Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-09-01 / 3. szám
Kell a kommunisták személyes példamutatása Az MSZMP OVH Pártbizottság Végrehajtó Bizottságának munkájáról Az MSZMP OVH Pártbizottságának Végrehajtó Bizottsága múlt hó 28-án tárgyalta az MSZMP KB Tudománypolitikai irányelveinek érvényesítése a vízgazdálkodás területén tárgyú előterjesztést. A napirend tárgyalásán meghívottként részt vett Tétényi Pál akadémikus a Tudománypolitikai Bizottság titkára, Rakusz Lajos, az MSZMP KB Tudományos és Közoktatási osztályának munkatársa, dr. Fehér Józsefné, a Budapest I. kerületi Pártbizottság titkára és Budai Béláné, az I. kerületi Pártbizottság munkatársa, az MSZMP OVH Pártbizottság instruktora. Az OVH állami vezetését Dr. Breinich Miklós, az OVH első elnökhelyettese képviselte. Az előterjesztés munkabizottságának vezetője és egyben a napirend előadója dr. Kovács György, az OVH vízgazdálkodásfejlesztési főosztály vezetője volt.* A munkaülésen Gerda Sándor, az MSZMP OVH PB titkárának megnyitó, üdvözlő szavait követően dr. Kovács György szóbeli tájékoztatást adott a munkabizottság tevékenységéről. Felhívta a figyelmet az előterjesztést megalapozó tanulmányra. Az előterjesztés célja: a K + F tevékenység korszerűsítésére a vízgazdálkodásban hozott eddigi intézkedések mennyiben felelnek meg az MSZMP KB tudománypolitikai irányelveiben felsorolt követelményeknek. Az előterjesztők a K+F munka megoldandó feladatait, a vízgazdálkodási ágazat célkitűzéseiből a népgazdaságnak a vízgazdálkodással szembeni elvárásaiból vezetik le. Néhány példával kiemelik, hogy a K + F munka már eddig is hasznos volt. Az előterjesztésben, a munkaülések vitáiban világossá vált; az MSZMP KB Tudománypolitikai Irányelveinek érvényesítésére hozott addigi intézkedések helyesek, az irányelvekkel összhangban állnak. A soron levő feladat: az intézkedések, a súlyponti feladatok végrehajtásával gyorsítsuk meg a К + F munka termelőerővé válását. Az előterjesztők vizsgálták a K + F munka irányítását és végrehajtását. Részletesen szóltak: — a K + F tevékenységet folytató szervezetek helyzetéről és fejlesztéséről, — oktatási és káderfejlesztési kérdésekről, — a К + F hatékonyságát növelendő információs rendszer továbbfejlesztéséről, — a K + F eredmények gyorsabb hasznosításának feltételeiről és — áttekintették a nemzetközi együttműködés továbbfejlesztésének feladatait. A vitát megelőzően húsznál több kérdés hangzott el. Néhány feltett kérdés: — a tudománypolitikai irányelvek hogyan segítették a feladatok megoldását? — a kutatás-irányítási és finanszírozási rendszer alkalmas-e, és sikerült-e megfelelően koncentrálni az anyagi és szellemi erőforrásokat? — a K + F tevékenységgel foglalkozók létszáma, szakmai összetétele és felkészültsége összhangban van-e a soron következő feladatokkal? — milyen az összhang a K+F tevékenység és a konkrét gyakorlati igények között? — az érdekeltségi viszonyok hogyan befolyásolják a К + F eredmények gyakorlati hasznosítását? — milyen a találmányok helyzete az ágazatban? — megfelelő-e az egyetemi tanszékekkel való kapcsolat és ott levő szellemi kapacitás kihasználása? Több kérdés kapcsolódott az ágazat számítástechnikai tevékenységéhez, a kutatók anyagi, erkölcsi érdekeltségéhez és a K + F eredmények gyorsabb gyakorlati alkalmazásához. A résztvevők sokoldalúan közelítették mind az ágazatban folyó K+F tevékenységet, mind pedig azt, hogy az előterjesztés hogyan tükrözi a K+F munka jelenlegi helyzetét és mennyire helyesen határozza meg a feladatokat. Az eszmecsere megállapításai a teljesség igénye nélkül: Megfogalmazódott: a K + F tevékenység nemcsak kutatási-műszaki-gazdasági, hanem jelentős mértékben társadalmi folyamat is. A kutatáspolitikai és fejlesztési célkitűzések megvalósításának egyik feltétele, hogy a műszakigazdasági és a társadalmi vonatkozásokat egységben ragadjuk meg. Ebből következik a tudati és szemléletbeli tényezők szerepének jelentősége is. Megfogalmazódott, hogy a konstruktív tudományos viták folytatása az elért eredmények érdemi megvitatása és minősítése, az esetleges szervezeti személyi jellegű ellentmondások, konfliktusok megoldása csakis elvi alapokon nyílt demokratikus munkahelyi légkörben történhet. Ezt a gazdasági és politikai vezetés magas szintű együttműködésével, együttgondolkodásával lehet megvalósítani és fenntartani. Megfogalmazódott, hogy a К + F tevékenység és a gyakorlati igények összhangjára kell a legnagyobb figyelmet fordítani. A kommunisták személyes példamutatásának fontosságát több hozzászólás kiemelte. Szükséges, hogy az elméleti tudás az eddiginél jobban érvényesüljön a gyakorlatban, amit egyrészt a kutatás gyakorlatiasságának fokozásával, másrészt szakemberek fogadókészségének növelésével érhetünk el. A K+F munkához elengedhetetlen: az irányítási tevékenység a kutatás-fejlesztés gyakorlati alkalmazás teljes folyamatát átfogni, s ahol indokolt, az érdekeltséget, az együttműködés rendszerét meghatározni. A nemzetközi együttműködés minden területén törekedni kell arra, hogy azok konkrét céljai is szorosan kapcsolódjanak a К + F tervekhez. Több hozzászólásban megállapították, hogy az előterjesztés helyesen határozza meg a feladatokat. Javaslat hangzott el: célszerű lenne a feladatokat a végrehajtás különböző szintjén is csoportosítani. Gerda Sándor elvtárs összefoglalójában kiemelte: a tudománypolitikai irányelvek érvényesülésének áttekintését a VITUKI, majd a VGI beszámoltatásával kezdtük, és most az irányelvek érvényesülését átfogóan napirendre tűzhettük. A tudománypolitika végrehajtása eszköze és feltétele annak, hogy a K + F munka eredményei termelőerővé váljanak. Hangsúlyozta: az intenzív fejlődés követelménye a К + F munkán belül is jelentkező egyik fontos feladatunk megszüntetni a helyes értelmezésével és tennivalóival kapcsolatban tapasztalható bizonytalanságot. Októberben sorra kerülő pártbizottsági ülésre a VB-n elhangzottak alapján kiegészített anyag kerül. Ezt követően a teljes anyagot közreadjuk. Hahn Gyula * A munkabizottság tagjai: Dániel József, Dobos Alajos, Gerencsér Árpád, Hahn Gyula, Dr. Haszpra Ottó, Dr. Illés István, Jakus Vendel, Kiss Jenő, Kocsis Árpád, Makrai Mihály, Marczell Ferenc, dr. Marjai Gyula, dr. Muts Rudolf, dr. Papp Ferenc, dr. Simádi Béla, dr. Stelczer Károly, Zorkóczy Zoltán. 13
