Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-10-01 / 4. szám
Vízügyi múltunk jelentősebb — a fejlődés mérföldköveit jelző — eseményei Magyar vízügyi történeti kronológia — dióhéjban mi. részt Az MTA Történettudományi Intézet szerkesztésében készült ,.Magyar Történeti Kronológia” vízügyi vonatkozású anyaga 1817-ben kezdték meg a vízszabályozásokat és ármentesítéseket előkészítő folyami felméréseket. Huszár Mátyás vezetésével és az általa kidolgozott felmérési és térképezési szabványok szerint (a Körösökön: 1817—1822) 1823-ban kezdték meg a Duna-mappációt — ugyancsak Huszár Mátyás vezetésével 1820—1825-ben épült a Sárvíz szabályozásával kapcsolatban az első öszszefüggő dunai védvonal Paks és Báta között — a Sárköz ármentesítésére. Az érintett szakasz mederátmetszései a hajóutat is megrövidítették (Beszédes József vezetésével). 1831. febr. 1-én indította meg a Széchenyi István közreműködésével alakult „Első Dunagőzhajózási Társaság” (a DDSG) a rendszeres hajóközlekedést a Dunán Bécs és Pest között: a Franz I. nevű hajójával 1833-ban Széchenyi Istvánt aldunaszabályozási kir. biztossá nevezték ki az Alduna hajózhatóvá tétele és a Duna-gőzhajózás útvonalának meghoszszabbítása érdekében. A munkálatok műszaki irányítója az Alduna vízrajzi felmérését végző Vásárhelyi Pál volt. A munka eredménye a hajózást leginkább akadályozó sziklák kirobbantása és az aldunai Széchenyi-út megépítése volt, amely átrakodással kapcsolatot teremtett az Alsó-Duna vízi útjával. 1833— 1840 között épült a Fehér-Körös bal partján Beszédes József tervei szerint az egykor 13 malmot kiszolgáló és ma is üzemben levő Aradi József Nádor Malomcsatorna (91,9 km hosszban, 70 köbláb/sec vízhozammal). 1834. ápr. 14-én haladt át az első gőzhajó: a DDSG „Argó” nevű hajója az Aldunán. Ezzel megindult a rendszeres gőzhajózás a Duna egész hosszában: Bécstől Galacig, majd a következő évben — a „Maria Dorothea" üzembe állításával — egészen Konstantinápolyig. 1834— ben állították üzembe az első hazai gőzkotrót, a Vidrát, amelyet Széchenyi rendelt Angliában. A szerelés vezetője és a hajó gépésze Clark Adóm, a Lánchíd későbbi építője volt. 1835— 1836-ban épült — Széchenyi István kezdeményezésére — az Óbudai Hajógyár és Télikikötő. A Hajógyár az első dunai hajógyár és egyben az ország első nehézgépipari üzeme volt. Ma is működik és már a 19. sz.ban jelentős külföldi rendeléseket teljesített. 1838-ban a márciusi jeges árvíz Esztergomtól Szabadszállásig végig pusztította a Duna völgyét. Az árvíz áldozatául esett Pest és Óbuda nagy része is. A halálos áldozatok száma meghaladta a 150-et, az anyagi kár pedig a 70 millió (akkori) forintot. 1838-ban készült el — a Lányi-féle Tisza-felmérés során — a Tisza ősi árterületének részletes kimutatása, amely szerint a Tisza-völgy árvíz járta területe: 2 766 678 kh volt. Az 1840-es években mozgalom indult a magyar műszaki felsőoktatás korszerűsítése érdekében. Az uralkodó azonban a sürgetett önálló Műegyetem helyett csak egy középfokú ipartanoda: a József Ipartanoda felállítását engedélyezte (1846). 1848-ban Eötvös József korszerű Műegyetem felállítását tervezte. Tervét az önkényuralom a Mérnöki Intézet és az Ipartanoda egyesítésével hajtotta végre az utóbbi szintjén (1856). Ezzel egy ideig szünetelt az egyetemi mérnökképzés és a mérnöki oklevelek kiadása. (Előzmény: 1782.) 