Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1975-06-01 / 3. szám
MÉRI: Étlen-szomjan utazók ellen vétkezik, aki nem kínálja javait. KÁROLYI: Asszanyész, bölcsesség. Számtartó uram! SZÁMTARTÓ: Joggal hihetném, hogy terített asztalunk megvetést kapott. VÁSÁRHELYI: Jó uraim, és folyónk ügye terítékre kerülhet-é rakott asztal mellett. Tiszánk .. . KÁROLYI (közbevág): Több ezer éve hömpölyög már! EHRNFELD: És eztán is a Dunába foly’. MÉRI: Házigazda, ki vendége kedvét szegi, nem magyar az, inkább török úr. EHRNFELD: Az vendége nyakát szokta szegni. SZÉCHENYI: Vásárhelyi Pál uram volt szomszédságban a határvidék basájának ágyutorkával. VÁSÁRHELYI: Kegyelmes uram Champagnija csillapította vagy hódította harcos kedvét. KÁROLYI: Basák, agák, szultánok, hol van már az ozmán birodalma? Itt jó magyar vendéglátás, barátság vár az utazóra. VÁSÁRHELYI: És munka. EHRNFELD: Eh, az a paraszt dolga. KÁROLYI: Élcsapatom e késedelmes szám tartót, éhes uraknak lakománál a helye. MÉRI: Majd talán én, kegyelmes gróf. Vendégeink engedjenek a gyönge szónak, ím itt e vízparti pagonyban Önöknek terítve! EHRNFELD (miközben tovább vonulnak az asztal felé): Hát hogyan is, vagy mely eszközök kellenek indzsellér úr vállalkozásához? VÁSÁRHELYI: Vármegyénk egyessége, a kincstár és birtokos uraink pénze, jobbágyságunk ereje, és mindezekhez jó előrelátás, vízszabályozó mérnökök gondos kimunkálása a kivitelhez. SZÉCHENYI: A szabályozás tudományos kifejtése hajózási biztosunk Vásárhelyi Pál úr, erőfeszítése nyomán Tisza völgy urai előtt, bemuttatik, vitázásra idéztetik az egész birtokosság Pest városába. KÁROLYI: Szerény palotám odafönn is tárva-nyitva áll a tudomány előtt. VÁSÁRHELYI: Nagy megtiszteltetés számomra kegyelmes uram. EHRNFELD: De ki érti itt a szabályozás módozatait? VÁSÁRHELYI: Tiszánk gyönge esésű folyam, a hóolvadások nagy tömegű vizei a lassú levonulás okából szétterülnek, s mellékfolyóival együtt mintegy 6 millió hold mocsárt, árteret képeznek. A pangó víz pusztítja a földet, a gyakori kiáradások lehetetlenné teszik utak építését, országunk legtermékenyebb vidéke nem áldást, de átkot hoz nemzetünkre. Folyamszabályozás: ez a legfontosabb művelet, amely az egész országrésznek átváltozását eredményezi — jó befejezést nyervén. MÉRI: Egy kevés frissítőt tisztelt vendégeink, a bőségesebb lakoma majd vízparti kastélyomban várja Önöket, de így éhesen, ziláltan, fáradtan el sem indulhatunk. (Asztal köré telepednek.) SZÉCHENYI: Tisztelet az asszonyi észnek! MÉRI: A tudomány apostolát én pásztorolom. (A társaság kétfelé oszlik, a két táborban külön foylik a beszélgetés s mindig egyik hangsúlyos, amely a nézőnek szól.) VÁSÁRHELYI: Vegyes érzelmek hullámzanak bennem. Egyszer izzik a lélek belül, hiszen hazám boldogulása bontakozik elém. Néha minden elborul, gondolataim kínzóra váltanak, úgy érzem minden erőfeszítés hasztalan. Egy partszegély és néhány száz öl távol innen a vadon tengő ember panaszkodásai rögződtek szívemben. Itt a segítőkészség erejét látom összpontosulni, kinyílnak a reményeim és hiszek a jövendőben. MÉRI: ön talán nagyobb bohó, mint szeretett Széchenyi grófunk, de olyan egyképpen szólnak, úgy lelkesítnek, és szívesen hallgatnám Önöket későig. VÁSÁRHELYI: Mi szövetségest keresünk munkánkhoz, a jó barátság jóindulatát. MÉRI: Nálunk meglelik. De folytassa! VÁSÁRHELYI: Láttam Holland-föld boldogulását, tengerrel, óceánnal vették föl a harcot és új vízcsatornáik partjain virágkertek nyílnak. Mélyföldjeiket magas gátfal őrzi, a romboló tenger nem árthat vetéseiknek. A víz, egyben közút, egész országukat behálózza s nálunk még meg nem ismert gépek