Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1977-02-01 / 1. szám
A Pecsora folyó Troicko—Pecsorszk fölött, valamint a Vi.sera és a Kolva folyók is csupán a tavaszi áradás idején hajózhatók, ezért a szállítási probléma ezeken a nyersanyagban gazdag területeken rendkívül bonyolulttá vált. Amikor a kőolaj- és földgáztól tatákhoz látogattam, helikopterünk ezek fölött, a területek fölött repült el. A helikopter hasa alatt fúrócsövek függtek. Aranynyal felérő csövek voltak ezek. Errefelé a többi szállítmány értéke is az aranyéval vetekszik, éppen a drága légiszállítás miatt. A Pecsora—Kómái vízi út nemcsak a Komi Autonóm Szocialista Szovjet Köztársaság keleti részén biztosít olcsó szállítási lehetőséget, hanem a Szovjetunió egész európai területén. Már az első időkben a szállítási volumen itt eléri a több millió tonnát. A Troicko—Pecsorszki szerény kikötő hatalmas folyami kikötővé válik. A terv, mely az északi folyók vízhozamának egy részét nyugat felé kívánja juttatni, a vízgazdálkodás irányított szabályozását írja elő. Bizonyos mértékben ez a túlságosan nedves és az elmocsarasodott területek kiszárítását is jelenti. Itt a megművelésre korábban alkalmatlan óriási területeket — mintegy 104 ezer hektárt — lehet mezőgazdasági művelés alá vonni. Észak az energiagazdálkodás terén is sokat nyer, mivel a folyók vizének átirányításával kapcsolatos vízi építmények sorában számos erőmű és hidroakkumulációs erőmű szerepel. A fejlődés nagy perspektívája tárul fel a vologdai—cserepoveei ipari gócpont előtt. És hogyan reagál minderre a természet? Már Engels azt írta: „A természet fölött aratott győzelemmel azonban nemigen fogjuk áltatni magunkat. Minden ilyen győzelemért a természet bosszút áll. Igaz, hogy minden egyes győzelem elsősorban olyan következményekkel jár, amilyenekkel számoltunk, másodsorban és harmadsorban azonban egészen más, előre nem látható következményekkel, amelyek gyakran megsemmisítik az első következmények értékét”. — Természetesen mi számoltunk a veszteségekkel is — mondta G. L. Szarubanov, a tervet kommentálva. — A Pecsora—Káma-i vízi út víztárolójának megépítéséhez az itteni földek egy részét vízzel kell elárasztani, s előzetesen az erdőt ki keld irtani és a fát ipari célokra feldolgozni A korábbi ívatófészkek számának csökkenésével csökken a pecsora! nemeslazac, a garda és a nyelma-lazac fogása. A terv előirányozza azokat az intézkedéseket, amelyekkel e veszteség pótolható. A megoldás: a Pecsorán több lazaotenyésztő telepet kell létesíteni és a tervezett gátak alatt az ívatófészkek számát szaporítani kell. Igen hálásak vagyunk a Szovjet Tudományos Akadémia Földrajzi Intézete tudósadnak, akik tájékoztattak bennünket arról, hogy az Északon tervezett változások, a természet befolyásolása milyen lehetséges következményekkel járhat. Az ő észrevételeik és javaslataik jelentették azt az elméleti alapot, amelyre tervünket építettük. Ez volt az első szakasz. Most részletesebb kutatómunkára van szükség azokon a konkrét területeken, ahol a vízépítési műtárgyaik épülnek. Ezt a munkát legeredményesebben azok a tudósok tudják elvégezni, akik ezekkel a konkrét területekkel foglalkoznak. A terv kidolgozóit nyugtalanítja, hogy a tudósak lemaradtak a vízépítő mérnökök és a gazdasági szakemberek mögött. Még nem adtak teljes szakvéleményt, amelynek alapján a tervben a szükséges korrekciókat el lehetne végezni, esetleg elvileg megváltoztatni a víz továbbításának tervét. A tervezők sem a