1842—1844-ben az ismétlődő árvizek hatására szervezték meg a felső és közép-tiszai érdekeltségek az első tiszai társulatokat (1842—1844) és terveket készítettek a veszélyeztetett partszakaszok ármentesítésére. 1845-ben a helyi érdekeket szem előtt tartó és vitatott Tisza-szabályozási tervek a nádori bíróság elé kerültek. Ezt az alkalmat használta fel Széchenyi arra, hogy a céltalan helyi kezdeményezések helyett a Tiszavölgy egységes rendezésének kérdését tűzze napirendre és megbízza Vásárhelyit a szabályozási tervek elkészítésével. Vásárhelyi a Felső-Tisza egységes szabályozásának tervét 1845. júl. 8-án nyújtotta be. 1845. szept. 27-én Széchenyi István, mint a közlekedési bizottmány elnöke (és Tisza-szabályozási kir. biztos) agitációs és szervező körútra indult, hogy az érdekelteket megnyerje a Tisza egységes szabályozásának és a munka végrehajtására megszervezze a tiszavölgyi társulatokat. 1846. jan. 20-án alakították meg az érdekelt parti birtokosok — Széchenyi kezdeményezésére és szervező munkájának eredményeképpen — a Tiszavölgyi Társulatot a Tisza egységes szabályozásá ra. 1846. márc. 25-én terjesztette elő Vásárhelyi Pál a Tisza-szabályozás általános tervét a Helytartótanács és 1846. ápr. 6-án a Tiszavölgyi Társulat Központi Választmánya elé. 1846. júl. 18-án indult Széchenyi István második tiszai szervező kőrútjára, amelyre a tervek felülvizsgálatára felkért szakértőt, Paleocapa Péter velencei építési főigazgatót is magával vitte. A körút során 1846. aug 27-én a Dob—szederkényi átmetszés és az azt kísérő — később Széchenyiről elnevezett — tiszadobi töltés építésének első kapavágásával megkezdődött a Tisza-szabályozás munkája. 1846. okt. 18-án bocsátották vízre — a kezdeményező Széchenyi István születésnapján — Balatonfüreden az első balatoni gőzhajót: a Kisfaludyt. 1856-ban a „Technikai Intézetet" „József-Műegyetemmé" (Polytechnikummá) szervezték, de korszerű működésének feltételeit nem biztosították. Erre csak 1871/72-ben a Műegyetem Pestre költöztetésekor került sor. (Egyetemi önkormányzat, egyetemi szervezet és a mérnöki oklevelek adományozásának joga.) 1856-ban épült az újjáépített Ferenccsatorna dunai torkolatában az ország — és egyben Európa — első beton zsilipje: a Bezdáni-zsilip. (A betonépítés úttörője Mihalik János munkája.) Az 1863. évi aszály — és az 1860-as évek első felében uralkodó szárazság — hatására felébredt az érdeklődés az öntözés iránt: rétöntözéseket rendeztek be a Sárvíz mentén és tervek készültek a Tiszántúl öntözésére ill. egy Tiszántúli öntöző- és hajózó-csatornára. 1863-ban nyitották meg a Balaton vízszintjének szabályozását szolgáló Siófoki-zsilipet, amely azóta ismételten átépült. 1866-ban fúrta Zsigmondy Vilmos bányamérnök az ország első tudományos alapon telepített artézi kútját (Harkányban). Az ezt rövidesen követő több ezer artézi kút biztosította egészen napjainkig az Alföld egészséges ivóvízzel való ellátását. 1868—1870 között épült Pest város első vízműve W. Lindley angol mérnök tervei szerint. 1870-ben szervezték a Meteorológiai Intézetet, amely 1871 óta adatait napi és havi jelentésekben ill. évkönyvben közli. Károlyi Zsigmond (Folytatjuk) 27
