Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1975-02-01 / 1. szám

Az út során megnéztünk néhány szabadtéri modellt, majd a hadifelszerelések vizsgálatát (koreai fémlemez út, vietnami műanyaglemez út, szállító repülőkliöz próba ki­futópálya. robhanoanvaú kísérleti laboratórium). Nem is gondoltam, hogy a Víziút KísérletTÁllomás ilyen sok ha­dászati kérdéssel foglalkozik. Valójában ez a szárazföldi hadsereg központi kutatóintézete. Az állomás hat na­gyobb műszaki és több kisebb adminisztratív egységből áll. A hidraulikai laboratórium zömében polgári célokat szolgál. A talajmechanikai laboratórium, a beton labora­tórium, a fegyverhatás laboratórium, valamint a nehéz terepen való közlekedés laboratóriuma mellett a hato­dik, a robbantásos földmunkával foglalkozó részleg. Több mint 2000 ember dolgozik itt ezen a közel 300 hektárnyi területet elfoglaló Állomáson. Nem csoda ha a telepen belül is kocsival közlekednek, és azon ritka helyek közé tartozik, ahol hivatásos gépkocsivezetők is dolgoznak, ök látják el a belső forgalom egy részét és a látogatók városi szállítását reggel és este. Naponta 10- kor és 2-kor jöhetnek be érdeklődők az állomásra, ahol 90 perces körséta után ismerkedhetnek meg az itt folyó munkával. Elég az hozzá, hogy délelőtt Mrs. Hanslie vezetésével végiglátogattam a 90 perces túrát. Megálltunk a Missis­sippi és mellékfolyói 8 hektáros árvízi modelljénél. Meg­tekintettük a Niagara vízesés átalakítását vizsgáló kis­minta modellt. Ezenkívül még a korábban említett ha­dászati eszközöket is meglátogattuk. Alkalmam volt töb­bek között látni azt a laboratóriumot, ahol a NASA meg­bízásából kipróbálták a holdjárművet. Ebéd után a Hidraulikai Laboratórium szervezetét ta­nulmányoztam. Hat osztályból áll (Hidraulikai analízis; Víziút; Folyótorkolat; Hullámdinamika; Szerkezeti és Matematikai Osztály). A délutánt a Szerkezeti Osztályon töltöttem, ahol különböző működő és szerkesztés alatt álló modellekkel ismerkedtem. Itt elsősorban hajózsili­pekkel és duzzasztók vizsgálatával foglalkoznak. Az ér­dekes beszélgetést a %4-kor értem jövő kocsi szakította meg. A munkaidő itt 4-ig tart és addigra a központi épü­letbe kell menni, hogy a városba induló kocsit elérjék a látogatók. D. Laci a könyvtár igazgatónője társaságában %5-re értem jött a szállóba. Laci kocsija karambolos, csak hét végén lesz készen ezért kérte meg az említett hölgyet, hogy vigyen egy kis városnézésre. Laciék elvittek a National Military Parkba. Ez az egyetlen nevezetes hely. Itt volt a polgárháború legna­gyobb csatája. Több mint 20 ezer ember esett itt el 1863- ban. A csata emlékét a dombokon 200-nál több emlékmű hirdeti. Ez volt az északiak állása 3 hónapon át. Az USA-nak lényegében ez az egyetlen háborús reli­kviája, mert az indiánokkal folytatott hadakozáson, meg a mexikói határvillongásokon kívül háború lényegében nem volt az USA területén. (Ilyen alapon otthon minden négyzetméteren emlékművet állíthatnánk.) Visszafelé jövet megálltunk a Mississippinél, amely a város nyugati szélét zárja le mintegy 1,5 km széles víz­tükrével, majd 7-kor letettek a szálloda előtt. Fürdés és vacsora után írtam meg ezt a levelet. A hí­rek közben hallottam, hogy ma, 64 éves korában elhunyt Johnson, az USA korábbi elnöke. Temetése csütörtökön lesz. JANUÁR 25. Ma, Johnson elnök temetése napján az állami hivatalok zárva tartanak, így levelem reggel kez­dem írni szállodai szobámban. Holnap, pénteken me­gyek utoljára a Víziút Kísérleti Állomásra, ahol a prog­ram szerint délelőtt a Hullámdinamikai Osztályt látoga­tom meg, délután pedig előadást tartok Magyarország vízgazdálkodásáról. Szombaton