Tudományos Akadémia Komi Tagozatától, sem a többi tudományos intézettől ilyen szakvéleményt nem kaptak. Pedig elegendő idő állt rendelkezésükre. És ma is rendelkezésükre áll, hogy a szükséges kutatásokat elvégezzék. Ám a munkához azonnal hozzá kell fogniuk. És mi lesz az eredmény? Az észáki folyók vízhozama egy részének átirányítása a Volgába — rendkívül bonyolult és komoly munka. Ilyen óriási feladattal csak a mi országunk tud megbirkózni. Mielőtt azonban ehhez a nehéz és óriási beruházást igénylő munkához hozzákezdenénk, pontosan ismernünk kell, hogy a Szovjetunió népgazdasága számára milyen hasznot hoz. Az utóbbi 35 évben tizenötször sújtotta aszály a Volga-vidéket. A mezőgazdaságban az aszály jelentős veszteségeket Okozott. A XXV. pártkongresszus különleges figyelmet szentelt ennek a körzetnek, felvázolta az öntözés fejlesztésének távlatait a Volga-vidéki földeken. Az északi folyók vizének átirányítása a Volgába segít megoldani ezeket a feladatokat. Amikor itt a hatalmas öntözőrendszerek és az elárasztó csatornák megépülnek, egy hektárról 40—45 mázsás búzatermést takarítanak majd be. És akkor már nem veszteségekről beszélhetünk, hanem sok milliárd rubeles nyereségről. A Kaszpi-tenger jelenleg Földünk legjelentősebb belvízmedencéje, ha a halászat méreteit és az értékes halfajtákat, különösen a tokféléket tekintjük. Ipari potenciálja is hatalmas, s igen fontosak a szállítási lehetőségek. De már most kilenc köbkilométerrel kevesebb vizet kap a Volgából, a vízszintje csökken, s vize egyre sósabbá válik. A vízszintnek mindössze 10—12 centiméteres csökkenése a partszegélyt tíz méterre helyezi át. Volt idő — mondják a tudósok —, amikor a Kaszpitenger annyira összeszűkült, hogy a Volga deltája Asperonhoz közeledett. Ez természetesen a távoli korokban történt. És íme, a krasznovodszki világítótorony, amely nemrég még a tengerből emelkedett tó, most a város utcájára került. Csupán 1929 óta (a vízszint viszonylagos stabilitásának utolsó éve) a Kaszpi-tenger vízszintje 260 centiméterrel csökkent és vízterületének 34 ezer négyzetkilométerét átengedte a szárazföldnek. Ennek eredményeképpen a tokfélék legelőterületének több mint egynegyede a tenger északi részén tószáradt, a delta elsekélyesedett, a halállomány csökkent. A víz növekvő sótartalma is árt a halaknak. Ezek a változások a vízi szállításban is sok kellemetlenséget okoztak, mert a kikötőkben nehéz és drága mélyítő munkálatokat kellett végezni, a kikötőhelyeket át kellett helyezni. A tengernek ezt a veszedelmes „sagгеп’’-folyamatát csak a Volga tudja megállítani, ha északról vizet kap. De nemcsak a Kaszpi-tenger okoz gondot. Ha már Volga anyácska oly közeli rokonságba került Don atyuskával, rokoni módon azt is meg kell segítenie. A Don folyó medencéjében probléma van a vízzel. Már ma ezen a vidéken a népgazdasági szükségletek teljes kielégítéséhez 5—6 köbkilométer víz hiányzik évente. Az északi folyók nagy segítséget nyújtanak a Volgának, tehetővé teszik a helyzet stabilizálását a Kaszpitengeren, a Don folyón, az Azévi-tengeren. A „Gidroprojekt” mérnökei azonban messzebbre, a kétezredik éven túlra tekintenek. Távolabbi terveikben szerepel az Ob és a Jenyiszej vizének nyugat felé irányítása, — a Pecsorába a Volgába az Uráliba és az Arai-tengerbe, Közép-Ázsia földjeinek és sivatagjainak öntözése. Kolosszális tervek! Ám szemünk előtt, a mi munkánkkal sok olyan dolog valósult meg, amelyet valamikor mesebeszédnek tartottunk. O. Popov (APN) 2'4
