Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1975-02-01 / 1. szám
problémája az elvadult vizek szabályozása, a vízi utak használhatóvá tétele volt, A Duna szabályozását előkészítő, felmérő és térképező munkát — a Duna-mappációt — a XIX. sz. első felében a kor kiváló mérnökei végezték el az akkori Építési Főigazgatóság irányítása mellett. Ennek Vízügyi és Hajózási Osztálya alapozta meg a szervezett magyar vízügyi szolgálatot. A korszerű vízgazdálkodás legfontosabb feladatai a Dunán az árvízvédelem, a folyamszabályozás, a víz hasznosítása és minőségvédelme, a meder tisztán tartása, a biztonságos hajóút kitűzése és fenntartása. IV. fülke: Az Al-Duna szabályozatlansága, a Vaskapu sziklazátonyai ősidők óta veszélyeztették a hajózást. Már a rómaiak megkísérelték csatornázását. A XIX. sz. első felében Széchenyi István felismerte a Duna-medence népeinek közös érdekét, leküzdve a kormányzat ellenzését, megszerezve a szerb és román fejedelem együttműködését — Vásárhelyi Pál műszaki vezetésével — 1833—35. között megkezdte a Vaskapu szabályozását és a gőzhajózás számára is megnyitotta a Duna keleti kapuját. Művét csak a következő nemzedék fejezte be 1892—96. között nemzetközi érdeklődés és elismerés mellett. V. fülke: A vízen járás fejlődésének tíz és tíz évezredei során jutott el az ember a kőkorszak eszközei és a kiégetés segítségével az egyetlen fatörzsből készült „bodonhajó”-ig. A Dunán ezt a XIX. sz. végéig ismerték. A római hajók a Dunán már bordás, palánkos hajók voltak. Egy Canuntumban, a Duna mellett talált III. sz.-i sírkövön találkozunk először csigás orrú gabonaszállító hajó ábrázolással, mely később „bőgőshajó” néven vált általánossá. A középkori magyar naszádok és dereglyék a római hajók emlékét idézik. A törökök méreteiben a tengerinél kisebb vitorlás karavellákat és szállító gályákat honosítottak meg. A víz elleni hajózás módja az emberi izomerővel történő vontatás volt. 17