emelik, sodorják a folyók hullámait, hogy aszályban enyhítsenek a termő televénynek. Minden falu, város a partokon, egy-egy kis kikötő és pihenőidejükben a tudomány magasabb köreit értelmezik az emberek. Olvas, tanul a világ híres hajósnépe, sem lovat nem futtat, sem vadat nem űz, épít hangyaszorgalommal — országot, tengertől hódított új földeken önmagának. Higyje el szép hölgy, nincs szentebb mint érezni magunkban elszánást, s hinni, hogy képesek vagyunk hasonlókra. Vagyunk, vagy lehetünk? — csak ez a kérdés! Én tudom, hogy hazám kimívelt emberfői egysorban állanak földrészünk leghíresebb alkotóival. (A másik tábor szava.) EHRNFELD: Méneseket szül ez a táj kedves grófom, paripáink majd megelőzik a Te híres angol ménjeidet, de tudományt e vad kietlen vidéken ne keress! A főúri birtokosság áldozzon súlyos terheket néhány járatlan magyar tudós... tudós? de hol a tudomány! kedvéért? Hol itt egy Francescon’, egy Paleokappa tisztelt Stefi grófom?, akik olasz hon nagy vízszabályozói? SZÉCHENYI: És megtisztított Al-Dunánk? EHRNFELD: Van egy jó mondás bizonyos vak tyúkról, mely szemet kapar olykor önmagának. SZÉCHENYI: Megdöbbenek a kishitűségen. KÁROLYI: Te, ki valóban világokat ismérsz, te akarsz leragadni az itthoni sárba? Hol a biztosíték, hogy nem hiába adózunk e szabályozásért? És ki fizeti vissza csúf bukás után súlyos terheinket? EHRNFELD: Grófom, a víz mindig lefelé fog folyni. KAROLYI: Miképpen e pohárból e bor, kedvünkre, erőnkre, vitáink megakasztására. SZÉCHENYI: De uraim, Magyarország birtokosai, ti hogyan hiszitek, hogy lehet ország földünkből, ha csak a kétely és gyanú él bennetek? EHRNFELD: Főuram, a Tisza völgy szabályozásának nagy vitatkozásán ott leszünk, de addig is megkérünk, magyartól távoli, próbált vélemény is alkottassék, s ne legyünk kitéve tévedéseknek. KÁROLYI: Ügy van! Idegenből fölkért, próbált vízszabályozók szava döntsön! Ismereted szerint, a nagyra vállalkozó nyugatiaké! EHRNFELD: Ügy van, vivát! (A másik tábor.) VÁSÁRHELYI: A magunk földjét csak mi ismerjük igazán. A vizek járását s azok természetét nincs tudós, ki rajtunk kívül értené. Nap, időjárás, hegyek lejtése törvényeit rakoncátlan folyóink hangulatát mi tudjuk. MÉRI: Kedves tudósunk, Önt mindenki segíteni fogja, ha lelkesült szavait egyszer meghallja. VÁSÁRHELYI: Óh, csak néhányan és elszántan, és meggyőződvén igazamban, szóljanak értem egyszer, ha kell. Mert idők múltán helyettem a Tisza völgy fog vallani, a folyam beszél és bizonyit, a ma elhagyatott emberek, a vadvizek országa, és meggyőzőbb igazat én nem mondhatok, mert a legszebb igazság lesz az érő kalászok zizzenésének csodálatos himnusza. Azt majd megérti minden magyar, aki ezen a földön fogant és született. (A másik tábor.) KÁROLYI: A tudós nyugat avatott véleménye kell! E nélkül ne próbálkozz, kegyelmes uram. Tisza völgy urai az elismert vélemények nélkül még saját földükért sem adóznak. SZÉCHENYI (keserűen): Ez hát a magyar legnagyobb baja! EHRNFELD: Meggondolás nélkül ki bolond vesztegetni? (A másik tábor.) MÉRI: Féltem Önt, hajózási biztos úr, mert ha csalatkozni fog talán, hogyan viselheti el a megtámadás nehéz terheit? VÁSÁRHELYI: Kedves hölgy, én Al-Dunánk mocsaraiból indultam. Ellenem volt az ősfolyam, a vassziklák bérce, a török ármádia, a gyanakvó kísértet hada, és e test, mely nehezen hordozta idő, hely viszontagságait. Az akarat győzött. Drága hölgy! Ha eddig odvak mélyéből kiáltottam, ma a hegy delelőjén állok, a mélységből jutott osztályrész ma a tető, a csúcs, ez előttem áll, és föl kell jutnom oda, nem önbecsülésem, nem emberi büszkeségem törvényeiből, egyetlen, amit iga-120
