Vízgazdálkodás, 1976 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1976-04-01 / 2. szám
Emlékesés A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG VÍZGAZDASÁGI POLITIKÁJÁRA Megemlékezésünk címébe nem véletlenül került a VÍZGAZDASÁG szó, és még kevésbé valamilyen erőltetett, agyafúrt aktualizálás érdekében. Tudatos figyelemfelkeltés ez: valóban érdemes több figyelmet fordítani elődeink több mint félévszázados gondolataira és vízgazdálkodási — akkori terminológiával „vízgazdasági” — tevékenységére : „a »vízgazdálkodás« fogalma is a Tanácskormány gazdaságpolitikai koncepciójában nyert először polgárjogot; — írta erről Hevesi Gyula — a Tanácsköztársaság idején megvalósított egységes vízügyi igazgatás ekkor vált — nevében is (!) — a vízgazdálkodás irányító szervévé.” (A szerző kiemelésével.) Rendszerint az évfordulók és az azokról való megemlékezések adnak alkalmat arra, hogy reflektorfénybe állítsuk múltunk egyes fontosabb szakaszait, eseményeit vagy alakjait. A korszerű értékelés, olykor átértékelés során azután lassan kibontakozik előttünk egész múltunk, egész történelmünk. A Tanácsköztársaság megismerését előbbrevivő évfordulók feltáró munkájába 1969-ben a vízügyi szolgálat is bekapcsolódott, s ez az alkalmi megemlékezés várakozáson felüli eredményekkel, nem kis meglepetéssel szolgált. De adjuk át a szót Hevesi Gyulának, akkori megemlékezésünk előszó-írójának, hiszen nagyrészt éppen az ő alapvető gazdasági-műszaki történeti adatközlései nyomán vállalkoztunk a Tanácsköztársaság vízügyi-műszaki tevékenységének a feltárására. Idézzük tehát a teljes bekezdést, amelyből a fenti sorokat kiemeltük: „A vízgazdálkodás területén dolgozóknak különösen megvan az okuk és joguk arra, hogy a Tanácskormány újszerű vízügyi politikájáról, szemléletéről, mint a magyar vízügy fejlődésének kiemelkedő szakaszáról, haladó hagyományáról megemlékezzenek. A mai gazdasági életnek ez az egyik új és központi jelentőségűvé váló munkaterülete hazánkban a Tanácsköztársaság gazdasági vezetése részéről részesült először jelentőségének és szerepének megfelelő megbecsülésben és támogatásban. Sőt az „energiagazdálkodás” abban az időben még nemzetközi viszonylatban is teljesen újszerű fogalmával együtt a „vízgazdálkodás” fogalma is a Tanácskormány gazdaságpolitikai koncepciójában nyert először polgárjogot.. Jelen megemlékezésünk fő célja az, hogy a Tanácsköztársaság vízgazdálkodási tevékenységére irányuló kutatást kiemelje az alkalmi, kampányfeladatok sorából s a következő évfordulóig, 1979-ig, a hatvanadik évfordulóig rendelkezésre álló három évre a tervszerű kutatás egyik központi feladatává tegye: biztosítva a még fellel-Nyisztor György földművelésügyi népbiztos hető adatok, dokumentumok lehető teljes feltárását és korszerű feldolgozását, kiértékelését. [Persze a mérnöki szemlélet számára gyakran nehezen érthető, hogy miért kell egy már „megírt” témát újra felvetni, feldolgozni. Az általában meddőnek bizonyuló ismeretelméleti, történetfilozófiai („a megismerés: folyamat” ... stb.) érvek helyett az ilyen munkát egy a geodézia és térképészet területéről vett műszaki hasonlattal lehet és célszerű szemléltetni és indokolni: nemcsak azért szoktunk új térképeket készíteni, mert a régi „elfogyott” s új fogyasztók léptek színre, egyáltalán nem közömbös a térképek méretaránya (részletessége, használhatósága) sem; eszközeink és módszereink fejlődése, az egyre tökéletesebb műszerek pedig — egyre pontosabb és gazdagabb térképek előállítását teszik lehetővé. Nem beszélve arról, hogy egyre újabb „céltérképek” válnak szükségessé, melyek különböző szempontokból, v. „metszetekben” tárják fel ugyanazt a területet pl. a csapadéktérképek, a különböző hidrológiai- és gazdasági térképek stb. Ugyanez vonatkoztatható — mutatis mutandis — a történetkutatásra is. Az újabb térképészeti technikában van egy ismeretelméleti jellegű hasonlat-elem is, ami a nézőpont szerepére utal: a fotogrammetria alkalmazása, ami fontos vívmány volt a geodézia korábbi „egyoldalúságával” szemben. De ezt a hasonlatot ma, a számítógépek jóvoltából, tovább is fejleszthetjük: a kapott kép értéke, pontossága 59
