Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1975-06-01 / 3. szám

zán lelkemből mondhatok: hazámért. Én megismertem a népet, mely alacsonyrendűségében hordoz nemes tetteket. Én azt is tudom, hogy magyar tudós társaságunk versenyre kelhet — nemes tudósi versenyre — a világ összes tudósaival.

MÉRI (poharat emel): Vezessék célhoz nemes elhatározásai. Éljen soká ön!

KÁROLYI (a másik táborból egybecsengve): Áhá, ott is éljeneznek, vivát a lakoma, mely elköltésre vár! A tudósi tervekre urak, no azokra meg aludjunk néhányat.

EHRNFELD: Ügy lesz szép a magyar, ha nem hamarkodja el felbuzdulásait.

VÁSÁRHELYI: Főuraim! Tisza völgy birtokosai! Áldozat nélkül nincs igaz öröm.

KÁROLYI (súgva): Széchenyi gróf úr szóljon rá! SZÉCHENYI: Vásárhelyi uram! Lesz folyamszabályozás! VÁSÁRHELYI: Erre készülök.

SZÉCHENYI: Legyen ezután a tudósi cselekedeté a szó. EHRNFELD: Természetes a maga helyén.

KÁROLYI: Ügy van. Pesti palotámban. De most a vendéglátóé a parancs: urak, a lakoma vár!

EHRNFELD: Gyerünk!

VÉGE A II. RÉSZNEK

(Folytatása következik)