számában hírt adtunk a Tarján-pataki tározó építéséről, a Zagyva tározós vízrendezés munkáiról. A tározók ún. egyesített műtárgyai egy mütárgycsalád tagjai. A kisminta kísérlet célja volt a számítás ellenőrzése, a műtárgy alatti meder helyes kialakítására javaslat kidolgozása. A modellt 1:15 torzítatlan méretarányban készítették el. A modellkísérlet alapján megállapítható, hogy egy elvezető cső alkalmazása esetén a műtárgy potenciális vízszállító képessége nincs kihasználva, ezért javasolt legalább két átvezető csövet alkalmazni. Több átvezető cső esetén pillérszerüen célszerű a csövek közötti választófalat kialakítani. Maximális vízszállításnál a sebesség a 10 m/sec-ot is eléri. A kilépő víz 7—10 m távolságig sugár jellegű, alvízszint süllyedést okoz, melynek következtében a medret védő vizpárna magassága csökken. A nagy sebesség a medret nagyon igénybe veszi, kimosódás keletkezhet, melyet a tervezett Remo-matracok rugalmasan követnek. A meder kőszórásos biztosítása esetén hagyma alakú kimosódás keletkezhet. A műtárgy alatti védelemmel ellátott és nem védett meder csatlakozásánál célszerű további kőszórást alkalmazni. A kisminta kísérleteket a VITUKI II. sz. Vízépítési Intézete végezte. A költségeket — 220 ezer forintot — az Országos Vízügyi Hivatal biztosította. A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság Vízgazdálkodás Fejlesztési Osztálya és a VITUKI a kísérletek során szorosan együttműködött. Az építési tapasztalatok, és a kisminta kísérlet lehetőséget teremtenek a műtárgy későbbi, esetleges tipizálására. 11
