Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)

1978-02-01 / 1. szám

20 ezer hektár erdőt irtanak ki, 40 ezer hektáros területet dré­­neznek, öntözésre 3 ezer hektárt rendeznek be és 1 millió 200 ezer tonna tőzeget termelnek. E munkák erdőirtással kez­dődnek, amelyet teljesen gépe­sítettek. Ezután speciális gépek­kel kiforgatták a néha 10—15 m3-es köveket, majd a gyöke­rekkel együtt a táblák szélén kupacokba gyűjtik. A terepren­dezés után a teljes területet alapcsövezik, amelyen keresztül a talaj vízháztartását szabályoz­zák, de több helyen alkalmaz­­• nak esőztető öntözést is. A ta­lajt tőzeggel javítják és ezután átadják terítésmentesen a ter­melőknek üzemeltetésre. A tőzegtermelésről külön is érdemes szólni :a mocsarat le­csapolják, kiszárítják, eltávolít­ják az erdőt és gyepet, ezzel 3—4 m vastag tőzegréteget nyernek. Körülbelül 50 méte­renként csatornát ásnak, és megcsapolják a talajvíz szintjét. A tőzegréteg felső tíz centimé­terét ezután traktorok vontatta speciális munkagépekkel meg­forgatják, hogy a tőzeg porrá száradhasson. Ezt azután gépek­kel összehúzzák bakhátakba, s egy másik célgép fölszedi ha­talmas tartályokba, kocsikba tölti, majd deponálják. Innen szállítják a porrá száradt tőze­get exportra és a mezőgazdasági üzemekbe. A kolhozokban a tő­zeget alomnak használják, amely megszívja magát trágyalével, kitűnő komposzt válik belőle, s a meliorációs munkáknál ezt használják fel talajjavításra. A termővé tett területeket az ál­lam átadja a mezőgazdasági nagyüzemeknek, s a meliorációs munkákért nem számol fel sem­mit. Beszélnünk kell a polderek­­ről, azaz a tengertől elhódított területekről is. A Parnu melletti ,,Audru”-poldernél egy nyolc­kilométeres árvédelmi töltéssel kizárták a tengert, így 560 hek­tárnyi termőterületet nyertek. A tenger szintje alatt három méterrel levő területet is ren­dezték, alagcsövezték, amelyből Tallinn — Szolnok testvérvárosa 325 hektárt esőztető módon ön­töznek. Mindezeket a meliorációs és vízgazdálkodási munkákat az „Észt Mezőgazdasági Technika” végzi. A vízgazdálkodási Mi­nisztériumra csak a beruházó és a műszaki ellenőr szerepe ma­rad. A kivitelezési munkákat te­hát egy kézbe összefogva vég­zik. Az „Észt Mezőgazdasági Technika” azonban a terepren­dezés, drénezés, tőzegtermelés mellett gépeket is ad a mező­­gazdaságnak. Korszerű szerviz­­szolgálattal, javítóműhelyekkel áll a rendelkezésünkre, szállí­tást is végez, biztosítja az al­katrészellátást, az állattenyész­tő telepek gépészeti berendezé­seit beszerzi és beépíti, sőt a kolhoz tagjainak házakat is épít. A termőföld fontosságát jól érzékelhettük a Tallinntól nem messze levő Május 9. kolhoz példáján. Az 1971-ben kilenc kisebb kolhozból összevont nagyüzem 9 ezer hektáron gazdálkodik. Ebből a területből azonban 3 ezer hektárt erdő borít, 2 ezer hektáron mocsár van, s mind­össze 4 ezer hektár művelhető, azaz területüknek még a fele sem. A jelenleg mocsár uralta területet viszont hét év alatt be akarják kapcsolni a termelésbe a már ismertetett módon. Környezetvédelem Észtországban még tiszták a folyók, mégis vizsgálják a vizek minőségét: óvják a környezetet. Ebben a magyarok is segítettek: az észtek által épített laborató­riumot magyar műszerekkel sze­relték fel. Nemcsak a fokozott iparosítás következményeitől óv­ják az észtek a folyók vizét, ha­nem a nagy állattartó telepek szennyvizeitől is. Ezeket a ha­talmas állattartó telepeket mos­tanában kezdik építeni, úgyhogy erősen foglalkoztatja a szakem­bereket a hígtrágya elhelyezése és hasznosítása, így érthető, hogy az észtek kíváncsiak ilyen irányú eredményeinkre, ha Szol­nok megyébe látogatnak. A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság dolgozói november 7-e alkalmával táviratban üdvö­zölték az Észt Szovjet Szocia­lista Köztársaság vízgazdálkodá­si dolgozóit, hírt adva arról, hogy a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított munkaver­senyben vállalásaikat becsület­tel teljesítették. Nagy Illés igazgató 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom