Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1977-02-01 / 1. szám
HATÁROZOTT, KÖVETKEZETES VEZETÉST! Az OVH Személyzeti és Oktatási Főosztálya az elmúlt év során — munkatervének megfelelően — ellenőrzést hajtott végre vízügyi szervezeteink közel egyharmadánál. A vizsgálat megszervezésével az volt az alapvető célunk, hogy megfelelő információkat, tapasztalatokat szerezzünk az igazgatóságok, a vállalatok vezetésének helyzetéről, színvonaláról, az alkalmazott módszerekről, a vezetés demokratizmusáról, a személyzeti és kádermunka, az oktatási tevékenység színvonaláról, a személyzeti apparátus munkájáról. Az ellenőrzés, a helyszíni informálódáson túl, a bizottságokba bevont személyzeti és oktatási osztályvezetők számára egyben tapasztalatcserét is jelentett. Az ellenőrzés nyilvános előkészítésével, a különböző beosztású vezetőkkel, beosztottakkal, munkásokkal, pártós tömegszervezeti vezetőkkel folytatott beszélgetésekkel, munkahelylátogatásokkal legfőbb szándékunk volt párbeszédet folytatni a fentiekben megfogalmazott kérdésekben. Elöljáróban meg kell mondanunk, hogy egy-két esettől eltekintve mindenütt nyílt, őszinte véleménynyilvánítással, a közért érzett felelősség szándékával és megnyilvánulásaival találkoztunk. Még ott is és azoknál is, ahol nem megfelelő vezetői gyakorlattal és elképzeléssel találkoztunk. Ezt azért is szeretném kihangsúlyozni, mert számunkra, akik az ellenőrzést végeztük, ez a hozzáállás és szemlélet is igazolta: vízügyi szerveink vezetése megértette szándékunkat, érzi és magáénak vallja a vezetéssel szemben támasztott magasabb követelményeket, kész ezek végrehajtásáért holnap többet tenni, mint ma. Azt azonban itt is meg kell jegyezni: a szándék bármennyire is elismerésre méltó, önmagában még kevés. A vezetés színvonalának emeléséhez, az egységes szemlélet kialakításához határozott cselekvésre, követelménytámasztásra, ellenőrzésre, számonkérésre van szükség mind a felső, mind pedig a középszintű vezetés részéről. A vezetés feladata, gyakorlata nem szűkíthető le csupán az általános célkitűzések megfogalmazására. Az igazgatóságok, a vállalatok, az intézmények és ezen belül az osztályok, a kirendeltségek, a szakaszmérnökségek, az intézetek a gyakorlati végrehajtás színterei. Mégpedig nem „általában” és nem „többé-kevésbé”, hanem konkrétan az adott feladatra orientáltan. A felső szintű vezetés mindennapi feladata ennek ellenőrzése, számonkérése. Azért vetem fel ezt a kérdést ilyen élesen, mert több vállalatunknál is tapasztaltuk hiányát — a széttagoltságra hivatkozva — az egységes, a szervezet felső vezetésétől kisugárzó központi akarat érvényesülésének. Ennek következtében a központtól „távol” dolgozó középszintű vezetés túlzott autonómiát élvez. Mintha az önállóság a kilométerek növekedésével állna egyenes arányban. Így alakulhat ki olyan helyzet, hogy ha valamiben intézkedést kell tenni azt „csak az igazgató” teheti, mert az osztályvezetőt nem fogadja el partnernek a kirendeltség vezetője. Máshol és más esetben az ellenőrzés során nekünk kellett érzékelni, hogy az adott kirendeltségen hosszú ideje nem működik az üzemi négyszög, a vezetés legdöntőbb színtere. Szeretném ugyanakkor leszögezni, nem az a baj, hogy a középszintű vezetés önálló, hanem az, hogy ez az önállóság a centralizmus rovására jött létre. Külön is szólnunk kell ezzel összefüggésben arról is, hogy a fentieknek az ellentétével is találkoztunk több helyen. Vagyis a döntési szintek, a hatáskörök nem rendezettek. Elég gyakran találkozni a túlzott centralizmussal. Amikor is az egyszemélyi vezető úgy gondolja „az a biztos, ha én írom alá”. Ezzel mintegy önmagát elaprózva olyan kérdésekkel is foglalkozik, amelyek a helyettesei, vagy az osztályvezetők, de lehet, hogy a kirendeltség vezetőjének hatáskörébe tartoznának. A rendezetlen, vagy éppen rosszul rendezett