pedig indulok következő állomáshelyemre, Knoxville-be. Tegnap reggel 8.15-re jött értem a kocsi. A hivatali kocsi egyébként nem csupán udvariassági gesztus. Fel­hívták ugyanis figyelmem a Látogató Irodán, hogy kocsi nélkül ne sétáljak a városban, mert a közbiztonság nem a legjobb. Sok a munkanélküli és az indulatosabb ter­mészetű déliek gyakran okoznak kellemetlenséget a gya­nútlan járókelőnek. Kedden a Matematikai Osztályon kezdtem a napot. Először az osztályvezető adott általános tájékoztatást az 10. kép. A falakat fegyverek és festmények borítják egység munkájáról, majd szabályos 45 perces váltások­kal három csoport vezetőjével tárgyaltam. Ebéd után a Folyótorkolati Osztályt látogattam meg. Mr. Wieser, az osztály vezetője, majd további három munkatársa mutatta be az osztály tevékenységét. Uta­zásom során eddig ez volt talán a legfárasztóbb napom. Nyolc emberrel egymás után tárgyalni, témát, stílust vál­tani, figyelni a tájszólást (mert itt Délen ugyancsak he­gyezni kell a fület, hogy mindent megértsen az ember, a napot például „déj” helyett úgy ejtik: „táj”), nehéz volt megtalálni azt a közös hangnemet, amelyen jól meg­értjük egymást. Nem csoda, hogyha délután 4-re — mert addig tart a látogatók munkaideje, a helyiek 4.30-ig dol­goznak — nagyon elfáradtam. Alig tudtam jegyzeteim számára feldolgozni a nap szakmai eseményeit. Közben kedd estére D. Lacitól, szerdára pedig Mr. Wie­­sertől kaptam vacsorameghívást. A kocsi délután ismét elhozott a szállóhoz. Fáradt vol­tam, ledőltem egy kicsit. V27-re lementem a hallba, ahol D. Laci várt (kölcsön­kért egy kocsit). Megmutatta a városka esti fényét, majd elvitt vacsorázni a Maxwell’s-be. Ez a város legelőkelőbb étterme. Laci steak-et rendelt, én pedig javaslatára southern chicken-t (délvidéki csirkét) kértem. A bőven fűszerezett és rizzsel körített sült csirke valóban ízletes volt. Ezután mogyorós pitét ettünk. Vacsora után átmentünk a bárba, ahol — mint a vadnyugati regényekben — egy vak néger zongorista játszott. Kilenc óra körül (helyi idő szerint) Nixon tartott rádió- és tv-beszédet. Bejelentette a vietnami békeszerződés megkötését és megemlékezett Johnsonról, az USA 36. el­nökéről. Truman elnök halála alkalmából elrendelt gyász miatt az állami zászlót 30 napra félárbocra eresztették, most újabb 30 nappal hosszabbították meg a nemzeti gyászt. Szerda reggel telefonáltam Knoxville-be, kértem, hogy foglaljanak szobát számomra. Közölték, hogy ez már meg is történt és hétfőn 9.15-kor várnak. A telefon után a Látogató Irodából Mrs. Hanslie a Vízi­út Osztályra kísért. Itt ebédig az egység vezetőjével be­szélgettem az osztály szervezetéről és feladatairól. Dél­után négy csoportvezető és egy matematikus tájékozta­tott a Hidraulikai Analízis Osztály munkájáról. Közben bemutattak egy teletyp rendszerű számítógép alközpon­tot. Itt 2 méternyit társalogtam a gépen át a központtal (a 2 métert a papírtekercs hosszúságában kell érteni). Megtudakoltam többek között, hogy árvízi előrejelzéssel foglalkozik^ a gép. Az igenlő válasz után meekérdez­­tem7 hogy adott csapadék esetén milvefTrhódszér szerint ’ dolgozik. Válaszképpen 12 programot sorolt fel. A kérde­­zősködést folytáWa ajánlatot kértem a géptől, hogy dombvidéki, viszonylag kicsi vízgyűjtő területre milyen módszert ajánl. Erre is adott választ. Következő kérdé­sem a vízállás-előrejelzés időelőnyére vonatkozott, amelyre a gép 6, 12, 18, 24, 30, 36, 42 és 48 órás adatok­kal válaszolt és egyben kérte, hogy tápláljuk be a víz­folyás, a vízgyűjtő és az észlelt csapadék adatait. Te-29

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom