Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1977-02-01 / 1. szám
V ízgazdálkodás A SZOVJETUNIÓBAN A tudósok véleménye szerint a világ összes tavai 230 ezer köbkilométer vizet tárolnak, Földünk folyóinak évi vízhozama pedig 37 ezer köbkilométer. A szárazföld felületének 21 százalékát borító jégtakaró és gleescserek 24 millió köbkilométer vizet tartalmaznak. Ezekből a tartalék készletekből azonban nem egyszerű dolog vizet nyerni. Nos, heigy is állunk ezzel a kérdéssel? A szovjet tudósok úgy vélekednek, hogy a Föld számos területén egyre jobban kiéleződő édesvízihelyzet ellenére az emberiséget a távoli jövőben sem fenyegeti vízhiány. V. I. Vernadszkij akadémikus számításai szerint — véleményét számos tudós alátámasztja — csupán a földkéreg felső -rétegeiben több, mint 60 millió köbkilométer föld alatti víz található. Az emberiségnek azonban a föld felszínén -található vízmennyiség is elegendő, ha gazda módjára gondoskodik a vízkészletekről. Ez mindenekelőtt azt jeleníti, hogy víztárolókkal szabályozza a folyók vízhozamát (ésszerű határok között), s a világtengerbe, főképp az Északi-Jeges-tengerbe ömlő folyók vizének egy részét átirányítja a kimerülő belvízmedencékbe. A Volga segítséget kér — A Volga vízhozamának növelése a legsürgősebb feladat — mondja Gurgen Szaruhanov, annak a tervező csoportnak a vezetője, amely a -bővizű északi folyók vízkészlete egy részének átirányításával fclgl-alfcozáik. — A mi intézetünk azt javasolja, hogy az -északi folyók vízmennyiségének részbeni átirányítása két irányban történjék: a Pecsora folyóból — egy sor hidrotechnikai létesítmény építésével — keleti irányban; az Onyega-, a Kubena-, a Lacsa- és Vozse-tavakból, a Szuhona és az északi Dvina folyókból — nyugati irányba. A nyugati irányú vízelvezetés tervét a „Gidroprojekit” lenin-grádi részlegének kollektívája dolgozta ki, N. N. Jakovlev mérnök vezetésével. A nyugati irányú vízépítési műtárgyaik rendszere előirányozza a mitrofano-vi vízerőműközpont, és kissé északabbra a Troicko—pecsorszki vízerőmű-központ megnyitását. Ennek feladata: a vízhozam egy részének viszsza-ta-rtása — különösen a tavaszi árvíz idején —, s annak megakadályozása, hogy a folyók vize az Északi-Jeges-tengerbe és a mocsaras árterületekre ömöljön. Ez különösen fontos az alacsony nyári vízállásnál. Hiszen a nyári vízhiány a Pecsora folyót is sújtja. Rendszerint ugyanazokban -az években, minit a Volgát. Dél felé itartó útján a víz a KomszomalsZki-víztáralón keresztül a Bezvolosznaja folyóba jut, a Pecsora számtalan kis -mellékfolyóinak egyikébe. Azután egy húszkilométeres csatornán a fagyinói-víztárolóba ömlik. Óriási méretű munka ez? Természetesen az. A Komszomolszki Vízerőmű -gátjának például 19 kilométer hoszszúnak kell lennie. Ez ötszöröse a Kujbisevi Vízerőmű gátjának. A két zsilipet duzzasztott vízszintnél hullámtörő gát és zsilipbejárati, valamint elágazó csatornák védik. Itt a nagy „folyam-tengerjáró” típusú hajók is áthaladhatnak. Az utolsó vízerőmű-központ a fagyi-női lesz — hatalmas vízierőművel. A Visera folyóra tervezik, Fagyino falu közelében. Innen a Kóma mellékfolyójáig, a Kolváiig 30 kilométer hosszú csatornát kall építeni. Akkor a Pecsora egyesül a Káma folyóval, következésképpen a Volgával is. Ezek a hidrotechnikai komplexumok — csupán az első szakaszban — évente 15 köbkilométer vizet juttatnak a Pecsora medencéjéből a Volgába. Természetesen a hajózás és a Pecsora-fo-lyó egészségügyi követelményeinek biztosítása céljából, a folyó vizének egy része északra is eljut. A Pecsorának meg kell őriznie északi folyó jellegét. Műszakilag már kidolgozták a mátrofan-ovi komplexumtól északabbra építendő vízerőmű-központok és víztárolók távlati tervét is, hogy a Volgába jutó vízmennyiséget újabb 13 -köbkilométerrel növeljék. Ezeknek építése a következő szakaszban történik majd. Nyugati irányban a víz eljuttatását a Volgába szintén két szakaszban tervezik. Az első szakaszban 10, a másodikban 21 köbkilométer vizet irányítanak a Volgába. Ennek a gigászi vízvezetéknek három ága lesz. Az első ág: a Onyega-tótól a Volga—-Balti vízi úton át a Fehértengerig, majd tovább a Sekszna folyóig terjed. A második ág: az Onyega felső folyószakaszától — Kargopol város környékéről — a Lacsa-, a Vozse- és a Kubenatavakon keresztül a Sekszna folyóig. A harmadik ág: a Szuhona folyótól — Talma közelében, ahol a folyót gáttal rekeszük el — a Kubena-tavon keresztül a Seksznafolyói-g húzódik. A vízvezeték a három ágból összegyűjtött vizet a Vollg-ába juttatja, pontosabban a Ribinszki- V íztárolóba. Mindehhez nyugati irányban két hatalmas vízerőműközpontot és a Volga—Ba-lti vízi úton öt szivattyútelepet kell építeni -az első szakaszban-, továbbá -a 45 kilométer hosszúságú V-erhnye—Szuhoina-csatomát és -a 60 kilométeres Kubena—Sekszna-csatornát. A -tervek szerint minden vízerőmű-központot nagy teljesítményű szivattyúteleppel látnak el. Velitoousztyugban a szivattyútelep az 1400 megawatt teljesítményű vízerőmű -funkcióját látja él. Turbináit a felső víztárolóból alázuhogó víz hozza működésibe, a víztárolóba a vizet előzetesen maga a szivattyútelep emeld fel a szivatytyúva-1. Ilyen irányváltó vízgépekkel felszerelt hidroakkumul-ációs erőműveket nyugati irányban -más vízerőmű^központokban is terveznek. 700 kilométer hosszú vízi út A terv a hajózást biztosító áteresztő zsilipek építését irányozza elő, a vízi út -mélységét a tervezőik a -najgy folyam- és tengerjáró hajók merüléséhez méretezik. Az északi folyók vizének -nyugat felé történő átirányítása, új, 700 kilométer hosszú vízi utat hoz létre — a Volga— Balti vízi úttól az északi Dvina és a Vicsegda folyóig. A folyami hajósok, a nagy folyami Diesel-motoros hajók kapitányai már régóta panaszkodnak, hogy -a Volga—Balti vízi út sekély és szűk a számukra. Seh-olsem tudnak megfordulni — mondják. Ennék a vízi útnak a rekonstrukciója is szükségessé vált. 23
