Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-02-01 / 1. szám
13. táblázat A belföldi vízi szállítás aránya az összes szállításból (%) Ország 1950 1955 1960 1965 1970 BNK 1,8 1,5 0,9 0,7 0,6 MNK 7,9 7,4 6,9 6,4 6,2 NDK 4,4 3,3 2,4 1,9 1,8 LNK 0,6 1,1 0,8 0,9 1,0 RSZK 3,0 2,5 1,4 1,1 0,8 SZU 6,7 6,0 5,5 5,0 4,7 CSSZSZK 4,4 4,5 3,5 3,1 2,5 NSZK 18,0 15,0 14,4 13,1 12,1 Franciaorsz. 5,9 4,4 3,6 3,3 3,1 Kanada 24,8 20,7 18,7 14,8 13,8 USA 10,7 13,2 11,6 11,5 11,3 14. táblázat Csatornázás fejlődésének prognózisa. A csatornával ellátott lakosok arányának növekedése az összes lakos százalékában kifejezve (%> Ország 1970 1975 1980 1985 1990 BNK 29 42 55 65 73 MNK 26 34 48 60 70 NDK 60 64 68 75 83 LNK 59 65 73 81 87 RSZK 17 24 33 49 60 SZU* 60 70 75 85 90 CSSZSZK 45 51 58 64 70 Európai átlag 60 — — — 75 * Az adatok városokra és ipari településekre vonatkoznak. vízi erőművekben termelt villamosetnergia-meninyiség, Romáraiéban csaknem 45jszörösen, Bulgáriában és a Szovjetunióban 10-szeresen, az NDK-ban és Magyarországom több mint 3-szorosain. 1973-ban az energiatermelés Bulgáriában 2565 millió kWó, M'aigyarországora 100 millió kWó, Romániában 7548 millió kWó, Lengyelországban 1919 millió kWó, Csehszlovákiában 2420 millió kWó, az NDK-ban 1260 millió kWó és a Szovjetunióban 122 345 millió kWó volt. A KGST-tagállamok villamos energia termelésében a vízi erőművek részesedése 11—14% volt. (12. táblázat) A termelés növekedése ellenére a távlatban a vízenergia-termelés hányada az ösezenergia-termelésben csökken. A Szovjetunióban például, ahol 1990-re a vízerőművek energiatermelését 1965 évhez viszonyítva 6,6-szorosra fkívánják növelni, bsökken a vízienerigia-termelés aránya az összenergia-termelésben, szemben a hő- és atomierőművek termelésével. A vízi erőműveknek főleg a csúcsigények kielégítésében és az üzemzavarok áthidalásában lesz szerepük. Ez különösen a szivattyús vízerőművek nagyarányú építéséhez vezet. Az leurópai KGST-tagállamok vízi útjai vagy a Duna vízgyűjtő területére, vagy a Balti-tengerbe torkolló folyók vízgyűjtő területére esnek. 1966 óta a vízi utak hálózata lényegében nem változott. Bulgáriában a vízi utak hossza 470 tan, az NDK-ban 2643 fcm-ről 2519 lemre, Csehszlovákiában 510 tom-ről 473 km-re csökkent, Magyarországom 1294 tom-ről 1633 km-re, Lengyelországban 4560 tom-ről 4620 km-re, Romániában 1643 kunról 1691 itomre növekedett, 1955-től 1970-ig. Szovjetunióban 1955-től 1970-ig a belső vízi utak hossza 131 909 km-ről 144 478 km-re nőtt. A szállítások volumene 1950-hez viszonyítva valamennyi KGST4tagállamban növekedett. Bulgáriában 642%-ra, Magyarországon 341%-ra, az NDK-ban 136%-ra, Lengyelországban 869%-ra Romániában 305%ra, a Szovjetunióban 336%-ra és Csehszlovákiában 250%-ra tehető ez a növekedés. A belföldi vízi szállítás részaránya azonban az össz-szállításban továbbra is csökken, a közúti, a csővezetéken történő és a tengeri szállítás rohamos növekedése következtében. (13. táblázat) A KGST-tagállamok hosszú távon a vízkészletek komplex hasznosítása keretében számos közös intézkedést készítenek elő a hajózás fejlesztésére. A vízkészletek védelme A vízkészletek legjelentősebb szennyezőforrásai a kőolajipari, kohászati és papíripari, valamint a városi és a mezőgazdasági szennyvizek. A vízkészletek védelmével kapcsolatos egyik legfontosabb kérdés a csatomat:Llátotisag fejlesztése. Ma még sizámos város nem rendelkezik kellő csatornahálózattal tekintve, hogy építésük sokkal költségesebb, mint a vízvezeték-hálózaté. A csatornázott lakásokban lakók arányának prognózisét a 14. táblázat tartalmazza. Az áttekintésből látható, hogy a KGST-tagorsizágokban a csatornahálózattal való ellátottság jelenleg az európai átlagnál nagyrészt alacsonyabb. A közüzemi vízzel ellátott és a csatornahálózattal ellátott lakosság aránya között 10—30% eltérés mutatkozik, ami kedvezőtlen a felszíni vizek szennyeződése szempontjából. A vízfolyásokba bebocsátott szennyvizek mennyisége tovább nő. A KGST-tagországók többségében a szennyvizek %—%-át az ipari szennyvizek teszik ki. 1970-ben az összes szennyvízből az ipari szennyvizek aránya Bulgárában 88%, az NDK-ban 84%, Csehszlovákiában 61%, a Szovjetunióban 75%, Lengyelországban 67% volt. Emiatt az ipari szennyvizek tisztítására nagy figyelmet fordítanak (15. táblázat). A teljes kibocsátott szennyvízmenynyiségből 1975-ben Magyarországon 47%-ot, Lengyelországban 41%-ot, a Szovjetunióban 65%-ot, Csehszlovákiában 85%-ot tisztítottak. Ezt a százalékos arányt az országok 1990- ig emelni kívánják. Szennyvíztisztítási célokra a KGST-tagállamok jelentős' anyagi eszközöket fordítanak. A Szovjetunióban 1971—1975 között a felszíni vízfolyások szennyezés elleni védelmére csaknem 5 milliárd rubelt, Csehszlovákiában az elmúlt 5 évben szennyvíztisztító telepek építésére csaknem 3 milliárd koronát fordítottak. Lengyelországban 12,7 milliárd zloty-t irányoztak elő szennyvíztisztításra. A tervezett intézkedésekkel az 1970. évi szennyvíztisztítási kapacitást 1990-re Bulgáriában 3,7-szeresére, Magyarországon 11-szeresére, az NDK-ban 2,4-szeresére, Csehszlovákiában 3,5-szeresére kívánják növelni. A szennyvíztisztító telepek száma Romániában az 1960. évi 400- ról 2860-ra, Lengyelországban 1160- ról több mint 3000-re nő. Csehszlovákiában az 1100 szennyvíztisztító telep (1970) mintegy 1800-ra való növelésével számolnak. 15