hatáskörök a vezetőt elvonják a rá váró feladatoktól, másrészt feloldja a középvezetők felelősségét. Találkoztunk olyan igazgatósággal és vállalattal, ahol az igazgató hatáskörébe tartozott az összes kinevezett, alkalmazotti munkakört betöltők felvétele, munkaviszony megszüntetése. Előfordult, hogy a vállalat központjába felvettek valakit, aki elutazva a kirendeltség színhelyére, megkereste a vezetőt és kijelentette „itt fogok dolgozni ennyi és ennyi fizetéssel”. A tapasztalatok tehát azt mutatják, hogy a kívánatosnál sokrétűbb a vizsgált területen a vezetési tevékenység. De olykor még vállalaton, igazgatóságon belül is túlzott a differenciáltság. Ennek okát a vezetők kiválasztásában, a markáns, pontosan körülhatárolt, a jogokat, felelősséget tartalmazó vezetői stilus hiányában látjuk. Sajnos, kevés helyen tapasztaltunk tudatos törekvést a korszerű vezetési ismeretek alkalmazására. A korszerű vezetés, a vezetés tudatossága természetesen mind elméleti, mind gyakorlati vonatkozásban felkészült vezetőket igényel. Nemcsak felső, de középszinten is. Vízügyi szerveink vezető állománya összességében megfelel a párt által támasztott hármas követelménynek. Amit mégis szóvá kell tenni, hogy még mindig jelentős azoknak a száma, akik nincsenek kellően felkészülve a vezetőkkel szemben támasztott követelmények teljesítésére. Vagy nem rendelkeznek a szükséges feltételekkel. Pl. van igazgatóságunk, ahol örvendetesen nő az egyetemi, a műszaki doktori címet elértek száma, de ugyanott másoknak a beosztáshoz szükséges végzettsége sincs meg. Általános gond, hogy a vezetők egy részénél felső, de különösen középszinten hiányzik a politikai iskolai végzettség, a vezetői munkához nélkülözhetetlen politikai felkészültség. Tudjuk, hogy a politikai beiskolázás nemcsak igény, de lehetőség kérdése is. A több éves elmaradást csak hosszú távon lehet pótolni. A vizsgálat során a területi vezető pártszervek vezetőivel találkozva mindenütt kértük és megnyugtató megértést segítőszándékot tapasztaltunk a beiskolázási lehetőségek növelésére. Ezúton is kérjük a vízügyi szervek pártszervezeteit, hogy a káderutánpótlási és képzési terveknek megfelelően szorgalmazzák, kezdeményezzék a vezetők beiskolázását. Felső szintű vezetőink ugyanakkor legyenek igényesebbek, követelménytámasztóbbak beosztott vezetőik politikai felkészültsége tekintetében. Ne járuljanak hozzá, hogy magasabb vezetői beosztásban levő helyetteseik a kinevezést követően — a munkára, az elfoglaltságra hivatkozva — abbahagyják esti egyetemi tanulmányaikat, míg másutt addig gondolkodik az illető elvtárs, amíg lejár a jelentkezési határidő és a lehetőség is elvész. A politikai felkészültséget, a beiskolázást nem a statisztika kedvéért szorgalmazzuk. Hanem azért, mert szeretnénk minden vezetővel megértetni, hogy a mi rendszerünkben minden szintű gazdasági vezetői beosztás egyben politikai beosztás is. A gazdasági vezetővel szemben ma alapigény, hogy ismerje a hazánkban és határainkon túl a társadalmi-politikai folyamatokat, a nemzetközi méretekben folyó osztályharc alakulását. Döntéseit, elhatározásait annak tudatában hozza meg, hogy számol azok közvéleményformáló, a munkahelyi hangulatot motiváló hatásával. Az az út hosszú távon nem járható, bármely szintű vezető részéről, hogy „én döntöttem, mivel ez az én jogom” a pártszervezet, a szakszervezet pedig „magyarázza meg” a döntést. Ezt a munkamegosztást nem lehet elfogadni, bármennyire is „célszerűnek” tűnik néhány helyen. Ahhoz, hogy vezetőink mindezt világosan értsék, magukénak vallják, politikailag, ideológiailag a kor színvonalán kell állniuk. A fentieken túl, a vezető számára a politikai felkészültség szükségének van egy másik összefüggése is. Nevezetesen a vezetés demokratizmusa, a szocialista demokrácia, az üzemi demokrácia mindennapi realizálásának biztosítása. 25
