Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1975-02-01 / 1. szám
Breinich Miklós, az OVH első elnökhelyettese megnyitja a kiállítást gión túlmenően Európa népeinek egyetemes érdekeit, gazdasági fellendülését szolgálják. Ezek az érdekek az alábbi fő témák köré csoportosíthatók: — ipartelepítés, — hajózás, — árvízvédelem, folyamszabályozás, — villamosenergia-termelés, — ipari és ivóvízellátás, — vízminőség-védelem, — öntözés, — belvízrendezés, — üdülés, sport. Az elgondolások szerint az Állandó Duna-Kiállítás anyaga, végleges kialakítása után, ezeket a témákat majd teljeskörűen felöleli — számítva az érintett országok kiállítási anyagaira is —, a most bemutatásra került anyag viszont a következőket tartalmazza: I. fülke: Kétmilliónál több esztendeje 2860 km hosszan hömpölyög a Duna ezen a tájon, ősidők óta természetes összekötő utat képezve a Fekete-tenger partjai és Nyugat-Európa között. Egymást váltva megtelepedett népek számos emlékét tárja fel partjain a régész ásója, medrében a kotróhajó és a víz alatti régészet. A 2860 km hosszú vízi út az ókori, de a legújabb kori kereskedelemnek is egyik fő útvonala. A görögök Ister-nek, a rómaiak Danuvius-nak nevezték. Danuvius Isten őrizte a római birodalom Pannónia limesét. II. fülke: A települések ősidők óta az átkelőhelyek mellett alakultak ki. A gázlókat az idők folyamán révek, kompok, hidak — hajóhidak és állóhidak váltották fel. A rómaiak hajó-, fa- és boltozatos kőhidakat építettek a Dunán. A XIX. században még állott a mehádiai római boltozatos kőhíd. Az első állandó kőhidat tehát a rómaiak építették. A középkor folyamán avarok, magyarok, törökök, osztrákok számos hajóhidat állítottak fel a folyón. Az első kőpilléres acélhíd — a Lánchíd — Pest Buda között 1849-ben ívelte át a Dunát. Az átkelők egyben a kereskedelmi és hadi utak átkelőhelyei is voltak. Hajómalmok és vízimalmok évezreden át őrölték a gabonát és szolgáltatták az energiát az ipari fejlődéshez. III. fülke: A török háborúk után a XVIII. században felocsúdó Duna-völgy egyik égető 16
